A kis Michelin-csillagos séf

A kis Michelin-csillagos séf.

Először is bemutatkozom: Masni vagyok. Michelin-csillagos séf szeretnék lenni, ezért pedig bizony tenni is fogok. Tudom, hogy semmi se hullik magától az ölembe. De kezdjük is az elején.

Cincin olyan finomakat főz, pedig nem is tanulta. Született tehetség. Szeretnék én is olyan jó ételeket készíteni, sőt még jobbakat is. Azt hiszem, be kell iratkoznom egy főzés, sütés tanfolyamra. Megtanulom az alapokat és sok- sok gyakorlás után egyre ügyesebb leszek. Aztán, amikor úgy érzem, hogy eljött az ideje, meghívom Cincint és megvendégelem. Mit gondoltok? Ugye jó ötlet?

Akkor hozzá is kezdek. Éppen indul egy tanfolyam és nincs is messze a lakóhelyemtől. De jó! Viszem a füzetemet, ceruzámat, hogy tudjak jegyzetelni, és egy kis ennivalót, innivalót, hogy a szünetben falatozzak. Így ni! Na, sietek.

De jó volt az első nap és milyen sokat tanultam! Képzeljétek, Fanfan akkorát esett a kövön, hogy jókorát koppant a térde. Még jó, hogy rajtam, csúszásmentes, zárt cipő volt. Mirkó pedig leöntötte magát egy lábas vízzel. Csurom vizes lett. Ha lett volna vízhatlan köténye, nem is ázott volna át a ruhája. Arról nem is beszélve, hogy Manci haját is megkóstoltuk, nem csak az ételt. Tudjátok, hogy miért? Hát persze! Nem kötötte össze, nem tett fel védősapkát úgy, ahogy mi. Azért én is ügyetlenkedtem, mert olyan éles volt a kés, hogy majdnem megtörtént a baj, ám szerencsém volt. De hiszen ez volt az első nap, és azt mondják, hogy minden kezdet nehéz. Szóval, van idő megtanulni. Az a fontos, hogy nagyon figyeljünk a tanítóra. Azt csináljuk, amit mond, amit kér, és sokat gyakoroljunk.

Hónapok teltek el. Már levizsgáztunk a főzésből, sütésből és mindenből, amit tudnunk kellett.

Hamarosan a cukrászatot fogom tanulni. Képzeljétek el, hogy akikkel együtt jártam a szakács iskolába, azok közül sokan beiratkoztak velem együtt a cukrász tanfolyamra is! Sokkal könnyebb lesz így, ismerősök között. Egyébként már dolgozom. Egy üzemi konyhán a séf mellett. Nagyon fogom őt figyelni, minden mozdulatát ellesem, hogy minél nagyobb gyakorlatom legyen.

Túl vagyok az első napon a cukrász iskolában. Hát itt se volt minden fenékig tejfel! Nem volt kolbászból a kerítés, de mondhatni egészen jól sikerült a nap. Ha hazaérek, megtanulom, amit lejegyzeteltem, sőt gyakorlok is, nem egyszer, hanem százszor. Tudjátok, szeretnék Cincinnél sokkal jobb lenni. Nagyon nehéz ám munka mellett tanulni, de semmi le lehetetlen. Minden kitartás és akarat kérdése. De már más is a célom. Elmondjam, hogy mi az?

Megismerkedtem és összebarátkoztam Pamacs nyuszival, őt is szeretném meglepni.  

Sok-sok idő eltelt. Már levizsgáztunk a cukrászatból és mindenből, amit tudnunk kellett. Hamarosan a mestervizsgát fogom letenni. Tudjátok, hogy mennyi tanulás, szorgalom és kitartás kellett hozzá? De megérte, hiszen sok újat tanultam, barátokat szereztem és még a szerelem is rám talált.

Elárulok nektek egy titkot, de el ne mondjátok senkinek! Ha Michelin-csillagos séf leszek, feleségül veszem Pamacs nyuszit. Előtte még megvendégelem őt, az új barátaimat és természetesen Cincint is.

Képzeljétek, már én vezetem az étterem konyháját! Úgy örülök! Már közel a cél. Úgy érzem, hogy egyre tökéletesebb a tudományom a szakácsművészet területén. Azért még mindig tanulok, mert a "Jó pap is holtig tanul". Egész életünkön át gyűjtjük a tapasztalatokat, és a tudást.

Képzeljétek, Michelin-csillagos séf lettem, olyan boldog vagyok! Ugye ti is velem örültök, hogy a legszebb álmom valóra vált? Már meg is szerveztem egy ünnepséget, ki is küldtem a meghívókat. Nagyon izgatott vagyok.

Eljött a nap nap. Megterítettem az asztalt, egyszerű, de nagyon szép lett. Már érkeznek is a vendégek. Hogy szavamat el ne felejtsem, megkértem mindenkit, hogy ne hozzanak, legfeljebb egy szál virágot az asztali vázába.  Köszöntöttem a vendégeket, úgy ahogy illik és hellyel kínáltam. A virágokat vázába tettem. Ott illatozik az asztalon.

-          Hozom az első fogást, a levest.

-          Masni, ez igazán finom!- nyalta meg a száját Fanfan és Mirkó. – Tudjátok, hogy dagadt a mellem a büszkeségtől? Miután az utolsó cseppig elfogyott a leves, leszedtem a tányérokat és kivittem a konyhába.

-          Hozom a második fogást, a főzeléket hússal és salátával.

-          Masni, ez aztán igazán finom!- nyalta meg a száját Manci és Pamacs nyuszi. – Képzelhetitek, hogy örültem!

-          Hozom a harmadik fogást, a tortát.  

Pamacs nyuszinak tálaltam fel utolsóként. A fülébe súgtam, hogy a dekorációba óvatosan harapjon bele. Tudjátok, hogy miért? Kitaláltátok a gondolatomat? Egy jegygyűrűt rejtettem el benne.

-          Jé, egy jegygyűrű! De gyönyörű!- örvendezett Pamacs nyuszi.

-          Leszel a feleségem? – tette fel a nagy kérdést Masni.

-          Igen, boldogan!- rebegte Pamacs nyuszi.

-          Akkor felhúzom rád az eljegyzési gyűrűt- mondta ünnepélyes hangon. Hatalmas üdvrivalgásban tört ki a vendégsereg.

-          Masni, minden finom volt! Azt mondom, hogy megérdemelten lettél Michelin-csillagos séf - nyalta meg a száját- Cincin.  Nagyon örültem a hatalmas elismerésnek és hogy beérett a munkámnak, a kitartásomnak a gyümölcse. 

-          Sok boldogságot kívánunk!- köszöntötték a jegyeseket a vendégek.

Hamarosan összeházasodtak Pamacs nyuszival, és sok kis nyuszika született. Máig is élnek nagy boldogságban, szeretetben, egyetértésben, ha még meg nem haltak.