Barion Pixel

Cicakalandok_9.: A sikeres tanítványok


A sikeres tanítványok
A rövidülő, hűvös nappalok miatt a két kiscica leginkább a szobában múlatta az idejét. Játszottak, szaladgáltak, rosszalkodtak, de főleg szunyókáltak. Napközben Erzsi mama volt a társaságuk, aztán iskola és munka után Jocó és sz...

Kép forrása: Tengr.ai Image AI

A sikeres tanítványok

A rövidülő, hűvös nappalok miatt a két kiscica leginkább a szobában múlatta az idejét. Játszottak, szaladgáltak, rosszalkodtak, de főleg szunyókáltak. Napközben Erzsi mama volt a társaságuk, aztán iskola és munka után Jocó és szülei is foglalkoztak velük.

Az egyik délelőtt a nagymama kedvenc foteljében üldögélt és kötögetett. Szép tarka csíkos sál készült a másik unokájának, Lenkének. A szunyókáló cicák a csengőszóra riadtak fel.

– Megyek már… – pattant fel Erzsi néni, a kötését a fotelbe ejtve.

Na végre, hogy a kedvenc helyemet elfoglalhatom – ugrott fel Pajtás a fotel közepére. – Gyere, Hékás, a mama egy új labdát hagyott itt nekünk, hogy ne unatkozzunk.

Mindketten szerettek labdázni, a kedvenc sportjuk volt az udvaron szaladgálni és a rongylabdájukat kergetni.

De régen játszottunk egy jó meccset, öcsém… – lendítette meg a fonalgombolyagot Hékás. – Csak tudnám, hogy ezeket a hegyes botokat minek tette ide a mama!

Pajtás, aki a készülő kötött sálon állt, csodálkozva figyelte, ahogy a lába alatt bomlani kezdett a kötés. Minél vadabbul püfölte a gombolyagot Hékás a padlón, annál gyorsabban csavarodott a fonal az ácsorgó cica lábaira. Hiába kapta fel egyik mancsát a másik után, egyre jobban belegabalyodott a fonalba.

Miért nem jössz játszani, Pajti? Ilyen labdánk sem volt még, minél többet ütöm annál kisebb lesz.

– Köszönöm a birsalmát, Margitkám. Hamarosan viszek nektek a friss dióból – hallották a nagymama hangját, aztán már nyílt is a szoba ajtaja.

– Hát itt meg mi történt?! – kiáltotta el magát a nagyi. – Mit csináltatok a kötésemmel? Most kezdhetem elölről. – Indulás ki a házból! – zavarta ki Hékásékat a tornácra.

Pár perc múlva Erzsi néni is kijött és megállapította, hogy ebben a hidegben mégsem hagyhatja kint ezt a két kópét. Felkapta és a fáskamrába vitte őket.

– Inkább itt töltsétek a büntetést, nehogy megfázzatok nekem! Aztán gondolkozzatok el azon, hogy mi a macskák dolga a világban. A törés-zúzás-rongálás biztosan nem! Jó lenne már valami hasznotokat is látni! – zsörtölődött a nagymama és behúzta maga mögött a kamra ajtaját.

A megszeppent cicák hamar rájöttek, hogy itt már jártak és nem kell félniük. Rozsdi bá’-tól, a szomszédék vörös kandúrjától pedig megtanulták, hogy az itt lakó egerek nem a barátaik, hanem finom ennivalók. Erősen füleltek, hátha meghallják az ismerős cincogást. De helyette a fáskamra ajtaja nyikordult meg. Villogó zöld szemeiről rögtön megismerték a szomszédék macskáját.

Szervusztok, kedves tanítványaim! Amióta a gazdaasszonyotok elzavart, nem is találkoztunk. Persze ő nem tudja, hogy időnként idejárok vadászni. A környék legízletesebb egerei nálatok vannak. Hát ti fogtatok-e már egeret, ahogy tanítottam nektek? – érdeklődött Rozsdi a cicáktól.

Mi nem jöhetünk ki a házból, csak ha a gazdáink megengedik. Most büntetésből vagyunk itt, mert elrontottuk a mama labdáját… – nyávogták szomorúan a kismacskák.

Na, ha már így összetalálkoztunk, próbálkozzatok újra az egérfogással. Nekünk macskáknak úgyis ez a legfőbb feladatunk. Ha sikerül, akkor már több tanításra nincs is szükségetek. Emlékeztek, hogy mit mondtam? Feszülten figyelünk, aztán villámgyorsan lecsapunk…

A játék izgalmasnak ígérkezett, a cicák szót fogadtak Rozsdi bá’-nak. Elfoglalták a farakásnál kijelölt helyüket és hallgatózni kezdtek. A nagy csendben aztán Hékás hallotta meg az első cincogást, mancsával intette a társainak, hogy honnan jön a hang. Nem is kellett sokat várniuk, kidugta a fejét a fahasából közül az első kíváncsi egérke. Mivel Hékás volt a legközelebb, ő mérte a végzetes csapást az egérre. Hamarosan Pajtás is elejtette első áldozatát. Az öreg kandúré lett a harmadik előmerészkedő cincogó jószág.

Meg is van a tízóraim, fiúk! – azzal felkapta az egerét Rozsdi és az ajtó felé indult. Visszafordulva elköszönt Hékástól és Pajtástól.

Jó tanítványaim voltatok, ha sokat gyakoroltok egész ügyes kandúrok lesztek ti is, mint én.

A két kiscica örült tanítójuk dicséretének, aztán az áldozataikat kezdték szimatolgatni.

Jó, hogy megtanultunk vadászni, de én nem vagyok éhes… – nyávogta Pajtás.

Nekem sincs kedvem megkóstolni ezt az egeret, inkább egy kis tápot ennék – válaszolta Hékás.

Közben a nagymama rendet tett a szobában, meg egy kicsit aggódott is a cicákért.

– Letelt a bünti, beviszlek benneteket a szobába – nyitott be a fáskamrába Erzsi néni. Meglepődve látta, hogy a kiscicák előtt egy-egy egér fekszik a földön.

– Ez igen! Így kell ezt csinálni! Nem muszáj megenni, ha nem akarjátok, majd átdobom a szomszédék vörös macskájának. Az nagy egérpusztító hírében áll.

A cicák a szobában elégedetten eszegették az egérfogásért járó jutalomfalatokat. Fél szemmel pedig a mama kosarában levő színes fonalgombolyagokat nézegették, remélve, hogy egy kis labdázást is kapnak jutalmul.

Gyöngyösvári Mara, amatőr meseíró

PRÉMIUM Gyöngyösvári Mara Prémium tag

Varga Mária Gyöngyi nyugdíjas tanítónő vagyok. Tíz éve kezdtem mesés történeteket írni, melyek főleg az alsós korosztálynak szólnak. Magánkiadásban adtam ki öt gyermekkönyvemet, melyek főszereplői: Balambér nyuszi, Vöric cica, a körhintába fogott pónik, Pogi a tacskókölyök, manók, mókusok és tündérek. Meséimet Gyöngyösvári Mara álnéven írom. Legfrissebb meseregényem a Gyöngyösvár közeli Tölgyerdőben és Tünde...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások