Barion Pixel

A bátorság kulcsa


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Valamikor, nem is olyan régen, erdő szélén, falu végén egy takaros kis háznak az udvarán Peti Pamacs kutyával focizott az udvaron.
– Gyerünk, Pamacs! Kapd el! – rúgta el a labdát Peti a tyúkól kerítése felé, a kutya pedig csaholva futott utána és vitt...

Kép forrása: pixabay.com

Valamikor, nem is olyan régen, erdő szélén, falu végén egy takaros kis háznak az udvarán Peti Pamacs kutyával focizott az udvaron.

Gyerünk, Pamacs! Kapd el! – rúgta el a labdát Peti a tyúkól kerítése felé, a kutya pedig csaholva futott utána és vitte vissza neki. – Tudod, Pamacs, most hogy elköltöztünk abba a nagy házba, másik iskolába fogok járni – mesélte Peti a kutyának, aki figyelmesen nézett rá, mintha értené minden szavát. – Csupa új gyerek lesz az osztályban, én meg egyedül leszek – sóhajtott egy nagyot, és elvette Pamacstól a labdát. – De te ezt úgysem tudod milyen, nem jártál kutyaiskolába – mondta Pamacsnak, aki türelmesen várta, hogy eldobja neki a labdát.

Peti egyszer csak észrevette, hogy a nagypapája kijött a házból és a pince felé indul. Utánairamodott – remélte, hogy ő is vele mehet. Nemrég már járt odalenn, és nagyon tetszett neki. Igaz, hogy hűvös volt lent, de annyi izgalmas holmit látott ott! Rozsdás madárkalitkát, mindenféle szerszámot és csavarokat egy virágmintás ládában, és sok-sok színes dobozt egy nagy polcon, amiben biztos fontos holmik lehetnek, mert nagyapa azt kérte, ne nyúljon hozzájuk.

Viszek a nagyinak zöldséget a vacsorához. Van kedved segíteni? – kérdezte a nagypapája a felé szaladó kisfiútól.

Igen! – Peti egészen a pinceajtóig szaladt, Pamaccsal a sarkában. Ott megálltak, Peti az ajtó mellé tette a labdát és vigyázva lement a lépcsőn. Pamacs az ajtóban maradt, ő nem mehetett le.

Gyere, ebbe a szatyorba teszünk répát, krumplit, káposztát és karalábét – emelte fel a nagypapa a kezében lévő csíkos szatyrot.

Peti lassan haladt a nagypapája előtt, mert hol balra, hol jobbra nézett; annyi érdekes dolgot látott. A virágmintás ládán észrevett egy piros dobozt, ami tele volt mindenféle aprósággal. Közelebb ment hozzá, kíváncsi volt, mi lehet a mintás fekete valami, ami kiállt belőle. Egyszer csak megszólalt a nagypapája.

Az a varázsdobozom. Csak óvatosan, ki ne borítsd.

Peti óvatosan nyúlt a dobozba és kivette belőle a díszes fekete fémdarabot. Amikor a kezében tartotta, akkor látta, hogy egy kulcsot talált. Nagyon megtetszett neki, ezért úgy döntött, hogy magával viszi, és betette a zsebébe. Izgatottan sietett oda nagypapájához, hogy segítsen neki fogni a szatyrot.

– Nézd csak Pamacs, mit találtam! – ült le Peti az öreg cseresznyefa alá az udvaron. A kezében szorongatott kulcsot mutatta a kutyának, aki érdeklődve szimatolta. – Szerinted minek a kulcsa lehet? Nagypapa varázsdobozában találtam. Egy szekrénynek a kulcsa, amiben a kincseit tartja? Vagy egy íróasztal fiókját nyitja? Vajon hol találom, amit nyit ez a kulcs? A pincében? Bárcsak lenne bátorságom visszamenni oda egyedül!

Ahogy Peti kimondta a bátorság szót, Pamacs ugatott egyet.

Lenn van a pincében? – kérdezte tőle Peti, de a kutya most csöndben maradt. – Legyen bátorságom… – be sem tudta fejezni a mondatot, Pamacs megint ugatott egyet.

Peti ült a cseresznyefa alatt, a díszes kulcsot szorongatva a kezében és Pamacsot nézte. A kutya ahányszor kimondta a bátorság szót, mindig ugatott egyet. Peti elgondolkodott. A bátorság kulcsát találta volna meg? Gyorsan betette a zsebébe. Ha tényleg a bátorság kulcsa, ahogy Pamacs is mondta, akkor ki kéne próbálni, hogy működik-e.

A cseresznyefára eddig még nem mertem felmászni. Gyere Pamacs, próbáljuk ki, hogy sikerül-e – mondta a kutyának és felállt a fa tövéből.

Megfogta az alsó ágat, tette az egyik lábát a másik után, egyre feljebb kapaszkodott. A fa közepén talált egy ágat, amire ráült és lenézett az udvarra.

Sikerült! – kiáltott le a kutyának, majd lemászott hozzá. Gyorsan beszaladt a szobájába, kivette a kulcsot a zsebéből és beletette az iskolatáskájába. – Ha a kulcs adott annyi bátorságot, hogy felmásszak a fára, akkor lehet, hogy holnap is fog adni annyit, hogy barátkozzak az új gyerekekkel.

Peti reggel alig várta, hogy induljon az iskolába. Nem félt, mert a táskájában ott lapult a bátorság kulcsa. Történhet vele akármi, már nem fog félni. A tanteremben egy szőke kisfiú mellett kapott helyett, Gabinak hívták. Először félénken néztek egymásra, de már az első szünetben kiderült, hogy mind a ketten nagyon szeretik az autókat és a dínókat, délutánra már nagyon sok közös témájuk akadt. Iskola után már mint barátok váltak egy egymástól.

Peti este kivette a kulcsot a táskájából, megköszönte neki, hogy olyan sok bátorságot adott neki, majd visszatette. Hátha holnap is szüksége lesz még bátorságra.

Bodnár Gyöngyi, amatőr író

Ezt a mesét írta: Bodnár Gyöngyi amatőr író

Mindig is szerettem a meséket, nagyon sok mesét olvastam már. Első meséimet még a gyerekeimnek kezdtem el írni, és ha az unokáim picit nagyobbak lesznek, majd nekik fogom olvasni. A meséknél nálam elsődleges szempont, hogy erőszak mentesek legyenek, ezért választottam főszereplőknek az állatokat és a természetet.


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Várkonyi Kitty Várkonyi Kitty prémium tag

2024-05-30 17:51

Olyan jó lett volna, ha az lett volna a mese vége, hogy valóban sikerült barátokra szert tenni Petinek az első napon az iskolában. Kis hiányérzetem maradt, pedig nagyon tetszett a mese!



Sütibeállítások