A karácsony tündére

A karácsony tündére.

Nagy nap volt mai, hiszen Szent Este volt. Ilyenkor mindenki szívébe szeretet költözik és eltölt egy szép estét a családdal.

Ádám számára sajnos nem volt olyan jó ez a mai nap. Hét éves volt és egy pár hónappal ezelőtt a szülei elvesztették az állásukat. Tudta, hogy nem lesz ajándék, de, amit nagyon sajnált az az, hogy nem lesz szépen feldíszített karacsonyfájuk sem.

Megvacsoráztak és a kisfiú utána elindult még egy kis sétára a közeli parkba. Csupán két ház választotta el az otthonukat a szépen füvesített, mókusok lakta parktól. Ma azonban búsan lógatta az orrát és maga előtt egy kavicsot rugdosott. Amint beért a kiszemelt helyre, lehuppant egy szép piros padra. Kicsit feljebb húzta a sapkáját, és a kabátja zsebében egy zsebkendőt keresett. Elpityeredett a helyzet miatt. Ahogy megtalálta a zsebkendőt, hatalmas trombitálással belefújta az orrát. Abban a pillanatban valaki megkocogtatta a vállát. Ádám oldalra sandított és egy kis aranyruhás tündérke csücsült a vállán.

-Szia! Csengő vagyok, a karácsony tündére. Miért búslakodsz itt egyedül e szép estén? – kérdezte mosolyogva.

-Az én nevem Ádám. Tudod, olyan szegények lettünk, hogy ma ajándékot nem kapok, de ami jobban bánt az az, hogy nincsen szépen feldíszített karacsonyfánk. – mondta bánatosan.

A tündérke elgondolkozott kicsit, majd felcsillant a szeme. A kisfiú arca elé repült, majd így szólt.

- Ezen tudok neked segíteni. – mondta kedvesen. – Van egy ötletem, gyere utánam!

Ádám most már kicsit jobb kedvvel követte Csengőt. A tündér egy kisebb fenyőfához vezette a fiút, ami szintén a parkban volt.

-Ő lesz a te karácsonyfád! – kiáltott fel Csengő lelkesen. – Ha behunyod a szemed, én feldíszitem neked. Egy órán keresztül lesznek rajta a díszek. Pont addig, ameddig kimenőt kaptál. – repkedett a tündér.

Ádám kicsit furcsállta ezt a dolgot, de behunyta szemeit. Várt és várt, ameddig nem szólt a tündér. Szerencsére csak pár perc kellett és kinyithatta a szemeit. A kis fa, talpig ezüst és fehér díszekkek ékeskedett, szépen fehéren világító égők kíséretében.

-Tetszik? – kérdezte Csengő.

-Igen, nagyon. – mondta ámuldozva a fiú. – Nagyon szépen köszönöm Csengő.

-Igazán nincs mit. – mondta kedvesen. – Legyen nagyon szép ez az estéd. Tessék, ezt még odaadom. – nyújtott át egy kis csomagot. – Nekem most mennem kell. Jó volt veled találkozni. Boldog Karácsonyt!

Csengő gyorsan el is tűnt egy kis arany fénycsóvát húzva maga után. Ádám kibontotta a csomagot. Egy hógömb volt benne, ami Csengőt ábrázolta. Ahogy megrázta a fiú, arany kis csillámok hulltak a tündér fejére. Mosolyogva dugta zsebre a kis ajándékot, majd lekuporodott a karácsonyfa mellé és gyönyörködve nézegette, egészen addig amíg el nem múlt a varázs.