A Nagy Nyúlszellem és a csokoládé


http://mocorgohaz.hu/

Az aprócska Róka-hegyet mi csak az alatta elterülő erdő különleges virágairól ismertük, a szibériai írisz, a sötétrózsaszín kosbor, a lila és sárga encián miatt látogattunk el oda minden tavasszal. A helyi emberek és a vadászok, valamint az idetévedő...

Kép forrása: ttps://www.freepik.com/premium-ai-image/close-up-cat-wearing-headdress-with-feathers-generative-ai_109007554.htm#fromView=search&page=1&position=22&uuid=560cf9bb-665f-48ab-8ce9-8dc1aa526c96

Az aprócska Róka-hegyet mi csak az alatta elterülő erdő különleges virágairól ismertük, a szibériai írisz, a sötétrózsaszín kosbor, a lila és sárga encián miatt látogattunk el oda minden tavasszal. A helyi emberek és a vadászok, valamint az idetévedő turisták számára, azonban nem a virágok miatt, hanem a megmagyarázhatatlan események miatt vált különlegessé ez az erdő.

Legtöbben egy bizonyos nyúllal való találkozásukról számoltak be, aki a babona szerint egy valaha élt kereskedő, vagy vándor szelleme lehetett. Persze nem hittük el, hisz egy modern, 21. századi ember már nem hisz a mesékben, vagy mégis?

Mert, ahogy egy szép tavaszi hétvégén a virágoknak „köszöngettünk”, hirtelen villám csapott le az egyik közeli sziklára, az azt követő zápor egy terebélyes fa alá zavart minket. De amikor elvonult az esőfelhő a párás levegőben egyszer csak egy fuvola szelíd, titokzatos hangja csendült fel. Olyan volt, mint a szellő susogása a magas hegyek között. Szívhez szóló dallama mesés tájak varázslatos világáról mesélt.

És az erdő megelevenedett, mintha csak a Fuvolásra vártak volna, kosok és szarvasok nyargaltak át a kankalin mezőn és megjelent a nagy Nyúlszellem, hogy Róka-hegyi birodalmában fuvolajátékával elűzze a telet, rövid záporokkal hozza el a tavaszt, barátjával, a másik elbűvölő lénnyel, a Nagy Virágvarázslóval, aki ugyan láthatatlan, mert csak hallani lehet, ahogyan fuvolázik, de édes dallama sző mintát és színt a szirmokba, és mint a karmester a pálcájával ő a fuvolájával vezényli le a virágnyílást!

Bár ismereteim a Virágvarázslóról korlátozottak voltak, -Adattörpjeimet hiába szólítottam, nem jelentkeztek, -tán ők is belefeledtkeztek a természet ébredésébe, de végül a segítségük nélkül is hamar rájöttem, hogy a virágok szövevényében a színek milyen jelentős szerepet játszanak. Minden árnyalat egy irányt képvisel, ráadásul komoly üzenetet hordoz a körülöttünk lévő világról. Például: A kék a nyugatot szimbolizálja, a sárga az északot jelképezi, a vörös a delet testesíti meg, a fehér a keletet. Ezek a színek irányítják aztán az erdőlakókat, lehetővé téve számukra a harmonikus, és bőséges életet. És a Virágvarázsló titkos kertjében a színek a szemünk láttára keltek életre. Remekműben gyönyörködve aztán észre sem vettük, hogy időközben leértünk a faluba.

Micsoda ellentét volt az erdő nyugalma és a falu nyüzsgése között. Az izgalom oka, mint kiderült a vásár volt. Az utcákon gyerekek rohangáltak, felnőttek szapora léptekkel a főtér felé igyekeztek.

-Itt vannak a nyúl kereskedők!!!-kiabálták felénk.-Siessetek!-integettek a gyerekek a mi gyerekeinknek.

A szenzáció oka két messziről jött vándor és a portékáik voltak. Az árusok távolról valóban úgy néztek ki, mint óriás vadnyulak, mert lábuk megroggyant a hátukon lévő hatalmas zsák súlyától. De amint közelebb mentünk, láttuk, hogy két vándor az, poros szandálban, a vándorlás izgalmától csillogó szemekkel és csodákkal teli fonott kosarakkal megrakodva. Delejes erő sugárzott belőlük, lépteik nyomán lábnyomaik a földbe vésődtek, és nehéz csomagjaik távoli földek titkait rejtegették. Érkezésüket fuvolával jelezték, hogy az emberek tudják, hogy szándékaik barátságosak. A hátukon és a kezükben lógó csecsebecséiknek a csörömpölése jelezte a falusiak számára, hogy egy szórakoztató éjszaka és az áruikkal és talizmánjaikkal való kereskedelem van kilátásban.

