Berke és a bábszínház

Berke és a bábszínház.

Berke és a bábszínház

Csodálatosan szép őszi napra ébredt a Végeláthatatlan rengeteg. A nyár még ott zsongott a fák közt, de a fák levelei már sárgulni kezdtek. A hűvös Északi Szél le - letépett egy - két aranyló és rőt levelet az ágak végéről, s megpörgette őket a levegőben. Berke, a kis, kék hajú manó, épp a keskeny erdei ösvényen baktatott. Vadalmát akart szedni. Amint ment - mendegélt a tekergő utacskán, két ifjú manót pillantott meg: Máli néne két csemetéjét. A két manógyerek, Fanyarka és Paréj, egy kis fatönkön ücsörgött.

- Mit csináltok itt? - kérdezte őket Berke. A két manófi akkorát sóhajtott, hogy majdnem elfújták a rengeteget.

- Semmit. Unatkozunk - felelték szomorúan.

- Hogyan unatkozhat két manógyerek? - csodálkozott Berke. - Miért nem fogócskáztok? Miért nem eregettek papírsárkányt?

- Az unalmas - legyintett Fanyarka és Paréj. - Nincs kivel játszanunk. Minden barátunk a rengeteg túlsó fertályán lakik.

- Tudjátok mit? Építünk egy bábszínházat! Csinálunk bábokat is hozzá! Jó mulatság lesz, majd meglátjátok - mondta Berke. A két manógyerek majd kibújt a bőréből örömében erre a hírre. Nyomban hozzáfogtak a bábszínház építéséhez egy kis tisztáson. Berke jó barátja, Telemér manó, is segített nekik. Régi deszkákból kis emelvényt ácsoltak, egy kifeszített kötelre egy régi pokrócot terítettek. Kész is lett a bábszínház. Bábokat is készítettek vadmákból, gubacsokból, ágakból és őszi falevelekből: manókat, sárkányt és más bábukat. Berke mohából hajat és szakállat ragasztott az egyik bábura: ez lett a varázsló. Aztán az erdő minden szegletében kikiáltották, délután bábjáték lesz a vén tölgyfa melletti kis tisztáson. Délután sok manó és kobold összegyűlt a tölgyfa alatt. Berke és Telemér és a két manógyerek csodálatos bábelőadást rögtönzött az aprónépeknek. Az előadás végén a közönség lelkesen tapsolt. Berke azóta minden nyárutón elmeséli érdekes történeteit és kalandjait.