A kürtös és a kristályfuvolás csillagmanó

A kürtös és a kristályfuvolás csillagmanó.

Egyszer volt, hol nem volt, egy kis falu mellett egy elvarázsolt erdő szívében élt egy furcsa kisfiú, Tuba Ferkó volt a neve. Tuba Ferkó hallgatag, álmodozó teremtmény volt, olyan, akinek mindig máshol járt az esze, emiatt gyermektársai kicsit bolondosnak tartották. Ezt csak tetézte, amikor egy nap az erdőben barangolva talált egy kürtöt. Ferkó még sohasem látott hozzá hasonló, gyönyörű hangszert. S mivel senki sem kereste és senki sem tudta megmondani, hogy hogyan került az erdőbe, megtartotta magának. Attól kezdve nem érdekelte más, csak hogy megtanuljon játszani rajta.  

Azt senki sem tudta, hogy amikor Ferkó a hangszert a kezébe vette, egy varázskesztyű kúszott rá mindkét kezére, ami szivárványszínű fonalakkal átszőtt őszi levelekből készült. A kesztyű mind az öt ujján öt kis ezüstcsengő volt, amelyek a legkisebb mozdulatra is halkan csilingeltek.

Tuba Ferkónak teljes és boldog lett az élete, egyetlen barátjával, a kis fehér feketerigóval, -akit Aranyos Fodorkának nevezett el, -meg a kürtjével járta be a természet legtitkosabb zugait. És minden éjjel, amikor már mindenki aludt, ő az erdőbe ment, és bámulta a csillagos eget. Onnan merített ihletet. Édes dallamokat játszott a kürtjén, és úgy tűnt, maguk a csillagok is meghajolnak, hogy hallgassák őt. Az erdő állatai köréje gyűltek elragadó zenéjétől elámulva. Egy nap meghallotta kürtjét a csillagmanó, Zefír is, aki a galaxis egy távoli szegletében élt egy apró, könnycsepp alakú bolygón az aszteroidaöv közelében. Bolygója olyan kicsi volt, hogy csak egyetlen fa volt rajta, egy miniatűr tölgy, ezüstös levelekkel.

Zefír egyébként éppen olyan különc csillagmanó volt, mint Tuba Ferkó. Kedvenc szórakozása az volt, hogy minden éjjel elhagyta dióhéj nagyságú házikóját, és felmászott az ezüstfára. Odafent a csillagokat bámulta, és csillagközi utazásokról álmodozott. Távoli világokat képzelt el, táncoló üstökösöket és csillogó ködöket. Mert ő csak a Világegyetemben tudott gondolkozni. És minő véletlen, neki meg volt egy kristályfuvolája. Egy este, amikor a kristályfuvoláján játszott, egy hullócsillag vonult át az égen. Zefír azt kívánta: hogy bárcsak meglátogathatná ezeket a ragyogó csillagokat, és felfedezhetné a titkaikat és találkozna azzal, aki egy gyönyörű dallamot játszik fura hangszerén. Nagy meglepetésére a hullócsillag megállt előtte, mert a csillag valójában egy kozmikus tündér volt, Aszteroida. Meghallotta Zefír kívánságát, és így szólt hozzá:

-Zefír, egy rendkívüli utazást ajánlok neked. Mássz fel a hátamra, és fedezzük fel együtt a világegyetem legtávolabbi pontjait.

Zefírnek nem kellett kétszer mondani, örömmel elfogadta a kozmikus tündér ajánlatát. Aszteroidába kapaszkodott, és elrepültek a csillagok felé, először fénylő üstökösökkel táncoltak, majd váratlan színű bolygókat látogattak meg, ahol furcsa idegenekkel találkoztak. És az önfeledten csapongó út során egyszer csak a Föld nevű bolygó közelébe érve Zefír meghallotta azt a furcsa keserédes hangot, amit már olyan jól ismert.Tuba Ferkó volt az, aki egyetlen barátját, a kis fehér feketerigó eltűnését siratta. Összes fájdalmát a kürtjével sírta bele az univerzumba, keserve messzire elhallatszott.

És akkor Zefír megkérte Aszteroidát, hogy vigye oda, ahonnan ez a hang jön. És Aszteroida oda repítette, s mivel hajnalodott egy szivárványt küldött le Zefírnek, amin az lekúszott a földre.Tuba Ferkó, aki éppen haza akart indulni, amikor meglátta Zefírt, a gyönyörű csillagmanót, kezében a kristály fuvolájával, a meglepetéstől tátva maradt a szája, de Zefírnek is. Először óvatosan megközelítették egymást, körbejárták, majd amikor meggyőződtek róla, hogy nem fenyegeti őket veszély, Ferkó egy hirtelen gondolattól vezérelve Zefír kezébe adta a kürtjét, mire Zefír meg Tuba Ferkónak kölcsönözte a fuvoláját. Miután mindketten kipróbálták egymás hangszerét, visszacserélték és anélkül, hogy megbeszélték volna ugyanazt a dallamot kezdték el játszani rajta. Így kezdődött a barátságuk.

Attól kezdve Zefír minden éjjel meglátogatta Tuba Ferkót, aki körbe vezette saját, földi világában. Megmutatta neki a tavakat, virágokat, és állatokat, a mézelő méheket és a kis sündisznókat. A sok szépségért cserébe Zefír az év egyik legszebb csillaghullását, a Tauridákat hívta meg vendégségbe Ferkóhoz, egy nagy meteorraj élén lovagolva.

Halloweenkor meg tűzgömbökkel játszadozott a horizont fölött, hogy Ferkót felvidítsa. November hónapban éjfél után meglepetésszerűen a Bika csillagképből lépett ki. Az éjszaka sötét és tiszta volt, a holdfény nem takarta el a halványabb meteorokat sem. És Tuba Ferkó ekkorra már annyi mindent tudott a csillagokról, mint még senki más a Földön. Így telt nagy vidámságban a két jóbarát élete.

Egy nap, a tél közeledtével az erdő aztán mély álomba merült. A fák lehullatták leveleiket, és a szél titkokat suttogott a csupasz ágak között. Tuba Ferkó megérezte, hogy valami nincs rendben. Felmászott egy domb tetejére, és erősen megfújta a kürtjét. Zefírt hívta.

Hirtelen a hó varázslatos örvényekben kezdett hullani. Minden pehely egy-egy zenei hang volt, és az erdő felébredt. A fákat fagy borította, a patakok kristályos dalokat énekeltek, és az állatok táncoltak a holdfényben. Tuba Ferkó és Zefír megmentette az erdőt az örök téli álomtól. A falusiak ekkor már nem tartották furcsának Tuba Ferkót, és a mai napig mesélik a tiszta szívű kürtös történetét, akinek zenéje felmelegítette jeges világukat. Ez volt hát Tuba Ferkó, a kürtös igaz története, egy mese a varázslatról, a zenéről és a barátságról, amely továbbra is fenn ragyog a csillagokban.

És itt még nincs vége a történetnek, mert Zefír, amikor minden éjjel visszatért a bolygójára, szemei ragyogtak a boldogságtól. Köré gyűltek a csillagok, ő meg elmesélte kalandjait a Vörös, a Fekete és a Fehér törpe csillagnak, és a Kvarkcsillagnak, akik csodálkozva hallgatták. Így lett a kis Csillagmanó legendává, a remény szimbólumává mindazok számára, akik arról álmodtak, hogy az ismert határokat átlépve utaznak. Ez volt tehát Zefír, a kis csillagmanó története.

Álmodj te is nagyot, és engedd, hogy képzeleted felfedezetlen világokba röpítsen!