A maskarások.
A farsangi bálhoz közeledve nőttön nőtt a várakozás öröme, s a jókedv.
A mezőn és a tisztáson már gyülekeztek a résztvevők, miközben a fákon sorba ültek a nézők. A közönség onnan nézte a mulatságot. A dalosmadarak trilláztak, a szél csellózott hozzá.
Elkezdődött, méghozzá parádés felvonulással. Elől vonultak a jelmezesek. Jancsi bohóc, zsonglőrködött. Utána ment a hoppmester, aki a dobot verte, az udvari bolond, aki mókázott. Kacagott is, aki csak látta! Hasukat fogták nevettükben. Követte őket az udvarhölgy, a grófkisasszony, a cicamica, a csodakutya, a király, a varázsló, a királykisasszony, a boszorkány a seprűvel, a sárkány, a kisautó, a busó, a sokác. Következtek az álarcosok sorban és még sorolhatnám. A fán ücsörgők tréfát űztek, kiáltoztak: egy bohóc pedig fönn a magasban poénkodott, majd belenyúlt öblös zsebeibe és hullani kezdtek a szalagok és a konfettik.
Felvonulás után következett a zene-bona és a tánc, valamint az evés-ivás.
Aj, aj, maszkabál, maszkabál,
banya öltött maskarát!
Volt ott nyuszi füle, farka,
béka combja, tarka szarka.
Aj, aj, maszkabál, maszkabál,
végy magadra maskarát!- dalolászták csárdást ropva.
Riszált a róka a nyúllal,
huppant Fáni ólomsúllyal.
Gólyával a béka táncolt,
"ne egyél meg! "- mondta százszor!
Medve méhecskével rázta,
egyre jobban figurázta.
Mulattak hajnaltól éjfélig, hogy elűzzék a tél rossz szellemét, aztán mindenki, ki így, ki úgy hazatért.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a verset írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Kilenc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. A mesékkel, történetekkel a szórakoztatás és az örömszerzés is a célom. Ha mosolyt varázsolok a gyermekek orcájára, ha a szívét, lelkét megérintettem, már megért...