Advent a városban

Advent a városban.

Hazánk fővárosába, Budapestre utaztunk, hogy megnézzük az adventi fényeket.

Miután leparkoltunk az autónkkal, elindultunk a Szent István tér felé. Ahogy mentünk, mendegéltünk, az egész környék bámulatos fényköntösbe öltözött. Zsibongással telt meg minden utca amerre csak mentünk. Nagyon hangulatos volt. A Bazilika oldalán pedig hatalmas fényfestés vonta magára az érdeklődők szermét. Mi is tátott szájjal néztük. Gyönyörű volt, akárcsak a zene is, ami szólt. Mintha Csodaországba érkeztünk volna. A hangulat, az illatok, a fények mind- mind megkapók voltak. Sült gesztenye, forralt bor, kürtöskalács aromája szállt felénk. Ezernyi sütemény, finom sült étel, ételkülönlegesség, kézműves termék szólongatott bennünket: - Gyertek, vegyetek! Kóstoljatok meg! – szinte hívogattak. Egyszer csak, ahogy sétáltunk tovább, megláttunk egy fényvillamost. Ilyet se láttunk még soha! Ünnepi fénybe, fehér égősorral volt felöltöztetve. Ez a fényárban úszó jármű különleges, varázslatos hangulatot árasztott. Nem tudtunk betelni a látvánnyal. Egy ideig ott álltunk a járda szélén, mintha a lábunk a földbe gyökerezett volna. Ekkor elkezdett szállingózni a hó. Ahogy a kezünkre hullott, olyan volt, mint egy gyémántkristály. Hamar elolvadt. Aztán egyre jobban esett és esett. Már meglátszott a földön is. Mindannyian felkacagtunk, úgy örültünk. Fehér ruhát öltöttek a fák, a háztetők. Ó, de szép volt! Már ropogott a hó a lábunk alatt. Apa javasolta, hogy menjünk haza, mielőtt járhatatlanná válnának az utak. Mi még szerettünk volna egy kicsit maradni, hát így is történt. A hó már szinte szakadt. Szerencsére jól fel voltunk öltözve, így nem fáztunk. A tömeg is szétszéledt. Már csak páran lézengtek körülöttünk. Autókat is vastagon belepte a hó. Rege már alig bírt benne lépkedni, így apa erősen fogta a kezét, Kincsőnek pedig anya. Mi hárman egymás kezét fogtuk. De nehéz volt a hatalmas hóban közlekedni! Aztán megindultunk a kocsink felé. Nem volt könnyű megtalálni, hisz mindegyik ott parkoló autó szinte ugyanolyan volt a hatalmas hótól. Szerencsére a rendszámtáblát még nem fedte be. Anya beültetett minket, a biztonsági öveket is jól átnézte, majd segített apának a kocsinkra nehezedett havat lesöpörni.

Nehezen tudtunk elindulni, minduntalan kipörgött a kerék. Aztán mégiscsak sikerült. Szerencsére kevés autó volt az úton. Ám csak araszolva tudtunk menni és néha- néha megcsúszott a kerék, pedig téli gumik voltak rajta. Apa biztos kézzel fogta, így nem féltünk. Az ablakból gyönyörködtünk a hóesésben. Az ablaktörlő lapát is sebesen mozgott, nehezen lehetett kilátni rajta. Aztán egyszer csak elállt a havazás, épp amikor a hídra értünk. Gyönyörűek voltak az ünnepi fénybe, égősorral felöltöztetett hidak, épületek, lámpák. Ahogy haladtunk tovább elakadt járműveket kerülgettünk az úton. Aztán egyszer csak hazaértünk. Akkor újra rákezdett a havazás. Már bent voltunk a lakásban, amikor a szél havat kergetett. A hófúvás a kerítésünk mellett kisebb torlaszokat emelt, ahogy az ajtónk előtt is. Vajon, hogy fogunk kimenni rajta? Hátha reggelre elolvad a hó- jutott eszembe. Aztán hirtelen minden elsötétedett. Megijedtem, akárcsak a testvéreim. Apa elővette a zseblámpát, anya gyertyát gyújtott. Odaszaladtunk anyához, akit ezernyi kérdéssel záporoztunk meg. Apa kiderítette, hogy a közeli ház előtt történt a baj. Az egyik elektromos vezetékre ráfagyott a jégréteg. Az miatt jött létre ez az áramkimaradási zavar. Hamarosan helyre állt az áram, mi pedig hamarosan elfelejtettük az egészet. Álmomban fényvillamoson utaztam. Ezüst csillagok hulltak az égből. Mosolygós hófelhőn repültem. Másnap reggel arra ébredtem, hogy apa, anya és Villő a havat lapátolja. Amikor anya észrevette, hogy az ablakban állok  Villővel bejött. Segítettek felöltözni, reggelivel kínáltak. Miután elfogyasztottuk, felöltöztünk vastag téli ruhába és kimentünk segíteni.

Miután készen lettünk a munkával, kint maradtunk játszani. Ó, de jó volt!