Miközben vártuk, hogy kicsomagoljanak egy idős férfi hangosan megjegyezte, hogy volt, amikor az egyik kereskedő púpos rablólovagnak álcázta magát, és egy táncosnővel érkezett, aki a víz és a termékenység életadó áldásával kapcsolatos táncokat mutatott be. Máskor a „Nyúlkereskedőt”, mert az alakjuk miatt ezt a nevet ragasztották rájuk, egy tanítványa kísérte. Utazásaik persze nem pusztán üzleti utak voltak; hanem egyúttal felfedező, kémkedő és kulturális csereutazások is. És a vándorok végre kiterítették áruikat: zsákjaik csokoládét, kakaóbabot rejtettek a trópusi erdőkből. Ezen kívül ragyogó madarak tollait, melyek smaragdzöld álomként csillogtak.Tollaik egyes országokban luxuscikknek számítottak, mert a magas rangot szimbolizálták, és gyakran beépítették őket a királyok, császárok fejdíszébe és más ünnepi öltözékükbe. Aztán obszidián pengék kerültek elő, melyek olyan élesek voltak, mint a Föld szelleme. A türkizből, az ég saját drágakövéből, a királyok által áhított ékszerek készültek. És a nyúlkereskedők zsákjából, mintegy bőségszaruból a kincsek folyóként áramlottak, távoli birodalmakat kötve össze a bőség és a vágyakozás között. Nem győztünk betelni a sok szép tárgy látványával.

  • Ahogy aztán a nap a horizont alá süllyedt, a város lakói hatalmas tüzet gyújtottak, az emberek köré gyűltek, hogy meghallgassák a kereskedők kalandjait, hogy csak meséltek- a jaguárról, amely becserkészte őket, az oázisról, amely megmentette őket. Mert az egzotikus csodák nyomában járó kereskedők az ősi történetek őrzői voltak. A szó és az idegen nyelvek úgy táncoltak az ajkaikon, mint egy titok, amelyet az ősi piactereken suttognak. S ezeket a történeteket tovább adták, így biztosították létezésük vibráló szövevényét.
  • Persze nem mindenki lehetett kereskedő, csak az, aki egyúttal kiváló mesemondó is volt, valamint a nyelvek adományával is rendelkezett, mert idegen földeken, országokban számos tehetségüket sokszor a jobb megértés érdekében a testbeszéddel való mesemondás félelmetes repertoárjával egészítették ki. Egy biztos, hogy tisztelték őket, mivel nem csak a kereskedelmet segítették elő, hanem országukon belül és azon túl is fontos információkat közvetítettek, hatalmas távolságokon átívelve így kötötték össze a civilizációkat egymással. Ezek a rettenthetetlen lelkek voltak a luxus és az egzotikus tárgyak szállítói, egyúttal a távoli földek monda kincsei.
  • Már éjfélt ütött a templom toronyórája, de senki sem mozdult, senki sem akart még hazamenni. Végül, amikor a szél a nádasban felzúgott, a nyúlkereskedők hirtelen elnémultak, aztán felszedelőzködtek és útnak indultak. A falu lakói nyugovóra tértek, elnéptelenedtek az utcák, mert a kereskedők magukkal vitték az emberek nevetését, vágyakozását és egy újabb hajnal ígéretét.
  • Felnéztünk az égre. Hatalmas telihold volt. A Hold felszínén lévő kráter, láss csodát!-leginkább egy hosszú hátsólábú vadnyúlhoz hasonlított! Úgy látszik, a Nyúlszellem a Holdon folytatja kereskedő útját!

Tehát legközelebb, amikor megkóstolsz egy szelet csokoládét, vagy megcsodálsz egy tarka, fényes madártollat, emlékezz a nyúlkereskedőkre, kiknek öröksége beleszövődött az idő szövetébe!

 

 

Szivilla, blogger, amatőr mese és fantasy író, újságíró

2007 óta írogatok. Utazásaim, kalandozásaim során megpróbálok feltöltődni és történeteimet a blogjaimon, és a Meskete portálon keresztül megosztani a világgal. Imádom a természetet és a misztikus történelmi helyeket, ezek hatására születnek meg a fantasy novellák..


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!