Ezüstpata, a kincskereső kecske és a kislány

Ezüstpata, a kincskereső kecske és a kislány.

A Börzsönyben, a Nagy Hideg-hegy lábánál élt egy ember, Mátyás nevű, akinek nem volt családja, talán azért, mivel ez a kis falu a világtól elzárt helynek bizonyult, talán más volt az oka. A férfi szomszédságában mindössze egy fiatal házaspár lakott, kislányukkal, a 6 éves Azaleával. Egy nap egy hatalmas hóviharban a kislány szülei oda vesztek, amikor fáért mentek az erdőbe. A kis Azaleának nem voltak rokonai, így Mátyás, amikor meghallotta a tragikus hírt, elment Azaleáért és befogadta a kis árvát, azt mondván neki, hogy amíg nem keresi senki, addig lakjon nála. A kislány örömmel fogadta Mátyás ajánlatát, akinek volt egy Murci nevű macskája, így immáron hármasban éldegéltek a Nagy Hideg -hegy közelében. És a mogorvának tartott, magányos férfi sok mindenre megtanította a kislányt, aki egyre jobban megszerette. Együtt mentek az erdőbe fáért, megismertette vele a növények nevét és hatékonyságát, s miközben foglalatoskodtak, Mátyás sok izgalmas történetet mesélt neki a hegységről és annak titokzatos lakóiról. Amikor a kislány a férfi foglalkozása felől érdeklődött, elárulta, hogy régen, nyáron aranyásóként dolgozott itt a hegyen, télen pedig egy bizonyos kecskére vadászott az erdőkben, mert „látni akarta, hová teszi a jobb lábát”, ugyanis ennek a kecskének a patája nyomán, ahányat toppantott, annyi drágakövet lehetett találni. És ez igaz is volt, mivel valaha a Börzsöny hegység az aranyáról és tonnányi ezüstjéről vált ismertté, s mivel az ezüst a népek hitében gyakran rejtélyt és varázslatot jelentett, így legendák születtek egy bizonyos ezüstpatájú kecskéről, amely ki tudja mutatni a drágakő-lelőhelyeket.

És elmúlt a nyár, beköszöntött az ősz. Mátyás minden nap elment a szomszédos tanyákra dolgozni, hogy valamiből megéljenek, a kislány eközben otthon takarított és főzött. Aztán lehullott az első hó, beköszöntött a tél, és Mátyás este a kályha melegénél megint mesélt az Ezüstpata nevű szürke kecskéről:

-Hát tudod Azalea ez egy nagyon különleges kecske, mert a jobb mellső lábán ezüst pata van. És amikor ezzel toppant, otthagy egy drágakövet. Ha egyszer toppant, akkor egy drágakő, ha kétszer, akkor kettő, és ha elkezd trappolni a talajon, akkor egy egész halom marad utána. És honnan ismered fel?–kérdezte Azalea felcsigázva a hallottaktól.

Mert míg a közönséges kecskéknek két szarvuk van, ennek a többi kecske szarvával ellentétben ötágú agancsa.

Mint a szarvasoknak?

Igen. Pontosan, így van. És Ezüstpata a szarvait télen nem hullatja el, erről lehet felismerni.

És Mátyás december elején vadászni ment, abban a reményben, hogy találkozik Ezüstpatával. Minden nap rengeteg kecskehússal és bőrrel tért vissza, hogy hamarosan annyi húsuk lett, hogy Mátyásnak vissza kellett mennie a faluba a lováért, hogy mindent haza tudjanak vinni (mert a sok eladott kecskebőrért vásárolt egy lovat). Azalea nem szeretett egyedül maradni, ezért egy nap könyörgött a férfinak, hogy vigye el magával vadászni. Mátyás vonakodva beleegyezett. Murci, a macska is követni kezdte őket. Azalea ugyanis titkon abban reménykedett, hogy találkozni fog az ezüstpatájú, agancsos kecskével.

De aznap sem volt szerencséjük, mondjuk megint sikerült annyi állatot levadásznia Mátyásnak, hogy le kellett mennie a faluba eladni. A férfi először hazavitte Azaleát majd elindult a faluba. Szép csillagos volt az ég, így Azalea kiment a ház elé és onnan bámulta az eget. Hát amint ott üldögélt a szánkójukon, és türelmetlenül várta a férfi visszatértét, látja, hogy egy fura agancsos kecske, Ezüstpata elhalad mellette. Örömében halkan felkiáltott, mire a kecske pillanatokon belül eltűnt a szeme elöl.

Aznap holdvilágos este volt, Azalea épp lefekvéshez készülődött, amikor kereste Murcit, hívására, messziről jött válasz. Amikor kinézett az ablakon, hát mit lát? A házuk előtt lévő tisztáson ott ül Murci a kecskével szemben, és úgy tűnt, mintha kommunikálnának egymással. Aztán meg mikor megunták az üldögélést szaladgálni kezdtek. Sokáig szaladgáltak a tisztáson. Azalea elbóbiskolt immáron a kandalló mellett, s amikor Mátyás hazatért elmesélte neki, hogy ott járt Ezüstpata. Másnap reggelre Murci és a kecske eltűntek, de Mátyás és Azalea, amikor a macska keresésére indultak sok drágakövet találtak a tisztáson. Összeszedték és meggazdagodtak belőle.

Ezután az emberek gyakran találtak köveket azon a tisztáson, ahol a kecske szaladgált. A legtöbbjük zöldszínű smaragd volt.