Buci busz egy napja

Buci busz egy napja.

Még éjszaka se állt meg az élet az utcákon. Ilyenkor is jelentős volt a forgalom. Buci busz kigördült a végállomásról és útnak indult.

Sötét volt, a hold világított az égen, az utcákon pedig a lámpák. Pontosan, menetrend szerint haladt. Elindult a zöld lámpánál, és megállt a pirosnál. Minden megállóban megállt. Néhány utas leszállt, néhány pedig fel, aztán becsukódtak az ajtók. Buci busz újra elindult. A fiatalok vidáman, jókedvűen beszélgettek, ülve a helyükön. Legtöbben szórakozni voltak. Jókat kacaráztak. Buci is érdeklődve, derűsen hallgatta.  Egyszer csak elé vágott egy piros autó. Buci busz hatalmasat fékezett. Még a kerekek is csikorogtak. – Jaj, jaj, jaj!- sikoltották. Az utasok közül, aki állt majd hanyatt esett. Aki meg ült, az is huppant egyet. Mérgelődtek is sokan. Buci busz a homlokát törölgette. – Ez meleg helyzet volt. Majdnem megtörtént a baj. Még jó hogy ezerfelé figyeltem. No, de haladjunk tovább- dohogott magában.  Közben pirosra váltott a lámpa. Buci busz megállt.– Láttam, hogy mi történt- mondta komoly képpel a piros lámpa. Elszomorító, hogy milyen figyelmetlen volt az a sofőr. Ha meg baj történt volna, neki állt volna feljebb. – Szerencsére nem történt baj, ennek viszont örülni kell. Mosolyodott el Buci busz, aki immár túltette magát a történteken.

Közben pirkadt az ég alja. Hajnal, majd reggel lett. Buci busz tovább haladt a kijelölt útvonalon menetrend szerint. Sudár, nyakigláb fasor mellett haladt el. – Milyen jó illatuk van!- gondolta Buci. Jó nagyokat szippantott, bele a levegőbe. Közben az utasok is cserélődtek. Iskolás gyerekek, majd óvodás gyerekek szálltak fel, többnyire az anyukájukkal, vagy az apukájukkal. Buci busz mosolyogva hallgatta vidám tereferéjüket. Aztán a következő megállóban ők is leszálltak. Amikor ismét elindult, egy bozontos kutyus rohant a kerekek elé. A gazdi meg utána: - Állj meg, Bozontos! – de az csak rohant tovább.  Buci busz hatalmasat fékezett. Még a kerekek is csikorogtak. – Jaj, jaj, jaj!- sikoltották. Az utasok közül, aki állt majd hanyatt esett. Aki meg ült, az is huppant egyet. Mérgelődtek is sokan. Buci busz a homlokát törölgette. – Ez meleg helyzet volt. Majdnem megtörtént a baj. Még jó hogy figyeltem. No, de haladjunk tovább- dohogott magában, amikor már elmúlt a veszély.  Ekkor már többnyire idős emberek ültek a buszon. Bottal, nehézkesen lépkedtek fel a lépcsőn. Két kis iskolás illedelmesen odaugrott, hogy segítsen nekik. – Köszönöm szépen!- mondták meghatódva, egy- egy könnycseppel a szemükben. Orvoshoz, vagy akiknél szatyor is volt, azok a piacra baktattak a friss áruért. Ez így ment ez egész délelőtt.

Délben ebédszünet következett. Duci busz megebédelt. Amíg töltötte magába a gázolajat, addig pihent. Nézegette az égen úszó felhőket. Hátán érezte a kellemesen cirógató napsugarakat. Elmosolyodott, mert nagyon jól esett neki. Figyelte a fákra röppenő énekes madarakat. – Ó, de édesen daloltok! Milyen aprócskák, milyen icipicik vagytok! – mondta nekik. – Köszönjük, csip- csirip, csip- csirip! – felelték rá.

Buci busz délután ismét útnak indult. Ment előre egyenest, aztán kanyarodott jobbra, majd balra. Pontosan, menetrend szerint haladt. Elindult a zöld lámpánál, és megállt a pirosnál. Minden megállóban megállt. Néhány utas leszállt, néhány pedig fel, aztán becsukódtak az ajtók. Buci busz újra elindult. Neki zöldet jelzett a lámpa, így haladt tovább az úton. Ám a zebrán, a gyalogos piros jelzése ellenére átszaladt előtte valaki. Buci busz hatalmasat fékezett. Még a kerekek is csikorogtak. – Jaj, jaj, jaj!- sikoltották. Az utasok közül, aki állt majd hanyatt esett. Aki meg ült, az is huppant egyet. Mérgelődtek is sokan. Buci busz a homlokát törölgette. – Ez meleg helyzet volt. Megint egy újabb felelőtlen ember. Ha meg baj történt volna, neki állt volna feljebb. Majdnem megtörtént... Majdnem…Még jó hogy ezerfelé figyeltem. Láttam, hogy a gyalogos is megijedt, mert a szívéhez kapott, de aztán semmivel se törődve futott tovább a túloldalra. Biztosan megbűntette volna őket a közlekedési rendőr, ha látta volna. Egyszer úgyis pórul járnak, mert „addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik”! - Közben persze Buci busz haladt tovább, mert kötötte őt a menetidő. A rossz kedve is elmúlt, dudorászva rótta az utat.

Lá, lá, lá, lá...

Brr- brr, brr - brr, jár a motor,

néhány sofőr nézd, de botor!

Kövön kerék zityeg- zötyög,

kipufogóm pöf- pöf  pöfög!

Dörzsölt alak telót bírja,

dugó van most, frankót írja.

Araszolunk, mint a hernyó,

hazaérünk még ma tesó?

Lá, lá, lá, lá....

Egyszer csak beesteledett. Buci busz fáradtan ment be a garázsba pihenni. - Ma is izgalmakkal teli, de szép nap volt! - gondolta, aztán lehunyta pilláit és már szundikált is édesen.