A Kismadár Kalandja

Cím: A kismadár kalandja

Írta : Simondi Petra

2024.04.21

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kismadár. Oly
búsan üldögélt a fa tetején, senki nem járt arra amerre ő volt.
Egy nap úgy döntött elmegy és keres valami élelmet.
Elindult hát hosszú útra, nem is sejtette, mi vár rá az út alatt.
Félúton már megállt és lepihent egy nagy fenyőfán.
Azonban ezen a fán egy apró kismókus lakott, aki meglátta,
hogy egy kismadár egyedül ücsörög a fán. Odament hozzá és
megszólította: -Szia kis madár! Hogy kerülsz ide ilyen későn?
A kismadár igy felelt: Eljöttem élelmet keresni és lepihentem
ezen a fán.
A kismókus igy szólt: - Hogy hívnak kismadár?
A kismadár igy szólt: - Csípi vagyok. És téged hogy hívnak kis
mókus?
A kismókus igy szolt: - Soma vagyok. Örülök hogy
megismertelek, Csípi.
Csípi így szólt: - Én is örülök, Soma.
Soma igy szólt a kismadárhoz: - Gyere be az odúmba, ott jó
meleg van, és van finom bogyós sütemény is.
- Köszönöm a meghívást, Soma, örömmel megyek.
Így hát Soma és Csípi elindultak az odú felé, ahol Soma lakott.
Nem volt messze onnan, ahol Csípi üldögélt, csak két faággal
kellett lemennie Csípinek.
- Itt volnánk - mondta Soma és kinyitotta az ajtót.
- Csak utánad, Csípi -mondta Soma. Csípi megtörölte lábát és
belépett az ajtón.
- Azta Soma, gyönyörű házad van! - szólt Csípi.

- Köszönöm, sokat dolgoztam rajta.
- Csípi, ülj csak le és hozom a süteményt és a teát.
- Segítsek valamit? - kérdezte Csípi.
- Nem kell, boldogulok, köszönöm felelte Soma.
- Szedjél nyugodtan! - mondta Soma. Csípi vett egy szelet
süteményt és töltött magának teát.
Soma is szedett magának, majd meg kérdezte Csípit, hogy ízlik
neki a sütemény.
Csípi így szólt: - Ez nagyon finom, Soma.
Soma így szólt: - Örülök, hogy ízlik, Csípi.
Egyszer csak Soma így szólt: - Maradj itt nálam éjszakára,
játszunk valamit és beszélgetünk egy jót mint két barát!
Csípi így szólt: - Köszönöm Soma, de nem szeretnék útban
lenni.
- Nem leszel, örülök, ha van társaságom.
- Akkor szívesen maradok - mondta Csípi.
Soma így szólt: - Örülök, ígérem, nem fogunk unatkozni.
Elöszőr megmosakszunk, majd játszunk valamit és utána
beszélgetünk egy film mellett.
- Rendben, Soma, benne vagyok. - mondta Csípi.
- Akkor hajrá, amíg megmosakszol, addig én beágyazok neked.
- Rendben. - felelte Csípi.
- Mit játsszunk? - kérdezte Csípi.
- Játszhatunk sakkot is. - szólt Soma, - vagy akár unót is .
- Melyik legyen Csípi?

- Legyen az unó, az egy jó játék.
- Rendben. - felelte Soma, - Máris hozom.
Órákat játszottak, majd elmentek aludni.
Másnap reggel Csípi mire felébredt, Soma a reggelit csinálta és
csomagolt neki az útra.
- Lassan elindulok haza, hosszú még az út addig.
- Örültem, hogy itt voltál, és, hogy lett egy új barátom.
Remélem, máskor is jössz.
- Egyszer látogass meg, Soma!
- Mindenképpen, Csípi.
Majd elindult hosszú útjára, de arra sajnos nem számított, hogy
egy hatalmas viharba keveredik.
Csípit a hatalmas szél visszafújta és nekicsapódott egy fának,
majd leesett.
Pár perccel később egy nyuszi ment arra, és észrevette, hogy
fekszik valaki a fűben és sír.
A kisnyuszi odament és megkérdezte: -Miért sírsz kismadár?
A kismadár igy válaszolt: - A szél visszafújt és nekirepültem a
fának, majd leestem, nagyon megütöttem magam.
A kisnyuszi így szólt: - Ha gondolod, gyere velem, és pihenj
egyet amíg elmúlik a vihar.
- Hogy hívnak kismadár?
- Csípi vagyok, és téged hogy hívnak kisnyuszi?
- Áfonya vagyok. Van egy lakótársam, őt Mininek hívják .
Elindultak Áfonya ürege felé.
- Lassan hazaérünk. -mondta Áfonya.

