A Mikulás mindenkire gondol

A Mikulás mindenkire gondol.

Fanni szomorkásan várta a Mikulás érkezését. Már hozzászokott, hogy olykor-olykor valamely kis barátjának szülinapja vagy névnapja alkalmából, vagy csak úgy, az anyukák és apukák küldenek be egy kis finomságot. Csupa olyasmit, amit ő nem ehet meg. Ő volt az egyetlen diétázó gyermek a csoportban. Ilyenkor bánatosan ücsörgött kis székén, amíg a többiek cserélgették egymás között a különböző csokikat - és boldogan majszoltak. Ő nagyon jól tudta, hogy neki nem szabad, mert beteg lesz tőle. Ő nagyon jól tudta, hogy anyának először el kell olvasnia a csomagolást. Anyukája mindig megsimogatta a fejecskéjét, amikor csendesen odaadta neki a kis csomagokat. Még óvatosan reménykedve nézett fel anyára, hogy azért majd otthon talán megeheti… Anya legkisebb rezdüléséből is tudta - miközben anya elmélyedve tanulmányozta az édesség összetevőinek listáját -, hogy mikor akad meg a szeme a „fuj-fuj”-on. Már tudta a választ, amikor Anya alig észrevehetően megrázta a fejét, és a fülébe súgta: „majd otthon kapsz valami finomat, megígérem”.

Szeretett volna találkozni ő is a Mikulással, mint bárki más, de kényelmetlenül érezte magát a miatt, hogy ő egy olyan csomagot kap, amit majd anya és apa esznek meg. A többi gyerek a rengeteg finomságról beszélgetett, kinek melyik a kedvence, mit szeretnének a mikulászacskóban találni. Fanni ennek nem lehetett részese… pedig van, amit ő is megehet, de azt senki más nem ismeri. Szomorúan gondolt rá, hogy megint kimarad valamiből, nem örülhet valóban együtt a többiekkel, pedig ő aztán tényleg nem volt egy visszahúzódó gyermek. Ilyenkor mégis kirekesztettnek érezte magát, még a kisszéket is arrébb húzta a többiektől, akik kendőzetlen örömmel várták a piros ruhás érkezését.

Természetesen a Mikulás pontosan ismerte a kis Fanni helyzetét és vívódását. Sokat gondolkodott azon, hogyan tehetné számára is felhőtlenné a találkozást, örömtelivé az ajándékozást. Olyasmit szeretett volna a kislánynak adni, aminek köszönhetően most, ezen a varázslatos napon ne érezze kirekesztve magát, hanem, annak, ami ő valójában: teljes értékű tagja a csoportnak! Hisz nincs neki semmi baja, éppen csak máshogy étkezik, mint a többiek. Ő semmivel sem kevesebb, és nem helyénvaló, hogy eltávolodjon barátaitól e miatt. Mikulás azt szerette volna, ha Fanni nagyon boldog lenne ebben az évben. Sorra járta a boltokat, álldogált a polcok előtt, és bizony, bőszen olvasta a feliratokat az édességeken. Végül különleges csomagot készített neki, huncutul mosolygott is ősz bajsza alatt, amikor elképzelte a nagy találkozást. Már alig várta!

Amikor üdvözlő gyerekdalok közepette megérkezett a csoporthoz, azonnal a kis diétás leányzót kereste szemével – természetesen minden gyermeknek tudta a nevét. Elszorult a szíve, amikor meglátta, hogy külön ücsörög a kislány. Azonban azt is látta, hogy milyen sóvárgással és örömmel néz rá. Legalább találkozik a Mikulás bácsival, és ezt az örömet nem lehet csak úgy elvenni vagy letagadni! Szeme csillogása mindent elárult. Mikulás pedig sorban hívott magához mindenkit és adta át a kis batyukat. A kis Fanni azért csak érdeklődve nézte az édességeket, csak kicsit fintorgott rájuk.

Amikor végre ő következett, határozottan és komolyan ment oda Mikuláshoz, aki nagy örömmel fogadta őt.

- Kicsi lány, te miért ülsz külön a többiektől? – érdeklődött tőle az öreg. Fanni tátott szájjal, megszeppenve bámulta a Mikulás bácsit. – Te nem szerettél volna talán találkozni velem? – faggatta tovább kedvesen.

- De igen… - mondta halkan - , csak tudod, nekem nem adhatsz ajándékot.

- Óóó, és megtudhatom ennek az okát? – kérdezte elkerekedett szemmel – Mert én még olyan nem hallottam, hogy a Mikulás ne adhatna egy gyermeknek ajándékot! – mosolygott kedvesen.

- Nekem nem szabad… én nem vagyok olyan, mint a többiek… én mindig kimaradok. – mondta szomorúan.

- Mindenki más és más. És ez csodálatos dolog, mivé lenne a világ, ha mind ugyanolyanok lennénk? Gondolj bele, itt ülnénk mindahányan hófehér szakállal, piros sapkában?

- Neeeem! – nyávogta mosolyogva a kislány. A többiek is kuncogtak.

- Nem vagy kevesebb másoknál. Te különleges vagy! – mondta a Mikulás komolyan Fanninak – Ezért neked különleges ajándékot hoztam! – a sorok közül halk sóhajok hallatszottak, mindenki egyre izgatottabban várta, mit fog kapni Fannika a Mikulástól.

Azzal átnyújtotta a gondosan összeválogatott kis csomagot. Fannika hitetlenkedve nézett rá, és izgatottan látott neki a kibontásának. Elképedt, mikor meglátta, mi mindent válogatott neki a Mikulás, ügyelve arra, hogy Fanni kedvenc diétás édességei köztük legyenek. Amikor felismerte kedvenceit, örömében el is pityeredett. Végre egy ünnep, aminek ő is részese lehet, sőt, kiemelt figyelmet kap. Most először nem kirekesztve, hanem kiemelve érzete magát, és ez nagyon jó érzés volt. Ő különleges, és neki különleges étrendje van, és ezt még a Mikulás is tudja! A többiek a csodájára jártak, milyen számukra ismeretlen, új édességek lapulnak Fannika mikulászacskójában, ő pedig mosolyogva mutogatta nekik a sok finomságot.  

Mindenki másnak ugyanolyan egységcsomagja volt, de az ő kis csomagja egyedi volt, csak neki készült. Most már neki is felhőtlenül boldog volt a Mikulás nap! Végtelen örömmel mesélte Anyának és Apának, hogy a Mikulás gondolt ő rá is, és azt mondta neki: „Te különleges vagy”. Nagyon büszke volt magára és örökre a szívébe zárta ezeket a szavakat. Ráadásul lapult még egy kis apróság a zacskóban, amit azonban megtartott magának: egy hópehely medál! A medálon pedig ez állt: „Nincs két ugyanolyan hópehely. Mind különleges!”