Mese Nyomozó Iroda

Mese Nyomozó Iroda.

A Mese Nyomozó Iroda vezére a különc Fekete Farkas volt, aki anélkül, hogy elhagyta volna az irodáját általában karosszékében hátradőlve, bentről az irodájából irányította és oldotta meg a bűnügyeket. Maradék idejét legszívesebben könyvek olvasásának szentelte. Nos, elárulom, hogy a kedvence nem a Piroska és a farkas, meg a Három kismalac volt. Hajnalban és alkonyatkor azonban hirtelen mintha nem ugyanaz a detektív lett volna, iszonyúan aktívvá vált, szükség esetén egy nyomozás érdekében akár több órán át is kitartóan tudott futni, méghozzá meglehetősen gyorsan. Asszisztense, nyomozó társa az éles eszű és elegáns korzikai macskaróka, Arcsibáld volt. Ő az álcázás nagy mestereként került az irodába. Ő jegyezte fel a bejelentéseket,- igaz macska kaparással, melyet csak ő tudott elolvasni,- és ő végezte el a „piszkos munkát” is. A felügyelő viszont mindig a logikát és a varázslatot kombinálta a rejtélyek megoldásában. Külső munkatársairól majd később mesélek.

Az iroda székhelye a Fakastélyban volt a Meseerdő mélyén. A Fakastély egy ősrégi tölgyfa üregéből lett kialakítva, melynek kora körülbelül 600 évre volt tehető, és bár a fa már sokat szenvedett, mégis mindig dús lombozatot és nagy életerőt mutatott. Az ajtóra egy aranyozott tábla volt kifüggesztve, amelyen a következő felirat volt olvasható:

Mese Nyomozó Iroda. Ha bármilyen mesés bűnügyet kell megoldani, csak hívják a Mese Nyomozó Irodát! Ne felejtsék el: minden rejtély megoldásra vár!” Nos, ha valaki belépett az irodába, azonnal megérezte a különleges atmoszférát, és a kalandszagot!

Első bűnügy: Halló, Nyomozó iroda, Arcsibáld vagyok. Miben segíthetek?

Halló! Itt Csipkerózsika keresztanyja beszél!

Hallgatom, mi történt? Miért hív minket?

Csipkerózsika egy néptánc együttes műsorán vett részt a helyi tájmúzeumban. Ott volt egy rokka, hiába figyelmeztettem nem tudott neki ellenállni, és kipróbálta. Persze egy lenszál megsebezte az ujját, azután menten elájult. Nem szeretném, hogy 100 évet aludjon megint, mert már egész évre le van szerződve különböző fellépésekre, hogyan tudnánk felébreszteni mélyalvásából?

Hát nehéz dió, mert ugye egy királyfit, aki életre csókolná nehéz elérni ilyen rövid idő alatt, de megnézem, mit tehetek és intézkedem!

Köszönöm.-mondta a tündér keresztanya és letette a telefont.

A varázslatos hármasra gondoltam.-mondta Fekete Farkas, amikor Arcsibáld beszámolt a problémáról.

Flórára, Faunára és Fionára, a Tündér kommandóra?-kérdezett vissza Arcsibáld

-Igen, pontosan. És légy oly szíves kerítsd elő őket mihamarabb!-mondta Fekete Farkas, aki mindig ilyen szépen és választékosan beszélt.

Arcsibáld már nyargalt is. Hamar meg is találta a tündéreket. Flóra éppen lepkéket kergetett, Fauna a madarakat tanította énekelni, majd a medvékkel együtt versenyt brummogott. Fiona, a legidősebb és leghatalmasabb varázserejű az Éjszaka tündére volt, a csillagok fényének őrzője, és ami a lényeg, hogy be tudott hatolni az álmokba.

Őrá van szükségünk! A harmadik tündérre gondolta Arcsibáld, de mivel a három tündér együtt őrizte a természet harmóniáját, és segített mindazoknak, akik hittek a varázslatukban, így mind a hármat meg kellett győzniük, hogy azonnal cselekedjenek.

Egy varázserejű rózsa a megoldás!-mondta Flóra. És a kertjéből megkereste a rózsát. Ez egy minden ott lévő növénytől különlegesebb virág volt, mert az év minden szakában más színben pompázott. Csak akkor volt varázsereje, ha éppen bíbor színre váltott. És Flóra csukott szemmel megérintette, így a sárga rózsa vörös színűre váltott. Ezután Fauna következett ő vállalta a rózsa eljuttatását, medveháton lovagolva vitte el a tájházba, ahol azt hitték, hogy ő is a műsor része. Végül, a nagy varázserejű Fiona berepült Csipkerózsika álmába és azt súgta a fülébe, hogy: Ébredj fel hétalvó és szippants egy nagyot a rózsa illatából. És köszönet a tündérhármasnak megtört az átok, még mielőtt az utolsó rózsaszirom lehullott volna, így Csipkerózsika mehetett a következő fesztiválra.

Második bűnügy

A Csupa Csoki Csokoládégyár tulajdonosa egy királylány volt, aki fenyegető levelet kapott, hogy lerombolják az általa kreált látványos csokoládészobrait, ha elindul az évente egyszer megrendezésre kerülő világversenyen. Pedig a királylány szobrai nemcsak vizuálisan voltak lenyűgözőek, hanem 100%-ban ehetőek is. És a királylány bármit képes volt megalkotni - a motorkerékpártól az óriáskerékig, a gyümölcsöktől a különböző állatokig– és mindez csak csokoládé felhasználásával történt. A királylány csokoládé szobrai elmosták a művészet és a desszert közötti határokat, és ámulatba ejtettek mindenkit. A legutóbbi remekműve egy óriás Fabergé ékszertojás volt, természetesen tiszta csokoládéból, ezzel akart benevezni a versenyre.

