A manó, és a csokoládé

  • 2022.
    nov
  • 17
https://ggwebsite.com
Pár hónappal ezelőtt költöztem egy csendes kis faluba, az egyik leghosszabb utcájának a végébe.
Egy kedves család udvarán élek, manókkal és kerti törpékkel. Engem Manó Misának hívnak.
Tegnapelőtt észrevettem, hogy a kerti törpék csokoládét esznek. Nem...

Kép forrása: Saját rajz

Pár hónappal ezelőtt költöztem egy csendes kis faluba, az egyik leghosszabb utcájának a végébe.

Egy kedves család udvarán élek, manókkal és kerti törpékkel. Engem Manó Misának hívnak.

Tegnapelőtt észrevettem, hogy a kerti törpék csokoládét esznek. Nem tudtam, hogy honnan szerezték, de amikor kérni szeretettem volna tőlük, már elfogyott. Egész nap a csokoládéra gondoltam. Mindegy, hogy milyen, lehet kicsivagy nagy, fehér, mogyorós, gyümölcsös vagy bonbon, csak csokoládé legyen.

Este, amikor álomra hajtottam a fejem, és lecsuktam a szemem, észrevettem, mintha csokoládé illata jönne felém. Kinyitottam a szemem, és szinte láttam, magam előtt a csokoládét, de csak pár másodpercig, mert oly hirtelen elillant. Az illat ott maradt.

Ugyan honnan jöhet?

Elindultam az illatok felé.

Akármerre mentem, nem láttam sehol. Már a kapun is kiléptem, amikor az illat kezdett egyre erősebb lenni.

Csak mentem.

Mentem.

Át kellett osonnom az utca másik oldalára, mert ott nagyon erősen éreztem a csokoládé illatát.

Megálltam a szomszéd háza előtt, és észrevettem, hogy az ablakon a redőny nincs teljesen leengedve. Felkúsztam az ablakhoz, és becsúsztam a redőny alatt. Közvetlen az ablak alatt egy szekrény állt, így nem estem olyan nagyot.

A csokoládé illata jobbról jött, ezért a könyvespolc felé indultam. A polc előtt megláttam az íróasztalt, ahonnan a csokoládé illata elindult.

Igen ám!

De ki kellene húzni a fiókot.

Próbálkoztam, de elfáradtam. Rögtön arra gondoltam, hogy már otthon kellene lennem. Még egyszer megpróbálom, és ha nem sikerül, akkor feladom, és a csokoládé nélkül indulok haza.

És most!

Sikerült!

Olyan boldog voltam, hogy legszívesebben elordítottam volna magam. Inkább csöndben maradtam, és már ugrottam is az íróasztal fiókjába. Tollak, ragasztók, nejlonok, és … a csokoládé.

Megvan!

Olyan jó érzés kapott el, hogy rögtön kibontottam a csokoládét.

Megettem egyet.

Megettem kettőt.

Már olyan voltam, mint akit pumpával felfújtak. Próbáltam elindulni, de sietni nem tudtam. Csendben osontam hazafelé.

Otthon, a puha ágyamban elkapott egy rossz érzés. Én elvettem valakinek a csokoládéját. Rögtön rossz kedvem lett. Valakit megfosztottam a finom csokoládé ízétől.

Lelkiismeret furdalásom lett.

Reggel úgy éreztem, hogy bűnös vagyok. Nem mertem senkire sem nézni.

Aztán eljött a délután. A házból egy fiatal nő kijött az udvarra, és egy kosarat tett le az udvar közepére. Nem tudtam, mi lehet benne, ezért a többiekkel együtt odamentem, és megnéztük.

Elámultam, amit láttam benne. Tele volt csokoládéval. Rögtön arra gondoltam, hogy itt az idő, hogy amit elvettem, azt visszaadjam.  Megfogtam kettő nagyobb csokoládét, és már indultam is a szomszédba. Világos volt, de nem zavart, ha meglát valaki. A redőny felhúzva, és már mentem is az ablakhoz. Pár perc után a csokoládé a helyén volt.

A szomszéd biztos meg fog lepődni, hogy a kis csokoládéból hogyan lett nagyobb méretű, de az a lényeg, hogy visszaadtam.

Azóta senkitől nem vettem el a csokoládéját.

Így vagyok boldog.

 

 

Bubrik Zseraldina, Író, meseiró, újságíró.

Író, meseíró, újságíró vagyok. Imádok írni, és olvasni.