A krokodil

A krokodil.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy krokodil, akinek nem lehettek saját tojásai, bár mindennél jobban vágyott rájuk. Sokszor a vízből figyelte, ahogy a madarak boldogan énekelnek a fészkük felett, majd tanítgatják a kis lurkókat. Bár eleinte kétely ült az álmain, mégis egy napsütéses napon úgy döntött, hogy keres magának saját tojásokat. Kilépett a vízből, moha tarisznyát vett magára, és nekiindult az erdőnek.Lassan haladt, benézett minden kő alá, átfésülte a bokrokat, de mindhiába. Már azon gondolkodott, hogy visszafordul, amikor megpillantott egy apró tojást a földön. Nem volt se fészke, se semmije, csak a tojás. Megszaglászta, de nem érzett más állatot rajta. Óvatosan felemelte, várt egy kicsit, majd amikor nem jött senki, beletette a tarisznyába. 

Azonnal jobban érezte magát, hiszen neki is lett tojása. Tovább ment, és még alaposabban nézett át minden zugot. Három nap és három éjjel kutatott, az egész erdőt átfésülte. A fészkekben lévő tojásokhoz nem nyúlt, nem akart senkitől sem lopni. Mire visszaért a folyóhoz, már 12 tojás pihent a tarisznyájában.

Ezután a krokodil éjjel-nappal őrködött mellettük, este melegítette őket. Alig várta, hogy kikeljenek. Egyik reggel apró koppanásokra ébredt. Hirtelen azt se tudta, honnan jönnek, hiszen ő volt a folyó egyedüli lakója. Amikor felfedezte a repedéseket a tojásokon, egyszerre örült és ijedt meg. A fiókák egymás után bújtak ki a tojásokból, esetlenül néztek a nagy krokodilra, akinek a szíve repesett az örömtől. 

Ettől a naptól kezdve a krokodil egy pillanatra sem pihent, lila fürdőruhát készített nekik, a hátára vette őket, és megmutatta nekik az úszás mesterségét. A kicsik lassan megszerették a vizet, és a krokodillal együtt siklottak a folyón. Azonban nem volt nevük, nem hívhatták magukat sem krokodilnak, sem madárnak. Pár napnyi gondolkodás után, a krokodil előállt a legtalálóbb névvel.

- Megvan! Tudom, hogy miként fognak titeket hívni! Mától mi vagyunk a Krokodilféle Alakok Csoportjának Alkotói, vagyis a kacsák.

Minden madárnak tetszett ez az új név, így azonnal használni kezdték. A kacsák azóta is inkább a vizet választják, hogy emlékezzenek szeretett nevelőanyjukra, aki először tanította meg őket úszni.