Bianka, a királylány


https://gabicsabi.hu
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy iciri- piciri kislány, úgy hívták, hogy Bianka.
Nemrég kapott egy vadonatúj pillangó mintás ruhácskát édesanyjától. Copfba kötött hajába pedig anyukája hatalmas pillangó mintás masnit kötött. Illegette- billegett...

Kép forrása: saját

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy iciri- piciri kislány, úgy hívták, hogy Bianka.

Nemrég kapott egy vadonatúj pillangó mintás ruhácskát édesanyjától. Copfba kötött hajába pedig anyukája hatalmas pillangó mintás masnit kötött. Illegette- billegette magát a tükör előtt és nagyon meg volt elégedve azzal amit látott.

-Olyan vagyok, mint egy királylány!- kiáltott fel boldogan.- Igen, pont olyan! Az én kicsi királylányom. - mondta mosolyogva az édesanyja. Hát még hogy örült amikor kipróbálta, hogy pörög a szoknyácska! Kacarászva gurgulázott, pörgött- forgott egy jó darabig, amíg el nem szédült. Akkor kiment a kertbe hintázni.

Egyszer csak a hatalmas masnijára ráröppent egy pávaszemes lepke. Bianka nem vette észre. Egy ideig elidőzött rajta a lepke, aztán ráröppent a ruhácskájára, pont az egyik pillangóra. A kislány abbahagyta a hintázást és megpróbálta megfogni. De a lepke elröppent. Ahogy lótott- futott utána az iciri- piciri kislány, hogy megfogja, egyszer csak - zsupsz! megcsúszott és belepottyant a tócsába. Mire feleszmélt a lepkének híre- pora sem volt. Ahogy nézte, nézegette, a csupa sáros új, pörgős szoknyácskáját egyszerre csak sírva fakadt. Sírt- rítt keservesen. Elszorult erre az anyukája szíve. Magához ölelte iciri- piciri kislányát és vigasztalni kezdte. Aztán letörölgette pityegő- potyogó könnyeit. Levetette róla a ruhácskát, s a lavórban gyorsan kimosta. Ezután kicsavarta, jól kirázta és kiterítette a szárítóra. Mivel nyár volt, tűzött a nap. Sütött milliónyi sugarával. Még egy aprócska felhő sem volt az égen. Szinte forrt a levegő. Pillanatok alatt megszárította a ruhácskát. Örömmel vette fel újra. Illegette- billegette magát, pörgött- forgott egy jó darabig, amíg el nem szédült.

Aztán ismét ment, mendegélt ki a kertbe. Egyszer csak az iciri- piciri kislány ruháján lévő pillangóra ráröppent a pávaszemes lepke. Bianka ismét megpróbálta megfogni, de az elröppent. Most már nem próbált meg utána lótni- futni. Inkább illegette- billegette magát. Pörgött- forgott egy jó darabig az iciri- piciri kislány, közben kacarászott gurgulázva, amíg el nem szédült.

Ha Bianka újra lótott- futott volna a lepke után, az én mesém is tovább tartott volna.

Gani Zsuzsanna, hobbi meseíró, történetíró, versíró

Hét éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. De írok érzékenyítő meséket is, melyek az alapvető emberi normákra tanítanak. Szívesen írok tündérmeséket, illetve rövid állatmeséket is. Hobbiból írogatok. Kedvenc költőm: Petőfi Sándor. Folyóiratokban, antológiákban jelententek, jelennek meg verseim, meséim, történeteim. Egy költe...