Barion Pixel

Angyaltánc


http://mocorgohaz.hu/

 
Néha az ember elgondolkodik azon, hogy a borúból, hogyan lesz egyszerre derű. Olyan hihetetlen, olyan mágikus gondolat, hogy egyszerre hogyan történhetnek ekkora változások. Nos, elmondom nektek! Nem ám csak úgy, maguktól, ezért tenni is kell.
Ez...

Kép forrása: Izabella rajza

 

Néha az ember elgondolkodik azon, hogy a borúból, hogyan lesz egyszerre derű. Olyan hihetetlen, olyan mágikus gondolat, hogy egyszerre hogyan történhetnek ekkora változások. Nos, elmondom nektek! Nem ám csak úgy, maguktól, ezért tenni is kell.

Ez bizony úgy működik, hogy amikor a kis angyalkák az égben megunják, hogy nem jöhetnek le a zivatarban a földre – mert ők aztán nem szeretnek megázni – akkor varázslatba fognak. Olyan varázslatba, mely elkergeti a komorságot.

Egy igen borongós, zivataros tavaszi napon is épp ez történt. Bella angyalka már unottan feküdt fenn a zivatarfelhő tetején. Türelmesen várt, de szeretett volna állat barátaival játszani. S odafentről, varázsszemein keresztül azt is látta, hogy kis barátai ki se mernek bújni odújukból, vackukból, fészkükből ebben az ítéletidőben.

„Nos, hát – gondolta Bella – nincs mire várni, eleget esett mára, megyek és majd én elrendezek mindent! Újra vidámság árasztja majd el a környéket!”

Azzal óvatosan leereszkedett a viharfelhők alá, s lassan elkezdte dúdolni kedvenc nótáit. Ahogy a dallamokra rátalált, röptében lassú táncot lejtett a levegőben. S ahol táncolt, szétoszlott az eső, az ő mosolya pedig egyre szélesebb lett. Szépen körbetáncolt az erdő és a mező felett, egyre csak fújva angyali énekeit, egyre gyorsabban járva égi táncát. Aranyszárnyai csillogtak-villogtak, ahogy az előbújó napocska rájuk szórta melengető fényét, hosszú ruhája pedig oly kecsesen lebegett körülötte, mintha a boldogság szelíd hullámai jelennének meg a levegőben. Olyan volt, mint valami égi tünemény, valóban, egy angyal, aki épp leszáll a magasból!

Bella angyalka önfeledt, gyönyörű tánca nyomán a fellegek lassan szétoszlottak, s az eső is elállt. Nyomában az égen csak egy csodaszép szivárvány maradt, ami emlékeztetett, hogy nem rég még bizony eső hullt. Az állatok csak bámultak a csodás égi jelenségre, és a mosolygós angyalkára. Mikor leért barátaihoz a földre, már velük együtt ropta az örömtáncot, egész addig, míg a napfény meg-megcsillant aranyszárnyain.

Bella örömtánccal űzte el a komor időjárást, akár csak a komor hangulatot! Bizony, egy kis angyaltánc mindig segít abban, hogy az ember felviduljon, és újra meglássa az élet szépségeit.

(Ez a mese egy kislány mesepályázatomra érkezett rajzához íródott, a rajzot tettem be - engedéllyel - illusztrációnak, ami alapján írtam a történetet)

Fodor-Nemes Erzsébet, író

Ezt a mesét írta: Fodor-Nemes Erzsébet író

Az írás számomra a kikapcsolódás és önkifejezés legjobb formája. Mindig írok valamit, akár rímekben, akár prózában. Meg tudom fogalmazni legbelső érzéseim, elképzeléseim, gondolataim a szavakon keresztül. Úgy gondolom, elég fantáziadús a gondolatvilágom, és ezt legjobban a meséken keresztül tudom érvényesíteni, akár egy egész kitalált világgal együtt megalkotni. Így alakult és alakul most is meseregényem, melyn...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások