Barion Pixel

Tünde-völgyi Hírharang


A Gyöngyösvár közeli dombok, völgyek lakói szívesen olvasták a Tünde-völgyi Hírharangot, amit egy idős szarkapár szerkesztett: Csongi és Csenge. Egyik unokájuk, Szidi volt a postás, ő juttatta el az újságot az előfizetőkhöz. Főleg a Tünde-völgyben volt ...

Kép forrása: mesterséges intelligencia által generált kép

A Gyöngyösvár közeli dombok, völgyek lakói szívesen olvasták a Tünde-völgyi Hírharangot, amit egy idős szarkapár szerkesztett: Csongi és Csenge. Egyik unokájuk, Szidi volt a postás, ő juttatta el az újságot az előfizetőkhöz. Főleg a Tünde-völgyben volt sok olvasójuk, hiszen a tündérek a Tündérképző Tanodában az írás-olvasás tudományát is elsajátították. De jutott néhány példány a közeli Tölgyerdőbe is, ami a manók és a mókusok lakhelye volt. Innen egy-egy újságot már befújt a szél Gyöngyösvárra is, így értesültek arról az ott lakó gyerekek, hogy kik élnek a környező erdőkben.

Az elmúlt ősszel Csillag, az elsős tündértanonc is szerepelt a hírekben, amikor megírták, hogy ő nyerte meg a varázsversenyt. Sajnos ebben a tavaszi újságban Csillag nevét egy szomorú írásban olvashattuk, ugyanis a lánykának néhány napja nyoma veszett.

Soma, a kislány legjobb barátja és osztálytársa hozta hétfőn a hírt az iskolába: szombaton Csillag kirándulni indult, ahonnan nem jött még vissza. Tünde néni a tanoda főtündére mindjárt Csongiékhoz fordult segítségért, hátha az újság olvasóitól valami hírt kapnak az eltűnt tanulójukról.

Az köztudott volt Csillagról, hogy kíváncsi és kalandvágyó tündérke. Sokat kirándult a környéken, hogy minél többet megtudjon a Tünde-völgyön kívüli életről. Ezekre az utakra gyakran elkísérte Soma is. De az elmúlt szombaton Csillag egyedül indult felfedezőútjára.

A hétfői tanítást követően a tündérkék kis csoportokban járták és repülték be Tünde-völgy minden zegét-zugát, eredménytelenül. A völgyön kívül nem merészkedtek, hiszen nem volt biztonságos terep számukra.

A nap végére bizonyossá vált, hogy Csillag elhagyta Tünde-völgyet. Somától megtudták, hogy Csillag nagyon kíváncsi volt a közeli Tölgyerdő lakóira. Talán oda indult, de valamiért nem tud visszajönni?!

Tünde néni és munkatársai arra biztatták a tanulókat, hogy mindenki írjon Csillagnak egy üzenetet, hátha eljut így hozzá, hogy mennyire várják vissza a tündérek. Így is lett: szebbnél szebb írások és rajzok készültek. Mindegyikben az állt, hogy mennyire szeretik Csillagot a társai, mennyi szép közös emlékük van és mennyire várják a visszatérését. A sok üzenőcédulát aztán egy hosszú füzérré fűzték.

A tanáraik vezetésével egy délutáni kirándulásra indultak a tündértanoncok. A tanodában lévő sok térkép és az iránytűk nagy segítségnek bizonyultak a tájékozódásban. A Tünde-völgy szélén illatozó rózsaligetet elhagyva egy fenyveserdőbe jutottak. Ahogy beljebb kerültek a fenyők közé, egyre sötétebb lett körülöttük. Hiába kapcsolták be a varázspálcák világítását, a kisebb tündérek bizony félni kezdtek. Tünde néniék ezért úgy döntöttek, hogy visszafordulnak otthonuk felé. De előtte még a magukkal hozott üzenetfüzért néhány fenyő törzsére erősítették. Bizakodtak abban, hogy Csillaghoz eljut a híre az akciójuknak.

Másnap egy csapat mókus jelent meg a fenyőerdőben. Ők rendszeresen jártak ide a Tölgyerdőből tobozt gyűjteni. Meglepődve látták a sok-sok papírdarabot a fenyők törzsén. Néhányat magukhoz vettek, a puttonyaikba tettek, hogy a tölgyerdei manók segítségével megtudják, mi az a sok irka-firka a cédulákon. Ha olvasni tudtak volna a mókusok, rögtön kiderült volna, hogy azt a kedves tündérlánykát keresik a cédulákon, aki néhány napja náluk vendégeskedik. Mikor már elegendő toboz gyűlt a mókusok puttonyába, indultak vissza Tölgyerdőbe. A tisztás közepére halmozták a sok tobozt, végül a papírdarabok is előkerültek. A környező tölgyfákban lakó manók ablakaikból csodálták a mókusok gazdag zsákmányát. Meglepődve látták a puttonyok aljából kipotyogó színes cédulákat. Már indultak is ki házaikból, hogy közelebbről is lássák, mik azok. A manók mind iskolázottak voltak, így azonnal tudták, hogy üzenetek vannak a papírokon. Utolsóként érkezett Matild anyó, a legöregebb manó, akit vendége a tündérlányka kísért a tisztásra. Az ő szíve nagyot dobbant a cédulákat látva, hiszen ő is sok ilyen cédulát írt már tele a tündériskolában.

A kislány sírva olvasta fel a szívhez szóló üzeneteket, aztán elpanaszolta a manóknak és a mókusoknak, hogy elvesztette a mindentudó varázspálcáját, ezért nem mer visszamenni Tünde-völgybe. Mindenki megsajnálta Csillagot, és elhatározták, hogy együttesen megkeresik a varázspálcát. Másnap aztán sikerrel is járt a keresőcsapat. Csillag öröme hatalmas volt, amikor újra kezében tarthatta a pálcát. Mindjárt varázsolt is a tisztásra egy szépséges virágágyást. A manók hiába marasztalták a kislányt, ő minél előbb haza kívánt térni a többi tündérhez. Két mókus egészen Tünde-völgy széléig kísérte Csillagot, így biztonságban hazaért. Szarka Szidi már a fenyőerdő közepétől követte a hazafelé repülő lánykát, aztán arra is gondja volt, hogy mindenfelé elvigye a jó hírt. A másnap reggeli Tünde-völgyi Hírharang a címlapján közölte Csillag képét és élménybeszámolóját a tölgyerdei kalandjáról.

 

Gyöngyösvári Mara, amatőr meseíró

PRÉMIUM Gyöngyösvári Mara Prémium tag

Varga Mária Gyöngyi nyugdíjas tanítónő vagyok. Tíz éve kezdtem mesés történeteket írni, melyek főleg az alsós korosztálynak szólnak. Magánkiadásban adtam ki öt gyermekkönyvemet, melyek főszereplői: Balambér nyuszi, Vöric cica, a körhintába fogott pónik, Pogi a tacskókölyök, manók, mókusok és tündérek. Meséimet Gyöngyösvári Mara álnéven írom. Legfrissebb meseregényem a Gyöngyösvár közeli Tölgyerdőben és Tünde...

Vélemények a meséről

Tóth Lászlóné Rita

2024-02-08 14:41

Érdeklődéssel olvastam a mesédet, minden jó, ha jó a vége. Szeretet, összefogás, igazán jó tanmese Szeretettel: Rita



Sütibeállítások