Hóember /vers.
Láttam a hóban egy embert,
három gömbből volt a teste,
szeme, gombja ében szénből,
tekintete csillagfényből.
Cirokból volt a seprűje,
irhabundás szép kesztyűje.
Orra répából, egészből,
sálja óvta a zord széltől.
Megkapó volt, mint a nyakék,
fején ült egy füles fazék.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Kinga, Karesz és Krissz felültek a kisvasútra és végig zakatoltak a Csalafinta csalitosban, a vadregényes fák között, a csobogó patak mentén, egészen a harmatos vízű csillámló tóig. Ott leszálltak,...
Elolvasom
Halkan jár az őszi szél, levélárnyék közt mesél. Dércsipkézett fák alatt, titkokat hint szerteszét. Suttogása puha, lágy. Száradó fűszálra száll. Őszi dalát dúdolja, míg a föld álomra vár. Mesél ré...
Elolvasom
De szép is volt az a nyár! A virágokon döngicséltek a méhek, és a lábukon vitték az összegyűjtött virágport. Füttyögött a pacsirta, „kár- kár”- így a varjú, „klong- klong”- mondta a holló, s trillá...
Elolvasom
Valamikor réges-régen volt egy borzvár, melynek közelében tiszta vizű tó csillogott. Az erdőben sok-sok állat, de különösképpen sok vad és madár élt, s mindig a tiszta vizű tó partjára jártak inni....
Elolvasom
PRÉMIUM
Ezt a verset írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Kilenc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. A mesékkel szórakoztatás és az örömszerzés a célom. Ha mosolyt varázsolok a gyermekek orcájára, ha a szívét, lelkét megérintettem, már megérte írnom. Szívesen ír...