A négy tündér

A négy tündér.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy testvér: Hajnalka, Viola, Margaréta és Boglárka. Kis koruktól fogva babázás helyett inkább mindenféle járművel játszottak, de ha lehetett, akkor inkább kinn a kertben, mert a természetet is imádták.

Egyik este, amikor a négy testvér épp autókkal játszott, megjelent egy jóságos tündéranyó:

• Teljesítem egy-egy kívánságotokat, ha a segítőim lesztek!
• De jó! Én HÉV-vezető szeretnék lenni, ha nagy leszek! - kiáltott Hajnalka.
• Én pedig villamosvezető! – lelkendezett Viola.
• Mindig is a metrót szerettem a legjobban, én azt szeretném vezetni, ha felnövök! – mondta Margaréta.
• Hadd találjam ki, Te is valamilyen jármű vezetője lennél, igaz? – fordult a tündéranyó mosolyogva Boglárkához.
• Igen, én buszvezető lennék a legszívesebben! De miben kellene nekünk a segítődnek lennünk? – kérdezte Boglárka.
• Szükségem van tavasz, nyár, ősz és téltündérre, mert egyedül már nem tudok mindent intézni a természetben.
• Ó, de jó! Szívesen segítünk, hiszen mi nagyon szeretjük a természetet is! – kiáltották egyszerre.

Hajnalka, amikor felnőtt, HÉV-vezető lett, és amikor kellett, tavasztündérré változott. Viola a 62-es villamos vonalán az egyetlen női vezető lett, és a nyártündér, Margaréta a piros metró vonalán dolgozott, és ősztündér lett. Boglárka pedig a hetes buszt vezette, és téltündérré is változott. Mindig, amikor az utasok csodálkoztak, hogy ők női vezetők, elmosolyodtak: Hát, ha még tudnák, hogy időnként tündérekként összegyűlünk egy nagy asztal körül…

Miközben boldogan vezették a járműveket, ugyanilyen boldogan segítettek tündéranyónak is, de erről mit sem sejtettek az utasok.

Itt a vége, fuss el véle!