A narancssárga hajú madárijesztő meséi

A narancssárga hajú madárijesztő meséi.

Egyszer volt, hol nem volt, egy szélfútta mező közepén állt egy különleges madárijesztő. Egy nem akármilyen, mert ennek élénk narancssárga haja volt és lobogott a szélben, mint az őszi falevelek, ezenkívül mindig mosolygott, mintha valami titkot rejtegetne.

A madárijesztőt Rozsdinak hívták, mert ugye a haja olyan színű volt, mint a rozsdás réz. De Rozsdi nem volt ijesztő, sőt, a madarak inkább köré gyűltek, hogy hallgassák a történeteit. Mert Rozsdi tudott beszélni – legalábbis a madarak szerint. És minden reggel új mesét mondott nekik. Egy napon a gazda észrevette, hogy a madarak nem félnek Rozsditól, de ugyanakkor a termést sem bántják. Meglepődött, de nem haragudott – inkább leült mellé, és ő is hallgatta a madárijesztő meséit. Így lett Rozsdi nemcsak madárijesztő, hanem a mező mesemondója is.

Egy nap különösen erős vihar tombolt, az éjszaka folyamán a szél kiszakította Rozsdit a földből, és messzire repítette. Amikor felébredt, egy másik mezőn találta magát, ahol a madarak még nem ismerték őt, de hamarosan megtudta tőlük, hogy a termés veszélyben van. Rozsdi jelezte ezt a gazdának, aki azonnal cselekedett. Így kezdtek felnézni rá az emberek és köszönetképpen minden nap másféle virágot tűztek Rozsdi öltönyének a zsebébe.

Rozsdi, Róka Rómeó és a szalma színház

Rozsdi rájött, hogy a madarak imádják a történeteit, így egy nap szalmából és régi ruhákból bábszínházat épített. Attól a naptól kezdve minden este előadást tartott a mezőn élő állatoknak. Egy nap azonban egy róka is megjelent,– nem mint néző, hanem mint szereplő...

Rozsdi éppen a bábszínházat készítette elő, amikor egy elegáns, vörös bundás róka lépett a tisztásra. Kalapot viselt, amit minden mondat után megemelt, és úgy beszélt, mintha minden szó egy verssor lenne (rímekben beszélt). A róka nem volt más, mint Róka Rómeó, a mezők legendás színésze, aki állítólag egyszer egy egész színdarabot egyedül játszott el – a közönség pedig azt hitte, legalább tíz állat szerepelt a színpadon.

„Kedves Rozsdi, hallottam, hogy itt mesék születnek. Engedd meg, hogy én is szerepeljek,– nem mint néző, hanem mint mesehős.”

Rozsdi gyanakodott. A rókák ritkán jönnek békés szándékkal. De Rómeó nem akart prédát ejteni, csak tapsra vágyott. Előadott egy jelenetet, amiben egy róka megmenti a madárijesztőt egy varjúcsapat elől – és olyan meggyőzően játszotta el, hogy még a varjak is megkönnyezték. Ám az előadás végén kiderült: Rómeó nem csak színész, hanem szökevény is. A Sárgarépa-szindikátus üldözi, mert ellopott egy titkos receptet– a répás-mézes álompite leírását, ami hipnotikus hatással van a fogyasztóira.

Rozsdi döntés előtt állt: elárulja Rómeót a szindikátusnak és feladja, vagy segítsen neki új életet kezdeni a mezőn, mint színész? Végül úgy döntött, hogy a történeteknek mindig van folytatása. Rómeó maradhatott – de egy feltétellel, minden este új mesét hoz, és soha többé nem használja a répás pitét manipulációra. Így lett Rozsdi bábszínháza nemcsak a madarak, nyulak és vakondok kedvence, hanem a rókáké is.

Rozsdi és a lopakodó nyúlmaffia – A répák árnyékában

Egy éjjel a mezőn furcsa neszek hallatszottak. Rozsdi gyanút fogott, hamarosan ki is derítette, hogy egy nyúlmaffia próbálja ellopni a répákat. De ezek a nyulak nem voltak közönséges akárkik: napszemüveget viseltek, és titkos alagutakon közlekedtek. Rozsdi elhatározta, hogy beépül közéjük, és egy sárgarépa alakú mikrofon segítségével leplezi le a bandát.

