A lila Füles meséi - Háp, háp, háp, jönnek a kacsák...

A lila Füles meséi - Háp, háp, háp, jönnek a kacsák....

A lila Füles meséi – Háp, háp, háp, jönnek a kacsák...

„Háp, háp, háp, jönnek a kacsák…” – hallatszott a fürdőszoba felől Gréti vékony hangocskája. A kislány épp a fürdővizében felsorakoztatott gumikacsákat vezényelte énekével. A fürdés végeztével pedig megjelent nagymamája szobájában egy kis esti beszélgetésre. Elmélyülten nézegette a vitrinben lévő szobrocskákat, majd kezébe vette a polcról a színesre festett kőkacsát.

– Hagyd már azt a gácsért, Gréti! – kérte Giza mama. – Tudod, hogy ez még az én gyerekkoromból van, és nem szeretném, ha eltörne!

A kislány értetlenül nézett a nagymamára:

– Ez nem gácsér, hanem kacsa – mondta határozottan.

– Tudod a gácsér is kacsa. A kacsaapukákat hívják így.

– Hát ez érdekes… Olyan jó lenne, ha Fülesnek a kacsákról is lenne meséje! – sóhajtott egy nagyot a kislány.

– Egy próbát tehetünk. Csak kérned kell, aztán kiderül, hogy van-e kacsameséje Fülesnek.

Gréti – szokásához híven – a fotel egyik fülébe súgta kérését, a nagymama pedig a másik fotelfülből hallott mesét közvetítette unokájának.

„A Madaras-lakótelep kedvelt helye volt a nagy tó, körben futópályával, padokkal. Hattyúk tavának nevezték, mert évek óta volt egy, néha két hattyúcsalád is a tavon. Idén pedig új lakók is megjelentek, egy tőkés réce pár rakott fészket a nádasban. Hamarosan kiderült, hogy egy egész kacsacsaláddal gyarapodott a tó, mivel hét gyönyörű, pelyhes kiskacsa tűnt fel a napokban szüleik mögött a vízen. Hápi mama és Gáspár gácsér jó szülőként gondoskodtak fiókáikról. Megtanították nekik a táplálékszerzés minden fortélyát. A fiókák pedig jóétvágyúak voltak, legszívesebben egész nap csak a begyüket tömték volna.

– Na ebből a sok evészetből most már elég lesz, elkezdünk szorgalmasan sportolni, különben hízott kacsa lesz belőletek hamarosan.

Be is vezették a reggeli tornát a kacsaszülők. A fiókák, miután kidörzsölték szemükből az álmot, felsorakoztak Gáspár előtt, aki hangos hápogással diktálta a tornagyakorlatokat:

– Szárnyemelés, bokakörzés… hallatszottak a vezényszavak.

A két legfiatalabb fióka, Hepe és Hupa kissé ügyetlenebbnek bizonyultak testvéreiknél. Náluk a jobb és bal, a föl és le, az előre, hátra bizony időnként keveredett. Így történhetett meg, hogy amikor a kacsapapa jobbra át-ot vezényelt, ők balra indultak – egyenesen a sűrű nád közé.

Hepe, aki elől úszott, ijedten fordult hátra testvéréhez:

– Hupa, hol vannak a többiek? – hápogta kétségbeesetten.

A két kiskacsa ijedten úszott körbe-körbe. Teljesen tanácstalanok voltak a magasra nőtt nád és gyékény között egyetlen kacsát sem láttak, és hápogást sem hallottak, hiába is füleltek. De meghallottak egy másik, ismeretlen hangot a part felől:

– Miau, gyertek csak erre, kiskacsák! Én elvezetlek a családotokhoz benneteket – nyávogta egy jól megtermett kandúr a tó partjáról a két madárkának.

Hepe már indult is a macska irányába, Hupa azonban elbizonytalanodott.

– Emlékezz Hepe, mit mondott anya! Maradjunk mindig a vízen, mert a parton lehetnek olyan állatok, akik nem akarnak nekünk jót. Én félek ettől a zöld szemű nagy állattól. Mi van, ha ő bántani akar bennünket?

Erre aztán Hupa is megijedt és visszaúszott testvéréhez.

– Tényleg inkább maradjunk itt, majd csak megtalálnak bennünket anyáék – állapodtak meg a fiókák, a kandúr pedig éhesen odébb állt.

Egy kis hínárcsipegetés után hangos szárnysuhogásra figyeltek fel a kiskacsák, apukájuk ereszkedett le melléjük a magasból.

– Ejnye, gyerekek! Nagyon megijesztettetek bennünket! Már a harmadik kört repültem a nádas fölött, mire megláttalak titeket. Láttam azt a nagy macskát is, amelyik erre kóricált. Gondolom, kacsapecsenyére fájt a foga… De jó, hogy legalább arra emlékeztetek, hogy a tavon nagyobb biztonságban vagytok! Majd együtt kimegyünk délután egy kicsit a partra füvet csipegetni.

Így is tettek a kacsák, Hápi és Gáspár vezetésével a partra igyekeztek uzsonnázni. Lett is nagy riadalom a fűben éldegélő apróbb élőlények között. A csigák fújtak először riadót, aztán a többi fűlakó is. Szerencsére a zsenge zöldekkel is jól laktak a kiskacsák. Hepe és Hupa megígérte, hogy ezentúl nagyon fognak figyelni a tornaórákon, nehogy megint eltévedjenek a tavon.”

– Anyu, vettem egy szép hízott kacsát, vasárnap kacsasültet eszünk lila káposztával. Jó lesz, ugye? – nyitott be Gréti anyukája a mama szobájába.

– Micsoda, hogy megegyük azt a cuki Hepe-Hupát?! Szó sem lehet róla! – háborodott fel Gréti, azzal duzzogva átvonult a szobájába és kedvenc plüsskacsájával kezdett játszani. Anya és nagyi mosolyogva néztek egymásra.

– Már megint mit talált ki ez a szószátyár Füles, anya?!