A karácsony tündére

  • 22
  • 2021.
    jan
Nagy nap volt mai, hiszen Szent Este volt. Ilyenkor mindenki szívébe szeretet költözik és eltölt egy szép estét a családdal.
Ádám számára sajnos nem volt olyan jó ez a mai nap. Hét éves volt és egy pár hónappal ezelőtt a szülei elvesztették az állásukat. Tudta, hogy nem lesz ajándék, de, amit nagyon sajnált az az, hogy nem lesz szépen feldíszített karacsonyfájuk sem.

Nagy nap volt mai, hiszen Szent Este volt. Ilyenkor mindenki szívébe szeretet költözik és eltölt egy szép estét a családdal.

Ádám számára sajnos nem volt olyan jó ez a mai nap. Hét éves volt és egy pár hónappal ezelőtt a szülei elvesztették az állásukat. Tudta, hogy nem lesz ajándék, de, amit nagyon sajnált az az, hogy nem lesz szépen feldíszített karacsonyfájuk sem.

Megvacsoráztak és a kisfiú utána elindult még egy kis sétára a közeli parkba. Csupán két ház választotta el az otthonukat a szépen füvesített, mókusok lakta parktól. Ma azonban búsan lógatta az orrát és maga előtt egy kavicsot rugdosott. Amint beért a kiszemelt helyre, lehuppant egy szép piros padra. Kicsit feljebb húzta a sapkáját, és a kabátja zsebében egy zsebkendőt keresett. Elpityeredett a helyzet miatt. Ahogy megtalálta a zsebkendőt, hatalmas trombitálással belefújta az orrát. Abban a pillanatban valaki megkocogtatta a vállát. Ádám oldalra sandított és egy kis aranyruhás tündérke csücsült a vállán.

-Szia! Csengő vagyok, a karácsony tündére. Miért búslakodsz itt egyedül e szép estén? – kérdezte mosolyogva.

-Az én nevem Ádám. Tudod, olyan szegények lettünk, hogy ma ajándékot nem kapok, de ami jobban bánt az az, hogy nincsen szépen feldíszített karacsonyfánk. – mondta bánatosan.

A tündérke elgondolkozott kicsit, majd felcsillant a szeme. A kisfiú arca elé repült, majd így szólt.

- Ezen tudok neked segíteni. – mondta kedvesen. – Van egy ötletem, gyere utánam!

Ádám most már kicsit jobb kedvvel követte Csengőt. A tündér egy kisebb fenyőfához vezette a fiút, ami szintén a parkban volt.

-Ő lesz a te karácsonyfád! – kiáltott fel Csengő lelkesen. – Ha behunyod a szemed, én feldíszitem neked. Egy órán keresztül lesznek rajta a díszek. Pont addig, ameddig kimenőt kaptál. – repkedett a tündér.

Ádám kicsit furcsállta ezt a dolgot, de behunyta szemeit. Várt és várt, ameddig nem szólt a tündér. Szerencsére csak pár perc kellett és kinyithatta a szemeit. A kis fa, talpig ezüst és fehér díszekkek ékeskedett, szépen fehéren világító égők kíséretében.

-Tetszik? – kérdezte Csengő.

-Igen, nagyon. – mondta ámuldozva a fiú. – Nagyon szépen köszönöm Csengő.

-Igazán nincs mit. – mondta kedvesen. – Legyen nagyon szép ez az estéd. Tessék, ezt még odaadom. – nyújtott át egy kis csomagot. – Nekem most mennem kell. Jó volt veled találkozni. Boldog Karácsonyt!

Csengő gyorsan el is tűnt egy kis arany fénycsóvát húzva maga után. Ádám kibontotta a csomagot. Egy hógömb volt benne, ami Csengőt ábrázolta. Ahogy megrázta a fiú, arany kis csillámok hulltak a tündér fejére. Mosolyogva dugta zsebre a kis ajándékot, majd lekuporodott a karácsonyfa mellé és gyönyörködve nézegette, egészen addig amíg el nem múlt a varázs.