A látható madárfütty

A látható madárfütty.

Egy hideg őszi délelőtt az öreg fülesbagoly hangos lármára ébredt. Álmosan dörzsölte meg a szemeit, ásított egy nagyot, és bosszankodva mászott ki a meleg ágyából.

„Mi történt az erdőn, amit csak ilyen lármával lehet megtárgyalni?” – morgott magában. – Amikor kinézett az ablakon, meglepetten vette észre, hogy még világos van. – Már aludni sem hagyják a baglyot? A legszebb álmomból ébresztettek fel!

Úgy gondolta, jobb, ha utánanéz mi történt. Kiment az odúja elé, várt egy kicsit, amíg a szeme hozzászokott a nappali fényhez, majd felröppent. Halkan, nesztelenül repült. Az erdei tisztáson vitatkozó állatok csak akkor vették észre, amikor leszállt melléjük.

– Mi ez a ribillió? – nézett végig a hangos társaságon.

A sün, a sikló, a pocok, a fekete rigó, a kék cinke, és a mókus abbahagyták a vitatkozást és az öreg fülesbagolyra néztek. Hirtelen nagy csönd lett.

– Segíts rajtunk bölcs bagoly! – szólalt meg a mókus majd fürge léptekkel odaszaladt a bagoly mellé, aki egy kidőlt fatörzsön ült. – A sikló azt állítja, hogy látta a kék cinke énekét, amikor az reggel fütyült. De a madarak énekét csak hallani lehet.

– A sikló pedig váltig állítja, hogy ő márpedig látta, hogy a cinke énekelt – folytatta a pocok.

– Segíts nekünk bölcs bagoly! – kérték az állatok. – Lehet látni, ha egy madár énekel?

– Én akkor isssz láttam, hogy a kék cinke énekelt! – magyarázta a sikló.

– Mi van, ha csak ásított? – kérdezte a pocok.

– Mi madarak nem tudunk ásítani! – magyarázta a rigó. – Az csak a lusta négylábúaknak a szokása!

– Elég legyen a vitatkozásból! – szólt közbe a bagoly. – A siklónak igaza van, lehet látni, ha a madár énekel. Már ősz van, és elég hideg ahhoz, hogy reggelenként látszódjon a leheletünk. Amikor a madár fütyülni kezd, nemcsak hang jön ki a torkán, hanem azzal együtt pici párafelhők is. Minél hidegebb van, annál jobban látszik.

– Csak a madarak? – érdeklődött ámélkodva a kis pocok.

– Nem csak a madarak, minden állat, aki tollkabátot vagy szőrmebundát hord. Figyeljétek majd meg holnap reggel. Mindegyikőtöknek ott lesznek a kis párafelhők, amikor reggel üdvözlitek egymást.

– Nekem issssz? – kérdezte a sikló.

– Neked nem, nincs se tollad, se bundád. De ne búsulj, valamiben meg te vagy az ügyesebb!

A kis csapat békés egyetértésben elhatározta, hogy másnap reggel ki is próbálják, és nem vitatkoztak többet. Az öreg bagoly visszarepült az odújába, bebújt az ágyikójába, magára húzta a takarót és aludt tovább.