A kis mackó, aki nem tudott úszni

A kis mackó, aki nem tudott úszni.

A kis mackó, aki nem tudott úszni

A rengeteg mélyén volt egy nagy tisztás, s ennek közepén egy tavacska vize hullámzott. Mikor beköszöntött a nyár, minden állatkölyök ezen a tisztáson hancúrozott. Hamar elunták fogócskázást és a kergetőzést, elhatározták, pancsolnak a kis tó hűs vizében. Zutty!  - ugrott elsőként a nyúlfi, Boróka, a vízbe.

- Hú! Hú! De jó hideg a víz! Gyertek már! – integetett Boróka a barátainak. Placcs! – pottyant a süni, Csipetke, a tóba, s vidáman úszni kezdett. Leo, a vadmacskakölyök, követte. Végül  a kis róka, Vöröske,  is berohant a habok közé. Csak Bundás, a kis medvebocs, álldogált a parton.

- Gyere, Bundás! Mire vársz? – kiáltott neki Boróka. – Nagyon finom a víz!

- Futás, Bundás! Ugorj! – kurjantottak a többiek is. Ám a kis bocs csak ide – oda téblábolt a parton.

- Mit csinálsz, Bundás?  Félsz a víztől? – nyávogta Leo, a vadmacska. A medvebocs beledugta a mancsát a vízbe, majd kirántotta.

- Brrr! Ez nagyon hideg! – rázta meg a fejét a bocs. – Nem szeretem a hideg vizet.

- Ne gyáváskodj, Bundás! – kiáltotta a rókakölyök. A kis mackó most már beledugta mind a négy mancsát a vízbe, azonban nem úszott a barátai után.

- Én nem tudok úszni… - horgasztotta le a fejét Bundás.

- Nem tudsz úszni? – lepődtek meg a barátai.

- Sebaj, majd mi megtanítunk úszni! – kiáltotta a nyúl. Mindannyian körbevették a macit, s húzták – vonták a vízbe, ám a bocs megmakacsolta magát.

- Nem! Nem megyek! Félek! – vágtatott ki a partra rémülten a mackó, és hazáig szaladt. Az állatkölykök tanácstalanul néztek össze. Most mit csináljanak? A nyúl fülei lekonyultak, a kis róka a feje búbját vakarta.

- Hogyan tanítsuk meg ezt a félős medvét úszni?  - kérdezgették egymást, majd lehuppantak a fűre. Csak ültek és ültek és törték a fejüket, mit találjanak ki.

- Merjük ki félig a tó vizét! – javasolta Leo, a vadmacska. Ám a nyúl megrázta a fejét.

- Csináljunk neki egy csónakot? Vagy egy saját medencét?  - találgatta a süni.

- Tudom már! Gyertek utánam! – ugrott talpra a nyúl. Ment a sok állatkölyök, s meg sem álltak az erdei varga házáig. A vén varga, egy hatalmas, zöld varangy, tágra nyílt szemmel hallgatta a nyúl kérését.

- Hát, nyúlfi, nem kis dolgot kérsz tőlem. Na, nem bánom, megcsinálom a kedvedért. Derék gyerek vagy, hogy segíteni akarsz a kis mackónak – kuruttyolta a varangy, majd nekiállt szabni és varrni.

Másnap reggel népes állatsereglet dörömbölt a medveház ajtaján.

- Hol vagy, Bundás? – dugta be a fejét az ajtón Vöröske, a róka.  – Ha velünk jössz a tópartra, kapsz egy ajándékot!

- Miféle ajándékot? – csodálkozott a medvebocs. Bundás rettenetesen kíváncsi volt, miféle ajándékkal szeretnék a barátai meglepni őt. A tóparton már várta egy hatalmas csomag, spárgával jól átkötve. Vajon mi lehet ez? – tűnődött a mackó. Gyorsan kibontotta. Hát, láss csodát, egy nagy úszógumi volt a csomagban! 

- Egy úszógumi? Nagyon köszönöm… Ugye, ez az úszógumi az enyém?  - kérdezte a barátait.  Azok bólogattak. Hej, de megörült a kis bocs! Felkapta az úszógumit, s rohant a tóba. Most már megjött a bátorsága a fürdéshez. Eszeveszett örömmel paskolta a mackó a vizet. Egész estig lubickoltak a tóban mindannyian, míg fel nem jött a vén hold az égre.