A legszebb fejdísz

A legszebb fejdísz.

Egyik este a tábortűz körül ültek a gyerekek, s Nagy Medve mesét mondott nekik. Szerették hallgatni az öreg meséit, azok mindig tele voltak izgalommal és érdekesebbnél érdekesebb eseményekkel. Olyan valóságosan tudta előadni a sok csodás történetet, mintha talán ő is ott lett volna a szereplőkkel.

Ezen az estén egy csodálatos indián fejdíszről mesélt, amelyben a legszebb tollakból készült. Gazdájuk féltve őrizte ezt a páratlan kincset, s csak ünnepekkor tette a fejére. A gyerekek ámulattal hallgatták a gyönyörű fejdísz történetét, mely a legkülönfélébb madarak tollaiból állt. Tulajdonosuk bejárta az egész tóvidéket, a hegyeket, a völgyeket, sőt, még ellenséges törzsek tagjaival is meg kellett küzdenie értük.

Kis Rókát annyira elvarázsolta a történet, hogy elhatározta, ő is megkeresi ezeket a különleges madarakat és összegyűjti a tollaikat, hogy neki legyen a leggyönyörűbb fejdísze a faluban. Másnap korán el is indult. Remélte, hogy nem kell akkora utat bejárnia értük, mint a történetben szereplő ősének, ő ugyanis azonnal el szerette volna készíteni a fejdíszt, hogy mihamarabb dicsekedhessen vele.

A falu közelében kezdte a keresést, a kakas tollát itt gyorsan meg is találta. Majd egyre messzebb ment, be az erdőbe az erdei madarak tollaiért, aztán egyenesen le a folyóig, a vízi madarak tolla után kutatni. Szerencsével járt, könnyen megtalálta az említett tollak egy jó részét, el volt ragadtatva sikerétől. Azonban, ahogy egymás mellé tette őket, valahogy nem tetszett neki a végeredmény, nem látta benne azt a féltett kincset, amire áhított. Hiába volt nála verébtoll, sastoll, darutoll, récetoll, varjútoll és még ki tudja hány féle, nem töltötte el megelégedettséggel a gyűjteménye.

• Ez egyáltalán nem is szép fejdísz, sőt… semmi különleges nincs benne. - búslakodott Kis Róka.

Nem is értette, hogy hogy lehet az, hogy a mesében szereplő fejdísz csodájára járt a falu apraja-nagyja, míg az ő alkotása egy szedett-vedett tollkupac csupán. Elpanaszolta bánatát a bölcs Nagy Medvének, aki megértőn mosolygott a fiatal indiánra.

• Tudod, a történetben nem az volt a lényeg, hogy a tollak káprázatosan szépek voltak, hanem az, hogy mind egy-egy nagy tetthez vagy kalandhoz fűződtek. Szépségüket és értéküket a bennük megbúvó emlékek adták. Ezek nélkül bizony csak egy kis tollkupac lett volna az egész. Együtt egy fantasztikus életutat jelképeztek, ezért jártak a csodájára a falubeliek, és azért, hogy meghallgassák a tollakhoz fűződő különleges történeteket.

Lassan levette a polcról saját fejdíszét, szeretettel végigsimított az öreg tollakon, s folytatta.

• Számodra is csak akkor válnak ezek a tollak értékké, ha megdolgozol értük, ha megteremted a belső értéküket, saját tetteid által.

Kis Róka megértette a történetet, s megértette, hogy az nem másról szólt, mint magáról Nagy Medvéről. Az a sok-sok mese, amit mondott nekik esténként, mind egy-egy olyan kaland, amelyre az akkoriban lelt toll emlékeztette. Most már tudta, hogy ő is ilyen fejdíszt szeretne, aminek valódi értéke van és tudta, hogy nem lesz rest tenni érte. Alig várta, hogy meglelje az első olyam tollat, aminek saját története van!