A lila Füles meséi - Irány a rovarhotel!

A lila Füles meséi - Irány a rovarhotel!.

A lila Füles meséi – Irány a rovarhotel!

 – Nagyi! Te olyan sokat utaztál, már biztos jártál rovarhotelben is?! A játszótéren hallottam, hogy van olyan – érdeklődött Gréti a nagymamájától.

Giza mama jót nevetett unokája kérdésén, majd ezt válaszolta:

– Csacsi kislány! A rovarhotelt a rovaroknak készítik, nem embereknek.

– De mik azok a rovarok, mama?

– Hát a sok apró röpülő, zümmögő kis élőlény, mint a lepkék, bogarak, legyek, méhek…

– Ja… így már értem, hogy miért nem jártál ott. De vajon milyen lehet a rovarhotelben az élet? – töprengett Gréti.

– Kérdezzük meg Fülest, hátha tud róla valamit! – javasolta a nagymama.

Gréti már súgta is Fülesnek:

– Mesélj nekem a rovarhotelről!

A nagymama rövid hallgatás után továbbította a fülesfotel meséjét az unokájának:

„Katóka a hosszú repüléstől kifáradva megpihent a patakparti nagy lapulevélen. Ez a lapulevél kiváló leszálló hely volt a kimerült rovaroknak. A levél alatti árnyékos fűben még harmatcseppeket is találtak, hogy szomjukat olthassák. Egy kis pihenés, beszélgetés után felfrissülve indulhattak tovább útjukra. Itt hallotta az egyik légytől a rovarhotel hírét Katóka, a kis katicabogár.

– Na azt már megnézem magamnak, mert előbb-utóbb úgyis valami téli szállásra lenne szükségem.

A légy útba igazította Katót:

– Kövesd a patak folyását! Nemsokára meglátod az emberek kertjeit. Na ott keresd a hotelt! Úgy tudom több is van arrafelé.

Így is tett a katica, elindult a víz folyását követve. Még a hullámoktól is kérdezősködött a hotel felől. Mivel pedig ez egy beszédes patak volt, válaszolt is neki:

– Én még nem láttam ilyen hotelt, de az utazóktól már hallottam róla. Többen igyekeztek oda mostanában, mivel egyre hidegebb az idő.

Katóka kitartóan röpült a városszéli kertek irányába, de bizony egyre fáradtabb lett. Szerencséjére régi jó ismerőse Csuszkó csiga éppen arra hajókázott egy falevélen. Megörültek egymásnak, így együtt folytatták útjukat. A csiga elmondta, hogy ő is a kertek felé igyekszik, mert nagyon finom káposztákat termelnek arrafelé az emberek. A rovarhotelekről nem hallott még, de neki már megvan a téli szállása egy közeli konyhakertben.

A pihentető hajókázás és beszélgetés után Katóka felröppent és a patakpartig elnyúló kertek irányába folytatta röptét. Többektől kérdezősködött, mivel nem látott semmilyen hotelt a közelben. Végül egy pillangó igazította útba:

– Melyik hotelbe szeretnél menni? A Csillámló Szárnyak-ba vagy a Dongó-lak-ba? Arra készülj fel, hogy a Dongó-lak elég zajos hely – magyarázta a lepke.

Rövid gondolkodás után Kató a Csillámló Szárnyak-at választotta, mivel az ő piros szárnyai is szépen csillogtak a délutáni napsütésben.

– Repülj itt tovább egyenesen, aztán a következő kerítésen meg fogod látni a hotelt – ezzel el is köszönt a pillangó a katicától.

– Hallom, hogy te is a Csillámló Szárnyak-ba igyekszel – szólította meg Katót egy zöld színű fátyolka. – Én Libben vagyok és szintén téli szálláshelyet keresek. Veled tarthatok? – kérdezte bátortalanul a szép zöld fátyolka.

– Menjünk együtt! Én már látok is valamit a következő kerítésen.

A szálláskeresők megpihentek a drótkerítés tetején. A kerítésoszlopra egy formás házikó alakú építmény volt felszerelve. Néhányszor kíváncsian körül repülték a kis épületet, melynek a tetején egy tábla hirdette: Csillámló Szárnyak Rovarhotel – szoba kiadó!

– Szerintem jó helyen járunk, azaz repülünk – állapította meg Libben.

– Erre, csak erre! – hívogatta a két vándort egy jól megtermett poszméh. – Én Potrohos, a portás vagyok. Segítek nektek szobát választani, ha be akartok költözni ebbe a hotelbe.

– Az bizony jó lesz, mert eléggé elfáradtunk – válaszolta Katóka, majd illedelmesen bemutatkoztak Potrohosnak.

– Kövessetek bátran, mutatom a lehetőségeket – azzal a házikó alsó szélére röppent. – Itt, a földszinten található a Katica-lak részlegünk – mutatta a tobozokkal, mohával bélelt alsó sort a portás. – Az első emeleten vannak a nádszál-szobáink. Ha gondolod, Libben, itt el is foglalhatod az egyik nádszálat!

Kató kiválasztotta a Libben alatti illatos fenyőtobozt. Gondolta, hogy néha majd felkopog Libbenhez, hogy vendégségbe hívja. A fáradt vándorok befészkelték magukat új lakhelyükre. Potrohos pedig bejegyezte a vendégkönyvbe őket. Sötétedésig volt még egy kis idejük Katóéknak ismerkedni a többi lakóval. A második és harmadik emeleti fakorongokban és a legfelső szint szalmaszálai között is lakott már néhány rovar. Mindenki kedvesen fogadta az új lakótársakat.

Mivel hamarosan besötétedett, Kató és Libben pihenni tértek szálláshelyükre. A többiek is elcsendesedtek, a döngicsélés és zümmögés helyett már csak a halk szuszogást hallotta Potrohos. Így ő is nyugovóra tért, álmában csodás virágmezők fölött röpült és szorgosan végezte munkáját, a beporzást.”

– Köszönöm, Füles a mesét. Megkérem apát, hogy ha hétvégén kimegyünk a kertbe, építsünk mi is egy rovarhotelt. Aztán megnézzük együtt a neten, hogy milyen a fátyolka. Majd lerajzolom neked, nagyi, hogy te is tudjad milyen is az a szép zöld rovar – ígérte Giza mamának Gréti.