Mimi fél

Mimi fél.

Mimi szombat este sehogy se bírt aludni. Árnyékot vetett a telihold a szobájában, még rezegett is, ahogy a függöny mozgott.

Persze ő ezt nem tudta, hogy a miatt volt a villódzó árnyék és megijedt. Óvatosan lábujjhegyen beosont a szüleinek a szobájába és elbújt. - Olyan jó itt a közelükben! Ilyenkor nem félek – gondolta. Épp tévét néztek, egy felnőtt filmet. Kíváncsian figyelni kezdte. Ebben a felnőtt filmben olyan dolgokat látott, ami még nem volt nekivaló. Volt benne lövöldözés, emberrablás, még betörés és rablás is, sőt még zombik is. Úgy elbújt a fotel mögé, hogy a szülei későn vették észre, hogy ott van. Azt hitték, hogy már réges- régen alszik, hisz mint ahogy eddig is, volt mese, altatódal és simogatás is. Anyukája miután észrevette, hogy ott kukucskál, sőt tévét néz, felkelt az ágyból és visszakísérte a szobájába. Addig el se jött mellőle, amíg úgy vélte, hogy egészen biztosan alszik. Cirógatta, simogatta közben. Még adott a kobakjára egy utolsó gyöngéd puszit és óvatosan, nesztelen visszament tévét nézni. De már nem sokáig, mert elálmosodott, ahogy édesapja is. Kikapcsolták és hamarosan mély álomba szenderültek. Egy idő után kiabálás, sikoltozás hallatszott a gyerekszobából.

Anyuja pillanatok alatt ott termett. - Mit gondoltok ki sírt? - valóban Mimi. - Mi a baj kincsem? – kérdezte az anyukája. - Rosszat álmodtam. - Mit álmodtál? - Azt álmodtam, hogy betörtek hozzánk és elvitték a plüss nyuszimat. - Látod? Itt a nyuszid. Ez csak egy rossz álom volt. Próbálj meg újra elaludni. - Édesanyja cirógatta, simogatta egy jó ideig. Még adott a kobakjára egy puszit és elindult az ajtó felé. Lekapcsolta a villanyt. Ekkor hirtelen felült és megszólalt Mimi: - Felkapcsolva maradhatna a villany éjszakára? - Persze! Égve hagyom. De most már aludj! - mosolyodott el anyukája.

Adott még egy repetát a pusziból és kiment a szobából. Már majdnem ismét álomba szenderült az anyuka, amikor újra sírás-rívás hallatszott a gyerekszobából. Panka és Manka is felébredt. Anyuci pillanatok alatt ott termett. - Mi a baj kincsem? – kérdezte az anyukája. - Rosszat álmodtam. - Mit álmodtál? - Azt álmodtam, hogy egy rabló betört hozzánk és el akart rabolni engem és a nyuszi plüssöm. - Ez megint csak egy rossz álom volt. Látod, a sírásoddal felébresztetted a testvéreidet is. Olyan filmet láttál, amit nem kellett volna, mert nem neked való. Kicsi vagy még a felnőtt filmekhez. Ezek a filmek is mesék, felnőtt mesék, kitalálták ugyanúgy, mint a gyermekmeséket, amik viszont nektek valók. Próbálj meg újra elaludni. Édesanya cirógatta, simogatta, adott neki egy icipici puszit és elindult az ajtó felé. A többiekkel is így tett. Újból le akarta kapcsolni a villanyt, de megint megszólalt Mimi: - felkapcsolva maradhatna a villany éjszakára? - Persze! Égve hagyom. De most már aludj!- mosolyodott el anyukája és kiment a szobából. - Anyuci, nem tudok így aludni, ha ég a lámpa! - mondta Panka. Anya fáradtan, álmosan visszament és álomba simogatta Pankát is.

Már majdnem újból aludt az anyuka, amikor újfent sírás-rívás hallatszott a gyerekszobából. Pillanatok alatt ott termett. Már megint Mimi sírdogált. - Mi a baj? – kérdezte az anyukája. - Rosszat álmodtam. - Most mit álmodtál? - Azt, hogy egy zombi bántani akarta a nyuszi plüssöm. Olyan csúnya volt és félelmetes. Megijedtem. - Ez csak egy rossz álom volt. Zombik nem léteznek, úgy ahogy nincsenek törpék, óriások és tündérek sem, csak a mesékben. Próbálj meg újra elaludni. - De maradj itt mellettem, amíg el nem alszom! - Rendben! - Édesanyja cirógatta, simogatta, amíg azt nem látta, hogy már tényleg szundikál. Még adott neki egy puszit, lekapcsolta a villanyt és kiment a szobából.

Az éjszaka hátralevő része nyugodt volt és békés. Csak a szellő susogott, de az is odakint.