A Kincses csoportban


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

A  Kopasz család egy szép tavaszi napon új helyre költözött. Sokan voltak. Ha jól számolták, akkor: egy, kettő, három… heten, így szűkös lett a régi szeretett otthonuk.

Olyan házba költöztek, ami sokkal tágasabb, a Csirip csalitosban. Szép parasztház volt, nádtetővel a tetején. A kéményen itt is gólya fészkelt, eresz alatt pedig fecske, hisz velük költözött Hedvig és Villásfarkú is. Az ablakban piros muskátlik virultak. A házat búbos kemence fűtötte, és három hálószoba várta őket: egy a szülőknek, egy a fiúknak és egy a lányoknak. Este hamar álomba szenderültek. Vakarcs ugatása, Hedvig kelepelése és Villásfarkú ficsergése ébresztette őket. Hétvége lévén bőven volt idejük megismerkedni a környékkel. Aztán gyorsan eljött a hétfő reggel. A nagyok új iskolába mentek: a Pocakos Pagonyba, a kicsik pedig óvodába: a Kincses csoportba.  Anyukájuk és apukájuk munkahelye nem változott, mert innen is könnyen meg tudták közelíteni.  A csemeték izgatottan indultak útnak édesanyjukkal. Az út szélén milliónyi gyermekláncfű nőtt gondtalan. Minden lurkó szedett egy csokorral. Az iskola nagyon szép volt, hatalmas, de belülről pont ugyanolyan, mint a régi. Az udvart pedig üde, zöld gyep borította, mászókával és focikapuval. A kerítés mellett aranyvesszők és orgonák nyíltak. Miután a megszokott módon elköszöntek egymástól, a két nagy sietve ment az osztályba. A tanító néniknek és az osztálytársaknak illendőképpen bemutatkoztak és átadták a csokrokat a tanító néniknek. Megköszönték és vázában az asztalukra tették. Az óvisok tovább haladtak, kéz a kézben édesanyjukkal. A Kincses csoport ajtajában három felnőtt állt: egy barna hajú, csillogó szemű óvó néni, akinek varázslatos volt a mosolya, szinte ugyanannyira, mint az előzőnek, de neki talán hosszabb volt a haja. Egy szőke dadus néni, akinek pont olyan aranyhaja volt, mint az előzőnek. Volt egy másik barna hajú néni is, aki szintén barátságos, kedves és halk szavú volt. Mint megtudták, ő volt az, aki mindig segített az óvó néninek és a dadus néninek is. Elbúcsúztak a kicsinyek az édesanyjuktól.

Uzsonna után itt leszek, most én is megyek dolgozni. Érezzétek jól magatokat! – Homlokukra rányomott egy cuppanós puszit, majd sietve távozott. Mindhárom néninek és a csoporttársaknak is illendőképpen, bátran bemutatkoztak a kicsinyek és átadták a felnőtteknek a csokrokat: Suzy óvó néninek, a barna hajú Zsike néninek és Edit dadus néninek. Megköszönték és vázában az asztalra tették. A szép csokor megmosolyogtatta azt, aki ránézett, sőt megdobogtatta a szívét. Kopasz Farkast kézen fogta a kedélyes és barátságos Suzy óvó néni, aki pont olyan volt, mint a tyúkanyó. Kopasz Tündért az aranyos Zsike néni és bevitte a játékbirodalomba. Kopasz Pálmát ölbe vette Edit néni, a szőke dadus néni. Nem sokkal később már mindhárom kicsi játszott. Hamarosan barátokat is találtak. Foglalkozás és a szabadjáték után zöldségevés következett. Zsike néni körbe kínálta a kicsiket. Miután telerakták pocakjukat és mosdóztak, gyorsan átöltöztek udvari ruhába. Akinek szükséges volt, annak segített: Suzy, Edit és Zsike néni. Mivel a napocska szorgosan szórta a sugarakat a földre, hamar kimentek az udvarra játszani. Farkas motorozott, Tündérke homokozott, Pálma pedig mászókázott az új barátaikkal. Aztán egyszer csak arra figyeltek fel, hogy az óvó néni körjátékozik a hozzá kedvet érző gyerekekkel. Tündérke és Pálma odaszaladt játszani. A tündéri Zsike néni labdázott néhány gyerekkel. Farkas örömmel kapcsolódott be a játékba. Egyszer csak véletlenül elesett. Zsike néni sietve ment oda hozzá aggódó tekintettel és jó alaposan megnézte jobbról-balról, elölről-hátulról, hogy nem történt- e baj. Miután meggyőződött róla hogy nem, mosolyogva megsimogatta Farkas buksiját. Keze féltő volt és olyan puha, mint a bársony, mint a gyolcs és olyan meleg, mint a friss kenyér. Kézen fogva, kacagva mentek vissza labdázni.

Nagyon jó volt ebben az óvodában. Sokkal jobb, mint a másikban, pedig azt is nagyon szerették. Hasonlóképp érezték magukat iskolás testvéreik is. Örömmel mesélték édesanyjuknak, aki munka után szokás szerint sietett értük.

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!