A legkisebb kiskacsa

A legkisebb kiskacsa.

Élt egyszer egy tojó. Ennek a tojónak volt három aranysárga csibéje. Egy reggel, amikor Kukori felkelt, és felébresztette a baromfiudvar lakóit, Kiki Kacsa is felébredt, ásított egyet és nagyot nyújtózkodott.

-  Érzem, hogy ma különleges, jó napom lesz! – gondolta magában, és elhatározta, hogy fürdeni megy a tóra. Hívta a testvéreit is.

- Megyünk!- lelkesedtek.

-  Számolok háromig. – mondta Kiki Kacsa. - Háromra belecsobbanunk a vízbe. Egy, kettő, három - és már fejest is ugrottak. A legidősebb kiskacsa úszott legelöl, utána a középső, legvégén Kiki Kacsa. Próbálta beérni idősebb testvéreit, de minduntalan lemaradt. – Nem baj, hiszen én csak egy kicsi kacsa vagyok! – mondogatta magában és kitartóan úszott a testvérei után. Eközben a legidősebb kiskacsát megszólította egy halacska:

-  Úszol velem versenyt?

-  Hát persze!- gondolkodás nélkül csobbant utána. Aztán hirtelen eltűnt a vízben. Akkor ért oda Kiki Kacsa. Látja ám, hogy testvére fejjel lefelé a víz alá bukva fudoklik. Gyorsan lemerült és még időben kihúzta, aztán kivonszolta a partra.

-  K-ö-sz-ö-n-ö-m- rebegte alig hallhatóan.

- Nagyon szívesen. Most maradj itt, pihenj egy keveset. Mindjárt jövök. Aggódva nézett középső testvére után, mert sehol se látta. Rosszat sejtve úszott arra a helyre, ahol utoljára volt. Képzeljétek! Egy hínárba akadt bele a lába, az húzta lefelé a vízfenékre.

- Segítség! Segítség! Segítség!-kiabálta. Kiki Kacsa gyorsan lemerült és még időben kihúzta testvérét a vízből.

- K-ö-sz-ö-n-ö-m- rebegte alig hallhatóan.

- Nagyon szívesen. Most maradj itt, pihenj egy keveset. Kiki Kacsa aggódón állt mellettük, de szerencsére hamar rendbe jöttek, nem volt szükséges segítséget hívni. Elhatározták, hogy ennyi kaland után inkább hazamennek. Elöl totyogott Kiki Kacsa, utána a középső, hátul pedig a legidősebb.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.