A körhinta lovai_30. (Utolsó!) fejezet: Kedvező fordulatok.

30. Kedvező fordulatok

Patkósék meggyőzték Noellát, hogy fogadja csak el a pénzt, hiszen tényleg neki köszönhető, hogy ilyen szerencsésen ért véget a pónik kalandja. Anyukája is biztosan örülni fog a pénznek, hiszen a vállalkozás újraindítása sokba fog kerülni. Már csak azt kellett Noellának és a Patkós gyerekeknek kitalálni, hogy milyen magyarázattal adja át a pénzt az anyukájának.

Este hazafelé tekerve aztán megszületett a fejében a mondandója.

– Képzeld, anya, Celesztin lovai megszöktek abból az új cirkuszból, ahová eladta őket. Igaz volt az a hirdetés, amiről beszéltem neked. Pankáékkal pedig ma reggel megtaláltuk az elkóborolt ménest a kiserdőnél. Pali bácsi pedig azonnal felhívta a cirkuszt. Celesztin személyesen jött el a pónikért. Patkós Pál nem fogadta el a jutalmat, hanem azt mondta, hogy én vagyok a megtaláló és engem illet. Így Celesztin nekem adta ezt a sok pénzt, én meg most neked adom, hogy újrakezdjük a hintásüzletet. Egyébként Celesztin üdvözletét küldi, és sok szerencsét kíván neked és Ábrisnak is.

Karola először elsápadt, majd egyre pirosabb lett, végül magához ölelte kislányát és sírva fakadt.

– Te olyan jó vagy, Noella! Meg sem érdemlem, hogy ilyen jó gyermekem legyen! Köszönöm, hogy nekem adod a pénzedet. Megbeszélem a két társammal, mitévők legyünk, hogyan tovább – hálálkodott Karola.

Fogta a pénzt és Helén kocsija felé vette az irányt, de közben Ábrishoz is bekopogott, hogy a kupaktanácsba áthívja. Egy óra is eltelt, mire visszatért a kislányához.

– Noella! Helén néni és Ábris is nagyon hálás neked, hogy megtaláltad és visszaszolgáltattad a pónikat. Mi is aggódtunk értük, miután Celesztin elvitte őket tőlünk. Köszönjük a pénzt, úgy döntöttünk, hogy egy teljesen új körhintát indítunk belőle, de nem állatos lesz, hanem egy egyszerűbb, zenélő hintára gondoltunk.

Azzal előkapott egy hevenyészett rajzot, amit együtt készítettek az elmúlt órában. Nyolc helyett ez már tizenkét férőhelyes hagyományos láncos hinta volt, de szép színes, középen három bohóc is látszott a rajzon.

– Ezek leszünk mi, a három hintás bohóc. A nevünket is megváltoztattuk, ÁKH – bkh-ra, azaz bohócos körhintára. Na, hogy tetszik a tervünk?

Noella örült, hogy ilyen hamar megtalálták a felnőttek a megoldást. Tudta, hogy ezentúl már nem kell semmi rossztól tartania.

Így is lett. Az egykori „Rosszcsont-trió” szorgalmas munkával felvirágoztatta az „ÁKH – bkh” vállalkozást, néhány hét elteltével az egyik legkeresettebb látványosság lett a hintájuk a Vidámság-Centrumban.

Noella a lakókocsiban a naptár előtt állva számolgatta, hogy hányat kell még aludni a tanévkezdésig. Örült, mert ez a szám már csak nyolc volt. Erről a számról pedig rögtön a lovacskák jutottak eszébe: Petya, Ilka, Valér, Vendi, Szofi, Sára, Zotyó és Zizi. Vajon ők is gondolnak-e rá, egykori kisgazdájukra? Biztosra vette, hogy így van, hiszen az a kötelék, ami közte és a pónik között alakult ki az évek során, eltéphetetlen, legyenek bárhol is a világban.

Vége