Csigamesék: Pitypang és a zenebona (1) - Bevezetés

Csigamesék: Pitypang és a zenebona (1) - Bevezetés.

Bevezetés

  Titokzatos erdő mélyén állt egy tölgyfa elhagyatva, majd nesszent a szó, csusszant a hasláb, s most játékát űzi a csiga csapatka. Nem volt ez mindig így, mert a tölgyfa egykor kemény szívet rejtett, de mára megnyitotta kérgét, és az erdő nyakába akasztotta, mint halandó amulettet.
  Első volt talán az öreg tanár úr, mikor megérkezett, még csak nődögélt szakálla. Mostanra bizony a földet is eléri, s városa felett pihen öregedő válla. Mogorva arca nézi a sok fiatalnak feltaláló vágyát, majd felépíti ő a varázsgépet, s most a csigák csodáját várják. A tanár úr tudja, mit jelent az éjjelente, hogyha süncsalád jön vacsorára, mert ott a vakond, ott a varjú, s csiga lesz a vacsorája. De taníthatja égre-földre, a fiatalság túl kíváncsi, hiába tartott rémisztő meséket a nebulóknak a tanár bácsi.
  Csigaváros, ha nyugvóra tér, a ráncos tölgy karjaiba veszi, ringatja, hogy aludja álmát, s talán dalol is neki. Dala halkan, mégis messzire csendül, hallgatja az egész erdő. Története, mint kis álombárányok, nyakukon az ezüstcsengő. Reggelente harmatcseppek örömtáncuk csendben járják, némán válnak páragőzzé, miközben a Napot várják. Jön is a Nap ímmel-ámmal, nyújtózkodik meggyötörve. Aludna még, de az éjjel takaróját elcsente tőle.
  Ott áll az öreg tölgy, mely, ha beszélne, a belsejében szunnyadókról soha nem fogyna el meséje. Mivel a tölgy a titkát nem árulná el soha, így enyém eme szerencse, s rátok vár a csoda.