A késve virágzó rózsa


http://mocorgohaz.hu/

A késve virágzó rózsa
Egy erdőszéli ház buja kertjében élt egyszer egy gyönyörű rózsa, amelynek neve is volt, Lukrécia. Egy kislány nevezte el, aki a közelben lakott, és minden nap meglátogatta.
Lukrécia egy hat év körüli, kitűnő egészségnek örvendő róz...

Kép forrása: pexels

A késve virágzó rózsa

Egy erdőszéli ház buja kertjében élt egyszer egy gyönyörű rózsa, amelynek neve is volt, Lukrécia. Egy kislány nevezte el, aki a közelben lakott, és minden nap meglátogatta.

Lukrécia egy hat év körüli, kitűnő egészségnek örvendő rózsatő huszadik leánya volt. A ház tulajdonosa, egy idős kertész nagyon szerette a virágokat, és végtelen szeretettel gondoskodott róluk.

Egy nagyon hideg tél után Lukrécia és a rózsatestvérei már nagyon várták a tavaszt, a napsütést, ami felmelegíti mindannyiukat, és újra szirmokat bonthassanak.  Nem csak ők, hanem az egész kert izgatottan várakozott. Amikor végre megérkezett a március, a 21-dik nap hajnala csodaként virradt fel.

–Itt van, itt van, itt a tavasz – kiáltották a rózsák eufóriájukban.

–Érzitek ezt a melegséget? – visszhangoztak nekik a százszorszépek.

Lassan minden növény, minden virág felébredt a téli alvásból, ásítottak, leveleiket nyújtogatták, s mire eljött az április Lukrécia nővérei már felvették a tavaszi ruhájukat,  már csak Lukrécia maradt ugyanolyan kopasz és sivár, mint amilyen télen is volt.

–Május van, a rózsák hónapja, és én még mindig a téli ruhámban vagyok – kiáltotta aggodalmasan. Újabb napok teltek el, meleg volt, a kert tele levelekkel és virágokkal, színekkel és illatokkal, de ő még semmi jelét sem mutatta a változásnak.

–Ne aggódj -  szólt a rózsatő a lányához. – Meglátod, hamarosan te is  új szirmokat veszel fel. Még soha sem fordult elő, hogy Tavasztündér  ne hozott volna számodra is új ruhát.

–Tudom, csak meg akarsz vigasztalni – mondta Lukrécia -, de látom, hogy nővéreim már  felöltöztek a nyárra, tudom, hogy valami nem stimmel. Lehet, hogy Tavasztündér haragszik rám?

–Ugyan már, lányom, mire gondolsz?  Te is vettél magadhoz ásványi sókat a földből, éppen úgy,mint a  nővéreid. Nem lesz itt semmi baj, meglátod! Türelem.

Lukrécia azonban nem volt meggyőzve, és napról  napra szomorúbb lett.  Véget ért a május, és ő még mindig a téli ruhájában várakozott.

–Anya, attól tartok, ez egy varázslat – mondta nagyot sóhajtva egy reggel. – Kérd meg a hírvivő méhet, tudakolja meg a Tavasztündérnél, hogy mi történt.

Szerencsére még aznap délután megérkezett a méhecske a kertbe, s amint elmondták neki, mit szeretnének tőle kérni, azonnal elrepült. Nem vesztegette az időt, és elrepült Virágtündérhez, aki kicsit lusta volt, de amint odarepült hozzá a méhecske, és meghallotta, hogy baj van, azonnal fogta a  szerszámos táskáját, megkérte a hírvivőt, hogy telepedjen a vállára, és gyorsan elrepültek az erdőszéli ház buja kertjébe, ahol Lukréciát mélyen leborult állapotban találták.

–Kis rózsám, gyerünk, felkelni. Itt van Virágtündér, aki minden problémát megold –  kiáltotta a méhecske.

A tündér fogta a varázskeresőjét, és alaposan megvizsgálta vele a rózsát.

–Hm.. nem hiszem, hogy varázslat van a dologban.  Ennek valami más oka van. Érzem Tavasztündér indulatait, és én kevés vagyok ahhoz, hogy megbékéltessem őt. Biztosan megbántottad valamivel. Gondolkozz!

–De mikor? Hiszen én mindig kedves voltam vele  - mondta Lukrézia.

–Gondolkodj, mert nem látok semmi más okot. És ha nem bánod, most visszamennék aludni, mert álmos vagyok.

Lukrézia kétségbeesett, hogyan tudta ennyire feldühíteni  a Tavasztündért, de hiába is gondolkodott, semmi sem jutott az eszébe.  A rózsatő jó barátságban volt Ginevrával, a pillangóval, aki bejáratos volt Tavasztündérhez. Megkérte, hogy beszélje rá, jöjjön el a kertbe, és mondja el, mivel haragította magára Lukrécia.

