A lámpa fénye

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kedves kis lámpa. Egy barátságos kis gyerekszoba közepén, a mennyezetről lógva élt büszkén. Ez a lámpa igazán jól érezte magát a plafonról függve, így élte csendes mindennapjait. A szoba minden sarkát, minden zegzugát jól ismerte.

A villanykapcsoló mindig kattant egyet ha szükség volt barátságos, meleg fényére: amikor tanulni kellett, játszani, valamit megkeresni, vagy netán takarítani. Akkor is biztonságot adott fényével, mikor éjszaka a gyerekek valami rosszat álmodtak, vagy csak nehezen tudták elaludni. Amikor kellett és szükség volt rá, egyszerűen csak világított, derűs fényt árasztott magából. Úgy vélte csak is szívéből, lelkéből jöhet ez a fény, ami visszatükröződött az ablakból, megcsillant egy-egy fényes tárgyon a polcon, és bearanyozott valamennyi táncoló porszemet a szobában. Volt hogy naponta többször is szükség volt lámpására, volt viszont úgy is, hogy napokig hozzá sem nyúltak a villanykapcsolóhoz.

Egy napon aztán szörnyű dolog történt. Amikor a villanykapcsoló kattant, a kis lámpa bárhogy próbálkozott, már nem tudott fényt kiárasztani magából. Elfogyott minden ereje a próbálkozástól, teljes sötétség maradt csak a szobában. Nagyon elkeseredett a kis lámpa. Úgy érezte többé már semmi haszna sincs, nem jó semmire, nem tud irányt és utat mutatni az általa oly nagyon szeretett gyerekeknek. Kihunyt a fénye, és mindent a teljes homály borít be. Amint így búslakodott magában, arra lett figyelmes, hogy kedves kis puha, meleg kezek ölelik körbe szívét, gondoskodó szeretettel simogatják lelkét. A boldogságtól szinte táncot járt a szíve, már-már bele is szédült, és úgy érezte forog vele a világ. De olyan boldog volt, vigyázó kezek fogták közre, és  nagy figyelemmel gyógyították lelkét. Ekkor ismét meghallotta az ismerős kattanó hangot, a villanykapcsoló kedves hangját, és láss csodát a szoba ismét megtelt fénnyel, melegséggel, vidámsággal, szeretettel. 

 

Kívánom hogy minden lámpást, amikor úgy érzi elfogyott a fénye, akkor puha, meleg, gondoskodó kezek öleljék körbe, vigyázó, odaadó szeretettükkel.