A varázsceruza

A varázsceruza.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy varázslatos ceruza. De nem volt ám olyan, mint a többiek. Ő bizony bármilyen színben tudott színezni. Azonban ez a ceruza nagyon lusta volt, és eldöntötte, hogy a színezést a barátaira hagyja.
Innentől kezdve csupa felesleges dolgot csinált. Először napokig az ágyban maradt. Utána a hintaszékben üldögélt, később pedig fára mászott. Sokszor békésen aludt, esténként a többiekkel játszott.
És ez így ment napról napra, hétről hétre. Azonban a ceruza már nem látta olyan szépnek a világot. A nap elveszítette a sárga színét, az ég kezdett szürkévé válni. A virágok között nem talált több pirosat, ahogy a tó is halványulni kezdett. Végül minden fekete-fehérré változott.
Ceruza nagyon szomorú lett, szinte belebetegedett a tarkabarka világ hiányába. Már a barátaival sem tudott játszani, mivel azok haragudtak rá.
Egyik reggel ceruza nagy levegőt vett, és elment a többiekhez.̶
- Miért haragudtok rám ennyire? - kérdezte tőlük.
Kék és Zöld válaszolt neki.
- Hát tényleg nem tudod? Mi csak egy színt tudunk színezni, te pedig az összeset. Nélküled a világ fekete-fehér marad.
A varázsceruza végre megértette, hogy hiába volt ő különleges, ha egész nap csak feküdni akart. Azonnal felkerekedett, és ma is megállás nélkül színezi a világot.