Barion Pixel

A körhinta lovai_1. fejezet: A kezdetek


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Szabadság!
Elsőként Petya fordította fejét a gyerekek felé, majd a többi hét falovacska is hirtelen mozgolódni kezdett. Az első bátortalan nyerítést aztán követte a többi egyre harsányabb, erőteljesebb nyihogás, prüszkölés, dobogás…
– Jaj, csak nehogy felébredj...

Kép forrása: pixabay.com

Szabadság!

Elsőként Petya fordította fejét a gyerekek felé, majd a többi hét falovacska is hirtelen mozgolódni kezdett. Az első bátortalan nyerítést aztán követte a többi egyre harsányabb, erőteljesebb nyihogás, prüszkölés, dobogás…

– Jaj, csak nehogy felébredjenek anyáék! – aggódott  Noella. A pónik erre csak halk morgással, prüszköléssel folytatták az üdvözlést.

Noella irányításával gyorsan megszabadították a lovakat a szíjaktól, csatoktól. A hintalovak pedig egymás után rázták le magukról a Kenéz-féle lószerszámokat és léptek ki – immár élő póniként – a körhinta megszokott fedele alól. Noella a hátukat vakargatta, a fülükbe sutyorogva biztatta őket:

– Futás, lovacskáim! Örüljetek, hogy megszabadultatok a varázslat alól!

A pónik pedig először csak lassan, még mindig körbe-körbe lépegettek, majd egyre bátrabban futottak, minél messzebbre a körhintától, a hosszú, hetekig tartó rabságtól… Az üres körhinta megmaradt részei nyikorogva búcsúztak a távolodó nyolc lovacskától. Noella egyik szeme sírt a másik nevetett, miközben a nyitott kapu felé terelgette az elcsendesedett pónikat. Bánatosan gondolt arra, hogy talán soha többé nem láthatja az ő kis ménesét, de boldog volt, hogy a pónik újra hús-vér lovakká változtak és immár szabadon nyargalászhatnak a zöld mezőkön.

1. A kezdetek

– Noella! Hozd már azt a borogatást! Az a makrancos Ilka megint addig fészkelődött alattam, míg leestem. Elegem van már ezekből az engedetlen pónikból! Valamelyik mindig megmakacsolja magát, és oda a produkcióm. Igyekezz, mert a direktorhoz kell mennem!

Egy ideje Karola, a műlovarnő  már nem bánt olyan türelemmel a lovakkal, mint korábban. Ennek pedig a produkció látta kárát. Egyre sűrűbben fordultak elő hibák az előadásokon.

Noella szomorúan állapította meg, hogy édesanyja kék-zöld foltjai ismét gyarapodtak. „Ez tényleg nem lesz jó! Ha így folytatódik, még valami végzetes baleset is történhet anyával.” Ezen töprengett a kislány, miközben a borogatásokat elhelyezte anyukája sajgó testrészein.

Miután végzett, a cirkuszsátor melletti istállóhoz indult. Gondolta, elbeszélget egy kicsit a pónikkal, miért bánnak ilyen cudarul az idomárjukkal. A szénaillatú istállóban a nyolc póni már a vacsoráját fogyasztotta, amikor belépett közéjük a kislány. A lovacskák és Noella régi jó ismerősök voltak, hiszen mikor Noella született – ennek lassan kilenc éve – a pónik már itt dolgoztak a híres Kantáros Karola műlovarnő irányításával. Szinte születésétől fogva ott lábatlankodott körülöttük a kislány, a lovak ismerték, kedvelték. Az apró gyermek az első bizonytalan lépéseit is a pónik között tette meg, a lábukba, a farkukba kapaszkodva. Különleges kapcsolat alakult ki az évek során a lovacskák és a gyermek között. Értették egymás beszédét! Ezt persze rajtuk kívül senki sem tudta, nem is hitték volna, ha előáll azzal, hogy beszélgetni tud a lovakkal.

Noella zsebében most is ott lapultak a kockacukrok, mint minden este. A zsebpénzéből mindig félretette a cukorka árát. Nem mintha e nélkül nem örültek volna neki a pónik! Tudták, hogy törődik velük, hálásak voltak a csutakolásért, a friss vízért, minden kedves szóért. Ebből pedig sokat kaptak Noellától. Nem is bántották soha, kezes bárányként ettek a tenyeréből, mint a hímes tojásra, úgy vigyáztak rá, ha valamelyikük hátára ült, mert kedve támadt lovagolni.

A kislány szemrehányó szavait a lovak véget nem érő panaszáradata követte. Az egyik az ostorra panaszkodott, a másik a csizmatalpból kiálló szegre, a harmadik a szoros kantárra… „Ez így tényleg nem maradhat! Beszélek anyával, talán észre sem vette, amiről a pónik panaszkodtak.”

A lakókocsijukhoz közeledve éktelen rikácsolásra lett figyelmes. Ez bizony az ő édesanyja volt, személyesen. Ismerte ezt a hangot, hiszen ha valamit nem tett az anyukája kedvére, hallhatta eleget.

A meseíró pályázatra benevezett, szavazható meséim:

Mese: A versengő szitakötők - Gyöngyösvári Mara meséje | Meskete.hu

Mese: Butus és barátai - Gyöngyösvári Mara meséje | Meskete.hu

Mese: Bátorság, Vica! - Gyöngyösvári Mara meséje | Meskete.hu

Gyöngyösvári Mara, amatőr meseíró

PRÉMIUM Gyöngyösvári Mara Prémium tag

Varga Mária Gyöngyi nyugdíjas tanítónő vagyok. Tíz éve kezdtem mesés történeteket írni, melyek az alsó tagozatosoknak szólnak. Magánkiadásban adtam ki három gyermekkönyvemet, melyek főszereplői: Balambér nyuszi, Vöric cica és a körhintába fogott pónik. Ezeket a gyermekregényeket Gyöngyösvári Mara álnéven írtam, kereskedelmi forgalomban már nem kaphatók. Legújabb meseregényem főhőse Pogi, a szökött tacskókölyök....


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások