A koldus

A koldus.

Lelkes és Bűbájos a két testvér éppen otthon tett-vett, szorgosan segített anyukájának, közben egymással beszélgettek.-

Meghámozom a krumplit, te hámozd a répát. Tegyük a komposztba a héját, maradékát.

-          Most mi legyen a következő lépés?

-          Édesanya épp vasal. Már megint sok a szennyes, tegyük be a gépbe előbb a fehéret, majd

a színest, és a feketéket.

-          Beleteszem a mosókapszulát. Lelkes, be tudod programozni?

-          Hát persze! Csinálom is, ezer örömmel.

-          Most mi legyen a következő lépés? Anya épp leszedi a függönyt, ablakot pucol.

 Ha lejárt a program, a függöny megy a gépbe. Majd ha az is elkészül, mi kerül helyére?

-          Már semmi, mert a mosással készen lettünk. Viszont ki is kell teregetni.

-          Itt a lavor, ebbe tegyük bele a ruhákat.

-          Rendben. Itt vannak a csipeszek.

-          Kimegyünk a kertbe? Ott fogunk teregetni, a szárítóra?

-          Igen, természetesen.

-          De jó! Vegyünk kinti cipőt.

-          De mi legyen a kimosott függönnyel?

-          De jó, hogy szóltál, Bűbájos! Már viszem is édesanyának, hogy akassza fel. Ha így kicsit nedvesen fellógatja, nem lesz gyűrött.

-          Na, mehetünk teregetni!

-          Csipcsirip! Csipcsirip! Csipcsirip!-

-          De szépen fütyörészel kismadár! Dalolj még! Úgy szeretjük hallgatni.

-          Csipcsirip! Csipcsirip! Csipcsirip!

-          Köszönjük szépen. Igazán szép volt.

-          Csipcsirip! Csipcsirip! Csipcsirip!

-          Milyen kellemes az idő! Gyere, Bűbájos, kész lettünk a teregetéssel. Vigyünk be tűzifát a talicskán. Bent már elfogyott, estére hűvös lesz, lehet, hogy édesapa majd szeretne begyújtani. Hétvégén összeaprította, segítsünk hát neki.

-          Ez csak természetes!

-          Kicsit elfáradtam.

-          Én is. De folytassuk, mert van teendő. Itt a veranda, itt meg a vödör víz.

-          Milyen víz van benne?

-          Ez folyt ki a mosógép csövén. Tökéletes a felmosásra.

-          Amíg te feltörölsz, addig én megöntözöm az állott esővízzel a verandán a növényeket. Biztosan szomjasak. Így ni! Most teszek a madáretetőbe friss magokat, a tálba pedig friss vizet. Adok inni Tacsinak és Mircinek, majd a tálkájukba ennivalót, mert ilyenkor szoktuk.

-          Vaú! Vaú! Vaú! Köszönöm.

-          Miaú! Miaú! Miaú! Köszönöm.

-          Szívesen!- mosolyodott el Bűbájos.- Leülök egy kicsit a padra. De jó egy kicsit pihenni itt a friss, jó levegőn! Gyere, te is, Lelkes!

-          Megyek, már én is elkészültem. – Csöndben ültek egymás mellett. Lehunyták a szemüket. Bőrükön érezték a nap cirógatását, szellő simogatását. Fülükkel hallgatták a levelek susogását, kismadarak csicsergését, a közeli zubogó csobogását.

-          Milyen kellemes! Milyen jó érzés!- gondolták magukba és mélyeket szippantottak a finom, szinte harapnivaló ózondús levegőből. Varázslatos volt. Ekkor lépések zaja törte meg a csendet. Egy koldus jött erre. Némán figyelték. Egyszer csak lehajolt, benyúlt jó mélyen a kerítés alatt és kiemelt valamit. Már indult is tovább.

-          Álljon meg! Ejnye-bejnye,

szedte-vette- teremtette!

A kertünkből kérés nélkül,

mondja, vajon mit vett el?- A koldus megállt, visszanézett.

-          Pár szem dió volt a földön, azt szedtem össze. Nagyon éhes vagyok. Nézzétek el nekem!

-          Ha kéri, csak nyugodtan forduljon mi hozzánk. Összeszedjük mi maradt, adja a tarsolyát.

-          Lelkes, szaladj be édesanyához, mondd el, hogy mi történt!- Bűbájos hamar felszedte azt a pár szem diót, ami még a földön maradt. A tarisznyába tette és átadta.

-          Köszönöm szépen!

-          Nagyon szívesen!

-          Akkor megyek is.

-          Várjon! – kiáltott utána Lelkes. – Édesanya elnézést kér, hogy nem tud most kijönni. Viszont küld egy csomagot. Finom ennivaló van benne.

-          Tessék? Hogy mi?- tátotta el a száját elképedve a koldus.

-          A csomagban van kenyér, szalámi, tej, zöldségek és gyümölcsök. Nekünk most több van belőle, mint amennyit el tudnánk fogyasztani. Emellett itt van a szatyorban néhány ruhadarab, amit édesapa régóta nem használt, tehát felesleges: néhány ing, nadrág, pulóver, kabát, egy sapka, egy sál, egy kesztyű és egy bakancs is. Használja egészséggel!

-          Köszönöm szépen! – hálálkodott, közben könnyek csordultak végig az arcán.

-          Nagyon szívesen!- Miután elbúcsúztak, a koldus elment. Ők meg egy kis időre visszaültek a padra. Magukba mélyedve elmélkedtek a történteken, aztán elindultak a ház felé.

-          Nézd, már megszáradtak a ruhák!

-          Akkor szedjük le, szépen hajtogassuk össze, hogy édesanyának minél kevesebbet kelljen vasalnia.

-          Rendben! –miután elkészültek bevitték, letették a székre, és átöltöztek. Kézmosás után jól elzárták a csapot, és szárazra törölköztek.

-          Válogassuk szét őket és a mi ruháinkat tegyük a helyére.

-          Mit gondolsz?

-          Természetesen!

-          Kész vagyunk, Kapcsoljuk le a villanyt, már teljesen fölösleges, hogy égjen! Menjünk be a szobánkba.

-          Mit gondolsz a koldusról?

-          Nagyon sajnálom. Legalább most egy kicsit enyhíteni tudtunk a terhein.

-          Igen. De azért lopni nem kellett volna neki.

-          Nem bizony. Szívesen adtunk volna neki, ha kér.

-          De ő ezt nem tudhatta.

-          Ez igaz.

-          Lehet, hogy sokan elutasították már a kérését. Lehet, hogy nem adtak neki. Ezért lett belőle, mondhatni tolvaj.

-          De csak pár szem diót vett volna el!

-          Az igaz, viszont a kerítésen belül volt és kérés nélkül.

-          Igen, igazad van. Nagyon sajnálom szegényt.

-          Én is. De hogy kerülhetett ilyen helyzetbe?

-          Ki tudja!

-          Lehet eleinte még nem volt ilyen nehéz neki.

-          Akkor mitől lett nincstelen?

-          Gondoljunk bele. Anyának volt egy nyaklánca. Egyszer a kapcsolója letört. Kicserélte. Utána még sokáig hordta. Egyszer csak szétszakadt. Nem tudta megjavítani és kidobta. Mi most segítettünk a koldus terhein. Reményt adtunk neki. Hátha tud vele élni.

-          Hátha. Bízzunk benne.

-          Te mit gondolsz?