A körhinta lovai_21. fejezet: Táltos Tódor színre lép.

21.  Táltos Tódor színre lép

Mivel Hédi néni a közeli Zsálya utcában lakott, hamar megérkeztek Tódor házához. A tanító néni hosszasan csengetett, mire egy őszfejű, hajlott hátú bácsika jött ki kaput nyitni. A gyors bemutatkozás és az ajánló szavak után Hédi néni magukra hagyta a látogatókat.

– Itt az udvarban letámaszthatjátok a bicikliket, aztán gyertek utánam a házba.

A gyerekek követték Tódor bácsit a sötét házba. Bent csak egy halvány villanykörte biztosított némi világosságot. A mágus a kanapéra ültette a gyerekeket, akik kissé megszeppenten tekintgettek körbe a szobában. Amerre néztek, mindenütt régi könyvek, bűvészkellékek sorakoztak, cilinderek, varázspálca-gyűjtemény, kendők, művirágok, kártyapaklik…

– Ha Hédike idehozott benneteket, valami nagyon komoly dologról lehet szó, hiszen az egyszerűbb mutatványokat ő is meg tudná tanítani nektek – kezdte a beszélgetést Tódor.

– Minket a komolyabb varázslások érdekelnek. Tetszik tudni, azok, amikor valamit el- és visszavarázsolnak. Ilyesmikről szeretnénk többet tudni – felelte Pityu.

– Segítek nektek, de előbb nézzétek meg néhány bűvésztrükkömet.

Noella fészkelődni kezdett, attól tartva, hogy valami olyasmi következik, mint amiket Ábristól szokott látni. Az pedig kínos pillanatokat fog okozni. De nem így lett. A gyerekek egyik ámulatból a másikba estek, ahogy Táltos Tódor bemutatta műsorát. Egymás után bújtak elő a cilinderéből a nyuszik, a virágcsokrok, húzta elő a füle és a pár szál ősz haja mögül a legkülönfélébb tárgyakat. A kártyás trükkök is mind sikerültek. Akármennyire is figyeltek a gyerekek, nem tudták megállapítani, hogyan lehetségesek ezek a csodás mutatványok. Nagy tapssal, őszinte elismeréssel adóztak az idős mesternek.

– Tudjátok, valaha régen az artistaképzőben oktattam a bűvészetet, aztán igazgatója is voltam annak az iskolának. Sok tehetséges tanítványomat lehet manapság a cirkuszokban látni.

Noella bátortalanul kezdte mesélni, hogy az idei nyárig az abrakosfalvi Celesztin Cirkusz lakója volt, mert anyukája műlovarnőként dolgozott ott. Elmondta, hogy ő Palintáné Kantáros Karola lánya, és nemrég költöztek ide Zablakára a vidámparkba, Ábrissal. Beszélt az „ÁKHK – ákhk” körhintáról, amit az egykori iskolatársak üzemeltetnek. Tódor figyelmesen hallgatta, majd elmondta, hogy a felsorolt személyeket egytől-egyig jól ismeri. Valaha ők is a tanítványai voltak. Nem is gondolta, hogy ilyen közel dolgoznak hozzá. Celesztin pedig régi jó cimborája, valaha ők is iskolatársak voltak.

– De nagyon elszaladt az idő! Azt hiszem várnak benneteket ebédre a szüleitek. Gyertek el holnap is, addigra gondolkodom a kéréseteken!

Kissé csalódottan, de azért élményekkel telve bicikliztek haza a Patkós Farmra a szövetségesek.