A körhinta lovai_4. fejezet: Az első napok Zablakán.

4. Az első napok Zablakán

Noella miután lekecmergett a kocsiról, alaposan körülnézett. Ez bizony nem olyan hely volt, mint az abrakosfalvi vásártér a zöld gyeppel, parkkal, padokkal, virágokkal… Néhány száraz kóró lengedezett az enyhe szélben, meg valaha szebb napokat látott hinták nyikorogták egyhangú dalaikat. Egy kopott lakókocsi tetején egy még kopottabb felirat hirdette: „Vidámság-Centrum, Hintás Helén körhintája”. A kocsi előtt az egykori Rosszcsont-trió már kupaktanácsot tartott.

– Ez bizony nem az a vidám „Vidámság-Centrum”, amiről a leveleidben írtál, Helén! – mondta szemrehányóan Karola a barátnőjének.

– Tudod Karolám, mára egy kissé megcsappant a látogatottságunk, de még nincs veszve minden. De hadd látom a gyönyörű gyermekedet! Ezek a csodás fekete szemek! Akárcsak a tied, Karolám! Szervusz, Noella! Én vagyok anyukád legjobb barátnője, Helén néni.

Noella illendően bemutatkozott, aztán jobbnak látta félrevonulni, mert látta, hogy sorsdöntő dolgokról tanácskoznak a felnőttek. Útja a pónikhoz vezetett. Lehajtotta az utánfutó rámpáját, aztán egyenként szépen levezette az ácsorgástól kimerült lovakat. A kislány közeledtére az állatok megnyugodtak, engedelmesen lépegettek, majd kerestek maguknak valami legelhető táplálékot. Noella megitatta őket a közeli kútból húzott vízzel. Ettől aztán erőre kaptak, szaladgálni kezdtek, hemperegtek a porban, vidám nyerítésekkel köszönték meg a törődést. Erre már Karola is felfigyelt.

– El ne szökjenek a lovak, Noella! Szíjat hasítok a hátadból, ha egy is elvész közülük!

Ezt kár volt mondani, hiszen Noella az állatok minden rezdülését figyelte, azok pedig a kislány közelében maradtak, eszük ágában sem volt őt elhagyni.

A következő néhány nap a letelepedésről szólt. Helyükre kerültek a lakókocsik, a mobilkarám. Szerencsére a Vidámság-centrumban volt egy nagy raktárépület, ahol egy korábbi tulajdonos rengeteg takarmányt, szénát, szalmát, abrakot felejtett. Így aztán a lovak etetése biztosítottnak látszott egy jó időre. Nem mintha Noellán kívül ez bárkit is izgatott volna. Karola elintézte ezt a kérdést azzal, hogy keressenek maguknak legelnivalót. Szerencsére a kút vize friss és üdítő volt, így az itatást is megoldottnak látta a kislány. Miközben Noella a lovacskák körül tevékenykedett, a felnőttek naphosszat csak súgtak-búgtak. Azon tanakodtak, mit kezdjenek a cirkuszból meglovasított pónikkal. Helénnek ugyanis bevallották, hogy bosszúból kötötték el őket az éjszaka leple alatt.