Tavasztündér  egy eléggé eldugott helyen élt, ahová csak a szárnyakkal rendelkezők tudtak eljutni.  Aznap azonban nem volt otthon, elment meglátogatni az újszülött virágokat, ezért Ginevra letelepedett a közeli bokorra, és várakozott. Már épp el akart menni, amikor Tavasztündér megérkezett, ruhája virágportól volt piszkos.

–Ó, kit látok, kedves Ginevra barátom. Mi járatban vagy nálam? – kérdezte, amint meglátta a pillangót.

–Vészhelyzet van! Menj és látogasd meg Lukrécia rózsa anyját, aki aggódik a lányáért, mert még mindig téli ruhát visel – magyarázta Ginevra.

–Fáradt vagyok, és késő is van,  de mivel téged annyira érdekel, és aggódni látlak, azonnal átöltözök, és máris mehetünk.

A nap már kezdett nyugovóra térni, amikor megérkeztek  a kertbe. A rózsatő elmondta, hogy azért kérte a látogatást, mert minden lánya átöltözött már, csak Lukrécia viseli a téli ruháját, és Virágtündér szerint ez azért történhetett, mert a lánya megbánthatta a Tavasztündért.

–Ó, igen, Lukrécia súyos bűnt követett el -  válaszolta  szigorúan a tündér.

–Bűnt? Az én  lányom? És mit? – kérdezte a rózsatő.

–Tavaly, március 21-én, amikor a virágok az érkezésemre ünnepet rendeztek, csodásan énekeltek, a te lányod pedig olyan mélyen aludt, épp, hogy csak nem horkolt. 

–Ó, te jó ég! És hogyan lehetne helyrehozni, hogy minden visszaálljon a szokott formába? – tudakolta aggódva  Lukrécia anyja.

–Csak egyetlen módja van. Le kell vágni  -   magyarázta Tavasztündér.

–Levágni? Levágni ? – kiabálták a rózsák ijedten.

–Igen, levágni. De nem  kell aggódni, mert utána újraszülethet, dúsabb és szebb lesz mint valaha. Aztán ezt a levágott rózsát egy olyan kislánynak kell adni, aki jelenleg beteg.

–De mit csinál a kislány egy rózsával, ami még nem virágzik?

–Ez az én dolgom. Lukréciának csak azt kell mondani, hogy elfogadja-e ezt, vagy sem.

–És ki mondja meg a kertésznek, hogy azonnal le kell vágnia? – folytatta a kérdezősködést a rózsatő.

–Ó, ez egyszerű.A tündéreim majd a fülébe súgják.  Lukrécia elfogadod?

–Igen, igen – válaszolta a téliruhás rózsa.

Másnap reggel már meg is jelent a kertész a metszőollójával, mert arra ébredt, hogy le kell vágnia azt a rózsát, amelyik még nem hozott szirmokat

Amint kilépett a kertből, kezében a levágott rózsával, a beteg kislány édesanyja éppen arra járt.

–Milyen szép kert!  De ez a szegény rózsa?  Ha kidobod, elviszem a kislányomnak, mert szereti a virágokat.  Most beteg, de boldog lesz, ha az éjjeliszekrényén lesz, még ha nincs is kivirágozva.

 A kertész nekiadta a levágott rózsát, és az anyuka boldogan vitte haza. Amint a kislány éjjeliszekrényére tették, Lukrézia mindenki ámulatára kivirágzott, és a kislány két nap alatt teljesen meggyógyult.Eközben a levágott szár helyén új hajtás kezdett növekedni, és néhány nap múlva egy szép és szirmokkal teli új Lukrézia bukkant fel a kertben, minden eddiginél ragyogóbban.

– Kivirágzott, kivirágzott! -  énekelték a rózsák kórusban. – Ha késve is, de Lukréciának is megérkezett a tavasz.

Fgy

Fodor Gyöngyi, Író - regények, novellák, mesék

Régóta írok. Első megjelent mesém a Nők Lapjában volt, Utazás seprűnyélen címmel, majd megjelent egy mesekönyvem A királykisasszony fogyókúrája, magyarul és német nyelven is . A német nyelvű kiadás a Frankfurti Könyvvásáron mutatkozott be 2007-ben. Nemrég jelent meg egy meseantológia, Hétmérföldes mesék a címe, melyben A két vörösbegy c.mesémmel én is benne vagyok. Ugyancsak benne vagyok egy mesémmel...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Tóth Lászlóné Rita

2024-02-28 12:12

Kedves Gyöngyi! Tetszéssel olvastam a meséd. Örülnék annak, ha Te is meglátogatnál néha, megtisztelnél vele. Szeretettel: Rita