A Nagy Húsvéti Tojásfestő Verseny

A Nagy Húsvéti Tojásfestő Verseny.

A Nagy Húsvéti Tojásfestő Verseny

Valahol a zöld erdőben, ahol a fák lágyan táncoltak a széllel, állt egy öreg fa. Ennek a fenséges fának a legmagasabb ágában élt egy bölcs öreg bagoly, Béla.

Ő volt az erdő legtekintélyesebb és legbölcsebb teremtménye. Minden évben ő felügyelte és szervezte az éves húsvéti tojásfény versenyt. Az erdő lakói már hetekkel előtte készülődtek, hiszen mindenki szerette volna a legszebb, legkülönlegesebb tojást megfesteni.

De idén valami egészen varázslatos dolog történt.Egy kis csomag érkezett Csodaországból. Béla kíváncsian bontotta ki, melyből egy illatos levél hullott ki.A levélben Aliz üzent:

"Kedves Béla és az erdő lakói!
Idén szeretnék nektek egy különleges ajándékot küldeni. Ezek nem akármilyen ecsetek –varázsecsetek! Ha festés közben a szívetekre hallgattok, a színek életre kelnek és megmutatják az igazi szépségüket. Használjátok őket jókedvvel és kreativitással!
Szeretettel: Aliz"

Béla elámult, majd az erdő minden szegletébe elküldte a hírt:

" Az idei verseny különleges lesz! Varázsecsetekkel festhetünk!"

Az erdő lakói izgatottan gyakoroltak. Az első, aki elkezdte a felkészülést, Bonbon, a borz volt. „Idén egy remekművet fogok alkotni” – jelentette ki, miközben a barlangja falán gyakorolt.

Következett Rudi, a róka, akinek volt egy titkos fegyvere – egy ritka varázsceruza, amely úgy ragyogott, mint a csillagok.  A nyúlcsalád is nagyon el volt elfoglalva, Nyafi, a legfiatalabb nyuszi feladata volt, hogy bonyolult mintákat találjon ki. Kis orra megrándult a koncentrációtól, ahogy testvérei bátorító szavait hallgatta.

Béla meleg szívvel figyelte az előkészületeket. Nem csak bíró volt; mentor is. Teltek-múltak a napok és az erdő zúgott az erdő lakóinak hangjától, mindegyiknek megvolt a maga egyedi ötlete. Mindenki kapott egy hófehér tojást és egy varázsecsetet. A festékek színpompásan csillogtak a tálkákban, alig vártak, hogy nekilássanak a munkának.

Mimi mókus finom virágokat festett a tojására, míg Miki a medve a merész és fényes örvénylést választotta.  Egy hangulatos zugban Gyuri, a gyík aprólékosan kente fel a festéket, hogy elbűvölő árnyékokat vessen, amelyek az erdő történetét mesélték el.  Ezalatt az ikermókusok, Miki és Maki együtt dolgoztak, hogy káprázatos, vibráló fényeket alkossanak.  Nyafi nyuszi mélyen belemártotta ecsetét az aranysárga festékbe. Ahogy a tojásra kente, a szín szikrázni kezdett, és pici napsugarak jelentek meg, amelyek vidáman táncoltak.

Mimi, a mókus piros festéket választott. Ahogy a tojásra festett, azon kis almák és bogyók nőttek ki, amelyek illata az őszi erdőt idézte.  Tódor, a teknős kék festéket használt. Az ő tojásán tenger hullámzott, és apró halak úsztak benne.

Mindenki ámulattal nézte a varázslatos alkotásokat.

Zorka, a kis róka sóhajtva félretette az ecsetét.

– Én nem tudom, mit fessek a tojásra…

Béla kedvesen rámosolygott.

– Ne gondolkodj, hallgass a szívedre, és hagyd, hogy az ecset vezessen!

Zorka bólintott, és becsukta a szemét. Egy mély levegőt vett, majd ösztönösen mozdult a keze. Amikor kinyitotta a szemét, a tojáson egy gyönyörű, szivárványszínű erdő jelent meg, amelyben állatok futkostak és madarak repkedtek.

– Ez az én otthonom! – kiáltotta boldogan.

Eközben Béla barátai virágfüzérekkel díszítették fel a tisztást, és puha mohasorokat rendeztek be a tojásoknak. A színpad a hold ezüstös fénye alá került, tökéletes hátteret biztosítva a ragyogó remekműveknek. A verseny estéjén az erdő vibrált a várakozástól. Béla a színpad feletti ágon foglalt helyet, készen arra, hogy megcsodálja az erdei barátok alkotásait.

Ahogy a hold magasra emelkedett, háromszor fújt sípjába, elkezdődött a verseny. A versenyzők egymás után helyezték el tojásaikat a mohos színpadra. A tisztás varázslatos csodaországgá változott, ahogy minden tojás a saját egyedi fényében kezdett ragyogni.

Bonbon, a borz tojása színek zuhatagja volt, csillogott a lágy éjszakai szellőben. Nyafi nyuszi finom mintái a fény és az árnyék tánca volt, mesélve az erdő szépségéről. Mimi mókus virágmintája meleg, hívogató fényben fürdette a környező mohát. Miki medve merész örvénylései erőt és örömöt sugároztak, míg Gyuri gyík árnyas történetei megbabonázták a fiatalabb állatokat, akik tágra nyílt, csillogó szemekkel figyeltek. Miki es Maki vibráló fényei tökéletes harmóniában villogtak, bizonyítva a közös munka erejét. 

Bélát meglepte ez a káprázatos kreativitás. Tudta, hogy a győztes kiválasztása lesz a legnehezebb feladat, amellyel valaha is szembe kellett néznie. Rájött, hogy a verseny nem a győzelemről szól.

Lágy és bölcs hangon szólította meg a versenyzőket.

- „Kedves barátaim – kezdte – ez volt a legcsodálatosabb verseny, amit valaha láttam!

– Mindenki nyertes lett, mindannyian győztesek vagyunk, mert valami sokkal nagyobbat alkottunk, mint egy verseny – a húsvéti tojásfestés történetét ápoljuk.

Ahogy telt az éjszaka, a tojások tovább ragyogtak, derűs fényt vetve az erdőre.

Béla elmosolyodott, és a csillagos ég felé nézett.

– Köszönjük, Aliz! – suttogta. – Ez a húsvét valóban varázslatos lett.

És így lett az erdő történetének legkülönlegesebb húsvéti tojásfestő versenye.