- Rendben. - felelte Csípi.
- Ha gondolod, holnap elkísérlek egy darabig.
-Azt megköszönöm. - felelte Csípi.
Pár perc múlva haza is értek. Áfonya kinyitotta az ajtót és
köszönt a lakótársának.
- Szia, Mini, megjöttem és hoztam egy vendéget is.
- Szia Áfonya! Szia, kismadár, én Mini vagyok , téged hogy
hívnak?
- Csípi vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.
- Gyere, egyél velünk! Csináltam levest és répa tortát,
remélem szereted.
- Igen mindkettőt szeretem, és köszönöm a meghívást.
- Vedd úgy, hogy szereztél két új barátot!
-Ennek örülök. - mondta Csípi.
- Nagyon kedvesek vagytok, hogy vendégül láttok.
Előttetek egy kismókusnál voltam, az ő neve Soma.
- Őt ismerjük, nagyon jóban vagyunk.
- Akkor úgy látom, Csípi, nem két, hanen három új barátot
szereztél.
A kis csapat sokáig beszélgetett.
Másnap reggel Csípi elköszönt új barátaitól, de mielőtt útnak
indult, meghívta őket egy mulatságra, ami két hét múlva lesz.
De Áfonya és Mini még szóval tartották Csípit.
- Mi is visszavárunk!

- De van egy jobb ötletem! Költözz ide a közelbe! Van egy ház,
ami eladó, ismerem a volt tulajdonost is, beszélek vele.
- Köszönöm, de inkább hazamennék a saját lakásomba, hiszen
a szomszédom már hazavár. Nemsokára lesz egy hatalmas
ünepség, és megígértem, hogy segítek neki.
- Akkor elindulok.
- Elkísérünk egy darabig, legaláb az öreg tölgyig.
- Köszönöm, legalább addig sem leszek egyedül.
Az öreg fánál elköszöntek egymástól.
Mini és Áfonya megígérték, hogy szólnak Somának a buliról.
Majd Csípi elköszönt és útnak indult.
Hosszú út várt rá.
Hajnalodott, mire hazaért. Bement kis házába és lepihent.
Másnap reggel felkelt és átment a szomszédnak szólni, hogy
hazaért.
A szomszéd nagy örömel fogadta: - Csípi, hát végre itthon
vagy, mesélj valamit!
Csípi elmesélte mennyi minden történt vele.
A szomszéd kedvesen hallgatta a kalandos úti beszámolót.
Másnap elérkezett az ünepség napja.
Csípi és a szomszéd nagy munkában voltak, sütöttek-főztek,
dekoráltak.
Lassan megérkezett Soma, Mini és Áfonya is.
Odaköszöntek Csípinek: - Szia, megjöttünk, hoztunk sütit és
szörpöt.
- Gyertek, bemutatom a szomszédomat!

- Jó napot! - köszöntek a fiatalok.
- Sziasztok! Tünde vagyok, a vakond.
- Én Áfonya vagyok, a kisnyuszi, ő itt Mini, a sündisznó.
- Örülök, hogy megismertelek titeket. Csípi már sok jót mesélt
rólatok.
- Csípi megnyitotta az ünepséget egy beszéddel:
„Kedves vendégeink, szeretettel köszöntök mindenkit az idei
kis mulatságon. Valamit megtanultam ebben a pár napban,
hogy egy rövid út során, hogy bárhol lehet barátokat szerezni.
Kívánom, hogy ma este érezze magát mindenki jól. Mert bárhol
ránk talál az igaz barátság.”