Az öreg halász aranya: Bevezető

Az öreg halász aranya: Bevezető.

Valamikor réges-régen, de lehet hogy mostanában, a mesék és a valóság peremén, egy kis sziget kikötőjében éldegélt egy idős ember, akit mindenki Öreg Halásznak hívott. A felnőttek egy amolyan Háry János szerű figurának tartották, mert folyton arról mesélt, hogy micsoda hatalmas halakat fogott fiatal korában, azonban soha senki nem látta, hogy valaha halászott volna. Ameddig vissza tudtak emlékezni vele kapcsolatban, az a kép lebegett a szemük előtt, hogy a kunyhója mellett söpröget, és közben a tengert kémleli hosszasan. Viszont abban mindenki egyetértett, hogy valamennyi pénze biztosan akad a nyugdíján kívül, hiszen vígan élt a feleségével, Halásznénével. Nem volt gondjuk evésre, ivásra, és a házukat is rendben tartották. Gyönyörű, piros cseréptetős, fehérre meszelt házban laktak.

– Akkor viszont, miből telik nektek mindezekre, hiszen a feleséged  háztartásbeli?– Kérdezték tőle gyakran a városlakók, de erre ő ennyit válaszolt. – Azt nem mondhatom el, mert úgy sem hinnétek nekem.

A felnőttek furcsának és titokzatosnak tartották, ellenben a gyerekek, imádták a meséit a régi kalandjairól. Minden pénteken tanítás után oda gyűltek hozzá, lekuporodtak a nappali szobája szőnyegére és tátott szájjal hallgatták a történeteit, miközben, Halásznénének, a híres fahéjas tekercsét majszolták.

– A szüleim szerint te nem vagy legendás halász, hanem csak egy szájhős, aki egyebet se csinált egész éltében, a víz kémlelésén kívül. – Mondta egyszer az egyik fiú, a halásznak. – Ugye ez nem igaz?

 – Ide figyelj fiacskám, biztos azért vélekednek így mert, mert olvastak, már hozzám hasonló alakokról a világirodalomban. Na, meg tudjátok milyenek a felnőttek, kizárólag annak hisznek, amit látnak. Dehát én nem csak láttam azokat a méretes halakat, hanem meg is birkóztam velük, keményen. És többnyire ki is fogtam őket. Persze előfordult, hogy elengedtem egy delfint, mert olyan szomorúan nézett rám.

Az egyik kislány lelkesen jelentkezni kezdett:

– Akkor miért nézed minden nap, hosszasan a tengert ?

– Az egy nagyon hosszú és még annál is érdekesebb, történet. Akarjátok, hogy elmeséljem? – kérdezte.

– Igeeen, légyszi mondd el! – esdekelték a gyerekek.

– Ha érdekel titeket akkor üljetek le, és rögtön neki is látok.

És a halász bele kezdett a mondanivalójába, a kis közönsége pedig csendben figyelt rá.

Következő rész: https://meskete.hu/mese/az-oreg-halasz-aranya-1fejezet/4650