A fenyegető levéllel egyidőben Fekete Farkas és segédje, Arcsibáld egy rejtélyes arany borítékot talált a postaládában. A borítékban egy pergamenpapír volt, amelyre egy furcsa jelekkel és szimbólumokkal teleírt térkép volt rajzolva. Fekete Farkas és Arcsibáld, mivel kiváló volt a szimatuk végül megfejtették, hogy a térkép egyértelműen egy Csokoládébánya helyét mutatja. A nyomozók rögtön meglátták az összefüggést a Csupa Csoki királylány fenyegető levele és a térkép között. Tehát most már csak azt kellett kideríteniük, miért akarja valaki ellopni csoki királylány csokiszobrát. Arcsibáld feltárcsázta Gombóc Arthúrt. A kövér madárka ugye köztudott, hogy rajongott a csokoládéért, igaz, hogy annyira kövér volt, hogy röpképtelenné vált, viszont csoki ügyekben verhetetlen volt. Nos, ő azonnal kiderítette, hogy a borítékra egy speciális papírra nyomtatott ehető bélyeg volt ráragasztva. Mellesleg alig tudta megállni, hogy meg ne kóstolja. De aztán lekonyult a csőre, mert iszonyú keserű volt. Szerencsére nem lett tőle semmi baja.

Akkor, ha jól vagy drága Arthúr, ne vesztegelj, mert szorít az idő! A csokoládé versenyig ugyanis már csak három nap volt hátra.

A nyomozók Gombóc Arthúr utasítása szerint összeszedték a nyomozáshoz szükséges felszereléseket, a csodalámpákat, melyek nem csak világítottak a sötétben, de ha a falra irányították a fényt, akkor megjelent egy rejtett üzenet vagy térkép. Aztán mindenki befújta magát csoki illatú nyomkövetővel. Még aznap elindultak a Meseerdőbe, ahol a térkép szerint a Csokoládébánya rejtőzött. Megtalálása egy igazi kaland volt. A bányába vezető út ugyanis tele volt különböző akadályokkal. De a nyomozók sejtették, hogyha ha bárki pl. belekóstol az út közben talált csokoládé bármelyikébe, amik különböző cseles formában voltak odavarázsolva, akkor soha sem fogják megtalálni a zsarolót. És a nyomok a Csokoládéfolyó partjáig vezettek, majd a Méhészbogarak erdején keresztül kellett átjutni. De nem találták őket sehol, mert ezek a fémes csillogású vörös és feketéskék rajzolatú csodaszép bogarak az Erdei tündérfürt virágokban rejtőzködtek. De mivel ők is imádták az édességet, Gombóc Arthúr fel volt rá készülve. Elővette a hátizsákjából a mézesbödönt, csepegtetett belőle egy keveset egy nagy lapu levélre. Az illata azonnal kicsalta a Méhész bogarakat a Tündérfürtből. Végül a bogarak csapatának segítségével a nyomozók a Csokoládéhegy elé értek, amelynek a csúcsán volt a bánya bejárata.

Amikor leereszkedtek a bányába nagyon sötét volt, de egyúttal keserédes, csábító illat terjengett a levegőben. A falak csokoládéból voltak, és a mennyezetről csokoládécseppek hullottak. Elég lett volna a detektíveknek kinyitni a szájukat és belecsöppent volna a folyékony csoki. De erősek voltak és ellenálltak a kísértésnek csapdát szimatolva. Végül megtalálták a tolvajt, aki a Csokoládé királylány óriás Fabergé tojását akarta megszerezni. A tolvaj a Csokoládémanó volt, aki a bánya mélyén rejtőzött. Ő a Kakaó király fia volt, aki a Csokoládé birodalmában uralkodott. A manó apja mindig is a keserűséget képviselte, hiszen a kakaóbab maga is keserű volt. A Csokoládébirodalom lakói azonban már vágytak az édességre, a boldogságra és a finom ízekre. A fia, a Csokoládémanó egyrészt meg akarta dönteni apja keserű uralmát, másrészt dühös volt a Csoki királylányra, aki édes, karamellizált álmaival a boldogság illatát árasztotta, ő meg az apja üzemében dolgozva csak fanyar és keserű lett, maga volt a szomorúság, ezért senki sem vásárolt tőlük többé. Azt hitte, ha ellopja a királylány csokoládétojását nem csak megnyeri vele a versenyt, de megtudja a királylány sikerének a titkát is. S még mielőtt a Csokoládémanó keserű port permetezett volna a nyomozókra Gombóc Arthúr előkapta a csokoládé sprét, befújta vele a manót, akinek a szájába is bőven jutott belőle, s miután azt megízlelte, elöntötte a boldogság. Végül a manó bocsánatot kért a királylánytól. Később annyira összebarátkoztak, hogy elkezdték megosztani egymással a titkaikat és együtt olyan sikeresek lettek, hogy nyitottak egy boltot Keserédes Mennyország néven.

A Csokoládégyár tulajdonos királylány nagyon hálás volt a nyomozóknak, amiért felderítették az ügyet, jutalmul nekik ajándékozott egy csokiból készült Csokoládé bánya térképet. Azóta a Mese Nyomozó Iroda falán függ, büszkén őrzi azt Fekete Farkas és Arcsibáld.