A körhinta lovai_16. fejezet: A vidám Vidámság-Centrum.

16. A vidám Vidámság-Centrum

Az újraindított körhinta a vártnál is nagyobb sikerrel zárta a napot. A három hintás egész nap tüsténkedett, Helén estére már rekedt volt, annyit hívogatta kurjongatva a kedves vendégeket. Ábrisnak izomláza volt az indítókar kezelésétől, Karola meg már a behunyt szeme előtt is a pénzérméket látta, annyit kellett ma megszámolnia. A fáradtságnál csak az örömük volt nagyobb, hiszen ravaszkodásuk nem derült ki, sőt olyan sikerrel zárták a napot, amilyet még legszebb álmukban sem reméltek. Kenéz is dörzsölhette a markát, hiszen megállapodásuk szerint a napi bevételből részesedést kapott. Noella reggeli aggodalmai alábbhagytak, amikor látta, hogy minden gond nélkül zajlik a körhintánál. Ma síró gyermeket sem látott, csupa elégedett vendég fordult meg a körhintájuknál. Eljöttek a Patkós testvérek is, hiszen látták az új plakátot, meg hívta is őket Noella. Hárman együtt ültek fel a körhintára. Petyát most átengedte Pankának, Pityu Ilkára ült fel, ő meg a kék szemű Szofit választotta. Öt kör után aztán elégedetten szálltak le a körhintáról.

– Ha nem éreztem volna a fa hűvös és sima felületét, azt gondoltam volna, hogy ugyanazon a lovon ülök, mint a múltkor – mondta Pityu.

– Én is pont ezt akartam mondani neked, Noella. Mintha csak az igazi Petyán ültem volna. Csak ez mozdulatlan és csendes volt alattam – csacsogta Panka.

– Szofi élőben is ilyen szelíd volt, mint ez a falovacska, azért is hívták Szelidi Szofinak – tette hozzá Noella.

A körhinta után együtt végignézték a vidámpark látnivalóit. A megújított körhinta jó hatással volt a többi parki játékra is. Mindenütt nőtt a forgalom, ami a hintásokat, céllövöldéseket, mutatványosokat, árusokat arra sarkallta, hogy jobban odafigyeljenek az üzletükre. Egyre többet szorgoskodtak a vidámpark dolgozói, aminek az lett a következménye, hogy az addig ütött-kopott, sivár szomorú park egyre vidámabb képét mutatta. A bódékat élénk színűre festették, virágokat ültettek a ládákba, mindent tisztán tartottak, és egyáltalán az egész park színesebbé, élénkebbé változott néhány nap alatt. Az igazi vonzerő továbbra is a pónis körhinta volt. Kicsik és nagyok együtt csodálták az élethű, ragyogóan fénylő lovakat a körhintán. Időnként még össze is vesztek, hogy ki melyik lóra ülhet, de aztán Helén megbékítette őket, így hamar indulhatott is az újabb öt kör. Noella többször is meghívta barátait a vidámparkba, mindig jól szórakoztak. Más napokon pedig ő biciklizett át Patkósékhoz, akik már szinte családtagként kezelték a kislányt. Az istállóban érezte magát legjobban Noella, ott minden a régi időkre emlékeztette, amikor még a nyolc póni mellett élhette életét. Sokat mesélt Pál gazdának a pónikról, minden tulajdonságukat, különlegességüket tudta és olyan átéléssel adta elő, hogy Patkósék tátott szájjal hallgatták a történeteit. Arról azonban még nekik sem mert szólni, hogy ő tulajdonképpen beszélgetni szokott a lovacskáival.

A nyári szünet napjai így teltek, hol a vidámparkban, hol a Patkós Farmon töltötte idejét a három jóbarát. Mert időközben Pityu lett a második legjobb barátja Noellának, Panka után.