Egy sötét, ködös éjszakán került sor a bevetésre, amikor a mezőn furcsa árnyak suhantak. Rozsdi gyanút fogott, mert a répák egyre fogytak, de senki sem tudta, hová tűnnek. A madarak azt csiripelték, hogy: „a Nyúlmaffia visszatért…”

Rozsdi felvette a nyomozó kalapját (valójában egy régi madárfészket), és elindult, hogy kiderítse, mi folyik a mezőn. Egy vakond meg Róka Rómeó segített neki felfedezni a titkos alagúthálózatot, ahol a nyúlmaffia tagjai répát csempésztek egy földalatti piacra. A vezérük: Don Füles volt, egy óriás fehér nyúl, akinek egy vastag aranylánc lógott a nyakában és répalevet kortyolt.

Rozsdi és Róka Rómeó még aznap beépült a bandába, répa jelmezben! Kiderült, hogy a nyulak nem gonoszak, csak elkeseredettek: a saját mezőjük kiszáradt, és csak azért lopnak, mert túlélésre játszanak. Rozsdi és Rómeó nemcsak leleplezték a csempészetet, de elhatározták, hogy segítenek a nyulaknak új kertet építeni, ahol békében termeszthetnek zöldséget. Don Füles ezen annyira meghatódott, hogy Rozsdit kinevezte tiszteletbeli nyúlnak. Egyúttal meghívta őket a minden évben megrendezésre kerülő titkos Répabálra, mert a mezőn minden évben megrendezték a híres Répabált, ahol a nyúlmaffia, a madarak, sőt még a vakondok is összegyűltek egy elrejtett tisztáson, hogy táncoljanak, répalevet kortyoljanak, és megosszák egymással az év legjobb pletykáit.

A bál előtti napon Róka Rómeó izgatottan újságolta Rozsdinak, hogy a nyulak pánikolnak, mivel eltűnt a Királyi Répa Korona, amit minden évben Don Füles visel a nyitótáncnál. Az értékes koronát egy legendás, aranyból és sárgarépalevélből font ékszerként tartják számon – nélküle nincs bál.

Rozsdi és Rómeó elkezdett nyomozni. Elsőként Táncos Tapsit fogták gyanúba, aki mindig is irigyelte Don Fülest és át akarta venni a hatalmát. Aztán Vakond Vilire terelődött a gyanú, mert amikor követték, kiderült, hogy nagyon furcsa alagutakat ásott a bál helyszíne alatt. Végül egy titokzatos új vendéget vádoltak meg: Répa Rózát, aki répából parfümöt készített.

Rozsdi egy régi madárijesztő-trükkel – egy hazugságvizsgálóval – leplezte le az igazi tettest: a koronát nem ellopták, hanem elrejtették, hogy véget vessenek Don Füles uralmának. A bálestre végül minden elrendeződött, ahol Rozsdi lett a díszvendég és ő vezette a nyitótáncot Répa Rózával egy répamintás frakkban, jellegzetes narancssárga hajával, répamintás nyakkendőben.

Rozsdi kontra a Sárgarépa-szindikátus

Miután a Répabálon mindenki jól mulatott, Rozsdi egy figyelmeztető levelet kapott:

„A Sárgarépa-szindikátus figyel téged. Vigyázz!” Ez a rettegett szervezet Róka Rómeó szerint a répák világának alvilága volt. Ők irányították a répakereskedelmet, répalevet sajtoltak, sőt még a répás sütemények receptjeit is eladták. A vezérük: Karmantyú Karotta, egy sárgarépa alakú robot volt, akit egy titkos laborban építettek. Rozsdi beépült a szindikátusba, Narancs 47 álnéven. A titkos küldetés során felfedezte, hogy a szindikátus egy óriási répamagot akar elültetni, ami hipnotikus hatással lenne minden mezőlakóra. A végső összecsapás egy földalatti répagyárban zajlott, ahol Rozsdi egy madárcsapat segítségével megállította Karottát. A gyár felrobbant, de Rozsdi megmenekült– és a mező újra szabadon választhatott a répa vagy a brokkoli között.