A Kincses csoportban

A Kincses csoportban.

A  Kopasz család egy szép tavaszi napon új helyre költözött. Sokan voltak. Ha jól számolták, akkor: egy, kettő, három… heten, így szűkös lett a régi szeretett otthonuk.

Olyan házba költöztek, ami sokkal tágasabb, a Csirip csalitosban. Szép parasztház volt, nádtetővel a tetején. A kéményen itt is gólya fészkelt, eresz alatt pedig fecske, hisz velük költözött Hedvig és Villásfarkú is. Az ablakban piros muskátlik virultak. A házat búbos kemence fűtötte, és három hálószoba várta őket: egy a szülőknek, egy a fiúknak és egy a lányoknak. Este hamar álomba szenderültek. Vakarcs ugatása, Hedvig kelepelése és Villásfarkú ficsergése ébresztette őket. Hétvége lévén bőven volt idejük megismerkedni a környékkel. Aztán gyorsan eljött a hétfő reggel. A nagyok új iskolába mentek: a Pocakos Pagonyba, a kicsik pedig óvodába: a Kincses csoportba.  Anyukájuk és apukájuk munkahelye nem változott, mert innen is könnyen meg tudták közelíteni.  A csemeték izgatottan indultak útnak édesanyjukkal. Az út szélén milliónyi gyermekláncfű nőtt gondtalan. Minden lurkó szedett egy csokorral. Az iskola nagyon szép volt, hatalmas, de belülről pont ugyanolyan, mint a régi. Az udvart pedig üde, zöld gyep borította, mászókával és focikapuval. A kerítés mellett aranyvesszők és orgonák nyíltak. Miután a megszokott módon elköszöntek egymástól, a két nagy sietve ment az osztályba. A tanító néniknek és az osztálytársaknak illendőképpen bemutatkoztak és átadták a csokrokat a tanító néniknek. Megköszönték és vázában az asztalukra tették. Az óvisok tovább haladtak, kéz a kézben édesanyjukkal. A Kincses csoport ajtajában három felnőtt állt: egy barna hajú, csillogó szemű óvó néni, akinek varázslatos volt a mosolya, szinte ugyanannyira, mint az előzőnek, de neki talán hosszabb volt a haja. Egy szőke dadus néni, akinek pont olyan aranyhaja volt, mint az előzőnek. Volt egy másik barna hajú néni is, aki szintén barátságos, kedves és halk szavú volt. Mint megtudták, ő volt az, aki mindig segített az óvó néninek és a dadus néninek is. Elbúcsúztak a kicsinyek az édesanyjuktól.

Uzsonna után itt leszek, most én is megyek dolgozni. Érezzétek jól magatokat! – Homlokukra rányomott egy cuppanós puszit, majd sietve távozott. Mindhárom néninek és a csoporttársaknak is illendőképpen, bátran bemutatkoztak a kicsinyek és átadták a felnőtteknek a csokrokat: Suzy óvó néninek, a barna hajú Zsike néninek és Edit dadus néninek. Megköszönték és vázában az asztalra tették. A szép csokor megmosolyogtatta azt, aki ránézett, sőt megdobogtatta a szívét. Kopasz Farkast kézen fogta a kedélyes és barátságos Suzy óvó néni, aki pont olyan volt, mint a tyúkanyó. Kopasz Tündért az aranyos Zsike néni és bevitte a játékbirodalomba. Kopasz Pálmát ölbe vette Edit néni, a szőke dadus néni. Nem sokkal később már mindhárom kicsi játszott. Hamarosan barátokat is találtak. Foglalkozás és a szabadjáték után zöldségevés következett. Zsike néni körbe kínálta a kicsiket. Miután telerakták pocakjukat és mosdóztak, gyorsan átöltöztek udvari ruhába. Akinek szükséges volt, annak segített: Suzy, Edit és Zsike néni. Mivel a napocska szorgosan szórta a sugarakat a földre, hamar kimentek az udvarra játszani. Farkas motorozott, Tündérke homokozott, Pálma pedig mászókázott az új barátaikkal. Aztán egyszer csak arra figyeltek fel, hogy az óvó néni körjátékozik a hozzá kedvet érző gyerekekkel. Tündérke és Pálma odaszaladt játszani. A tündéri Zsike néni labdázott néhány gyerekkel. Farkas örömmel kapcsolódott be a játékba. Egyszer csak véletlenül elesett. Zsike néni sietve ment oda hozzá aggódó tekintettel és jó alaposan megnézte jobbról-balról, elölről-hátulról, hogy nem történt- e baj. Miután meggyőződött róla hogy nem, mosolyogva megsimogatta Farkas buksiját. Keze féltő volt és olyan puha, mint a bársony, mint a gyolcs és olyan meleg, mint a friss kenyér. Kézen fogva, kacagva mentek vissza labdázni.

Nagyon jó volt ebben az óvodában. Sokkal jobb, mint a másikban, pedig azt is nagyon szerették. Hasonlóképp érezték magukat iskolás testvéreik is. Örömmel mesélték édesanyjuknak, aki munka után szokás szerint sietett értük.