Az öreg halász aranya: 1.Fejezet

Az öreg halász aranya: 1.Fejezet.

Előző rész:

https://meskete.hu/mese/az-oreg-halasz-aranya-bevezeto/4625

1. Fejezet:

Amikor a nagy vagyon, nagy teherré válik

Sok-sok esztendővel ezelőtt történt az eset, a nyugdíjazásom környékén, amikor a szakállam hosszabbra nőtt. A szüleitek azért nem emlékezhetnek rá mert még óvodások lehettek. Nem akarok dicsekedni de én voltam az egyik, ha nem a legjobb halász a kisvárosban. A csónakom alig bírta hazacipelni azt a temérdek halat, amit nap mint nap kifogtam. Messze földre eljutott a híre csodálatos tehetségemnek…

– Khmmm… Nem azt mondtad, hogy nem akarsz dicsekedni? – szakította félbe Öreg Halászt a felesége.

– Igaz-igaz.– Pirult el Öreg Halász, aztán folytatta a történetet.        

Szóval, magas fizetést kaptam a munkámért, tömérdek sok aranyat. Mi egyszerűen éltünk Halásznénével akkor is, és most is. A napi betevő falatot vásároltuk meg és néha ruhákat, bár én többnyire a munkás ruhát viseltem, ami egy csíkos pólóból, egy térdnadrágból, és egy kalapból állt. Ami megmaradt a keresetemből, beletettem egy zsákba, és a házban tároltam. Betehettem volna a banka, de oda nem lehetett olyan könnyen eljutni, mert két szigettel odébb volt, a Bank szigeten. Teltek múltak az évek és egyszer csak azt vettem észre, hogy nem lehet már bemenni a kunyhómba a sok pénztől. Az udvar lett a lakásunk. Halásznénét és engem nem zavart a helyzet mert nyár volt, és nagymeleg. Esténként nyugágyon aludtunk, kerti bútorokon étkeztünk, ha meg valamit ki akartam hozni, az ablakon másztam be érte. Azonban eljött a végzetes nap. Haza vittem egy újabb sikeres halászhónap gyümölcsét. Szerencsére találtam egy rést a többi zsák között, ezért oda próbáltam beszuszakolni. Minden erőmet be kellett vetnem. Alig bírtam becsukni az ajtót. Amikor végre sikerült lenyomni a kilincset, hirtelen hallottam egy hatalmas reccsenést. Megrepedtek a falak, és az összes ablak,  majd a ház nem bírta tovább a belső nyomást, és darabjaira hullott. Teljesen beterített a törmelék. Képtelen voltam mozgatni a kezemet meg a lábamat, mert beszorultak a gerendák alá. Azt se tudtam, hogy fogok kijutni.

– Nem maradt más, – gondoltam.– kipróbálom, hátha meg tudom mozdítani a romokat az akaraterőm segítségével. Lehet, hogy bután hangzik, de ártani nem árthat.

Nagyon erősen kezdtem koncentrálni, olyan erősen, mint még soha. Nem fogjátok elhinni gyerekek, a törmelék csodák csodájára felemelkedett. Már-már az is ezembe jutott, hogy biztosan varázsló vagyok, ám sajnos rá kellett jönnöm, hogy az akaraterőm helyett, négy matróz emelte fel a téglafalak maradványait. Halásznéne hívta ki őket. Ő szerencsére éppen vásárolni ment, amikor a robbanás történt és összecsődítette az egész várost, hogy segítsenek keresni. Az események hírére, még a polgármesterünk is megtisztelt a jelenlétével, és kérdőre vont engem:

– Mondd édes fiam, miért kellett, akkora lármát csapni, hogy felbolyduljon tőle a város? Tudod te mennyi papírmunkába kerül ez nekünk a hivatalban?!

– Esküszöm, nem direkt volt. – szabadkoztam. – Azonban a lakásom szétrepedt a vagyonomtól, olyan sok van belőle. Ráadásul, most nincs hova tennem.

– És főleg, nincs hol laknunk. – fűzte hozzá Halásznéne.

A tömeg látta, hogy nagyon el vagyunk keseredve, és hangosan vitatkozni kezdet arról, hogy mihez is kezdhetnénk ennyi pénzzel. Sorra jöttek a jobbnál jobb ötletek.

– Ássátok el!

– Adományozzátok jótékony célokra!

– Adjátok nekem!

A leghasznosabb ötlet a város vezetőjétől a polgármestertől jött:

– El kéne vinnetek a Bank szigetre!

A városlakók először elismerően hümmögtek, aztán megtapsolták a polgármestert:

– Micsoda ötlet! Éljen a polgármester! Éljen!

– Igen ám ­­– szakítottam meg az ünneplést – De az két szigettel odébb található. Hogy fogom ezt a sok pénzes zsákot elvinni oda?

A körülöttem állók ismét elkomorodtak és tanakodni kezdtek. A mi polgármesterünk megint egy remek megoldással állt elő:

– Vidd el hajóval. A csónakod nem elég erős hozzá, ezért felajánlom neked a kikötő legerősebb teherszállító hajóját. És rögvest el is indulhatsz, amint elvégeztük hozzá a megfelelő papírmunkát.

Pontosan egy hónap múlva, a hajó már a kikötőben állt pénzeszsákkal megrakodva. Kellett volna segítség az irányításhoz, azonban rajtam kívül más nem fért fel. A kormánykeréken egy levelet találtam az alábbi üzenettel:

„Kedves Öreg Halász!

Jó utat kívánunk és reméljük, hogy kincsek nélkül, egy szál bankkártyával térsz vissza hozzánk!

Üdvözlettel:

A Városháza

Utóirat:

Amennyiben nem hozod vissza a hajót holnap estig, késedelmi díjat fogunk felszámolni.”

Miután elolvastam eme kedves szavakat, felhúztam a vasmacskát és útnak indultam. Halásznéne a mólóról integetett nekem, zsebkendővel a kezében.

Következő rész:https://meskete.hu/mese/az-oreg-halasz-aranya-masodik-fejezet/4686