A legkisebb tapsifüles

A legkisebb tapsifüles.

Mesélő: Gani Zsuzsa

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis nyuszi, akit Szuszi Nyuszinak hívtak. Ő volt a legkisebb nyuszi a réten. Bár aprócska volt, a szíve viszont hatalmas.

Szuszi Nyuszi minden délelőtt a szép, virágos mezőn játszott testvéreivel. Nagyon szerette a tavaszt, mert ilyenkor a rét tele volt színes virágokkal, rovarokkal, legfőképpen pillangókkal. A rét közepén állt egy hatalmas tölgyfa. Gyakran üldögélt az árnyékában. Odvában volt a kedvenc búvóhelye.  Tövében szinte minden alkalommal legalább egy kincset talált: hol egy lehullott makkot, hol csillogó kavicsot, falevelet, különleges botot és néha még egy elhagyott madártollat is.

Egyik nap, mikor a nap aranyporral hintette be a rétet, Szuszi Nyuszi ott szökdécselt a virágok között. Egyszer csak a galagonya bokor mögül halk sírást hallott. Óvatosan benézett, és mit látott?

 Egy kismadár sírdogált a földön. Annyira rémült volt, hogy észre sem vette Szuszi Nyuszit, amíg az meg nem szólította: - Szia, kismadár! Miért pityeregsz? - A kismadár ránézett, és zokogva mesélte el: - elvesztettem a fészkem és nem találok haza.- Szuszi Nyuszi megsajnálta a kismadarat, és elhatározta, hogy segít neki. - Ne aggódj, én segítek neked! - mondta bátorítóan. Fabrikált egy aprócska fészket. A kismadár óvatosan elhelyezkedett benne. Ekkor szállt le a tölgyfa egyik ágára a madármama. – Hol vagy kicsinyem? – kereste, szólítgatta kétségbeesve a fiókáját. – Itt vagyok anyukám! – csipogta a fióka, amikor meghallotta az ismerős hangot. – Értem már! – kapott a fejéhez a kis nyuszi. Ott laksz a fán és ő az anyukád. Azonban én nem tudok fára mászni és repülni se. Hogy tegyem fel veled a fészket? – tűnődött. – Ohó, eszembe jutott valami. – Kedves tölgy! Kérlek, nyújtsd ide az egyik ágad, hadd tegyem rá a fészket a madárkával. – Már nyújtom is! – mondta a fa és így is tett. Szuszi Nyuszi óvatosan rátette a fészket a levelektől sűrű ágra. – Így ni! Most már felemelheted. - Madármama boldogan ölelte át fiókáját.- Köszönöm Szuszi Nyuszi! Nagyon jó szíved van és a lelked is nemes. Büszke lehet rád az anyukád! Te vagy a legrendesebb nyuszi, akit valaha ismertem!- Nagyon szívesen tettem, ez volt a kötelességem. Segítettem a bajbajutott fiókán. -

Szuszi Nyuszi nagyon boldog volt, hogy jót cselekedett, és vidáman szökdécselt haza. Otthon büszkén mesélte el kalandját a szüleinek és a testvéreinek, azaz, hogy épp csak belekezdett: - Édesanya! Édesapa! Képzeljétek el, hogy…- Igen, mi már tudunk róla. A varjú az imént mondta el nekünk. Csodálatos vagy! – mondta a kisnyuszinak az édesanyja. - Büszke vagyok rád! – mondta édesapja.

A rét legkisebb nyuszija még sok- sok jót cselekedett, szerette is őt mindenki.