Barion Pixel

A pirókegerek és a manók barátsága


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Borsókáné, a manófalvi manók legöregebbje volt. Ő már leginkább csak otthon tartózkodott, szívesen sütött-főzött manótársainak. Azok pedig ellátták minden jóval, ami Manófalván megtermett. Így aztán gyakran készült Borsókáné konyhájában mogyorós pite, s...

Kép forrása: mesterséges intelligencia által generált kép

Borsókáné, a manófalvi manók legöregebbje volt. Ő már leginkább csak otthon tartózkodott, szívesen sütött-főzött manótársainak. Azok pedig ellátták minden jóval, ami Manófalván megtermett. Így aztán gyakran készült Borsókáné konyhájában mogyorós pite, szamócás palacsinta, diós pogácsa.

               Jó időben a közeli teraszon fogyasztották el a manók a délutáni kökényteájukat a finom süteményekkel. Itt beszélték meg Manófalva legfontosabb ügyeit, mindenki elmesélte ki kivel ismerkedett meg. Néha levelet is kaptak az előző lakhelyükről, a tölgyerdei tisztásról. Szarka Szidi volt a postás és hírvivő ezen a vidéken.

               Az egyik ilyen közös teázás után hamar szétszéledtek a manók, mindenki ment a saját házikójába. Borsókánét Benő manó kísérte vissza, hiszen az öreg anyóka már bottal is csak nehezen közlekedett. Szerencsére egy kényelmes és biztonságos híd is épült a terasz és a 2-es számú ház közé.

               Borsókáné – akit Matild nénénknek – szólított a többi manó, csendesen szöszmötölt a konyhájában. Egy kis pihenésre leült az ablak melletti székre és gyönyörködött a manófalvi tájban. Csendes nézelődését halk kapirgálás, cincogás zavarta meg. Kitekintve egy aprócska, barna csíkos hátú egérkét látott a teraszukon, aki egy picike tarisznyába szedegette fel a diós pogácsa morzsáit, és elégedetten cincogott:

– Szerencsére hagytak itt elég ennivalót a manók, vihetek a kicsinyeimnek is.

– Egérke, gyere csak közelebb! – szólította meg Borsókáné a kis egeret.

Az egér – aki azt hitte, hogy egy róka hívogatja – ijedtében elejtette a tarisznyáját, és egy közeli lapulevél alá bújt. Mikor Matild néni kicsoszogott a házából, mindjárt megbátorodott a kisegér, és egy-két ugrással már ott is termett az anyókánál.

– Téged még nem láttalak, egérke. Én Borsókáné Matild anyó vagyok és szívesen megismerkednék veled. A többi manótól sem hallottam még manófalvi egerekről.

– Engem Pirók Pirinek hívnak és a három kicsinyemnek vinném ezeket a finom morzsákat – válaszolta félénken az egérke Matild anyónak. – Már elég régóta lakunk itt, csak mi az alagsorban szeretünk élni. Valamiért nem kedvelnek bennünket a rókák, a menyétek, a héják meg a baglyok. Ezért aztán nagyon kell vigyáznunk, ha kimerészkedünk a föld alatti világunkból. A gyerekeimet még nem is engedem egyedül kijönni a kényelmes üregünkből, de azért ők is megcsodálták már ezt a fenti világot. Szeretnék kipróbálni ezeket a jó kis hidakat, csúszdákat, létrákat, amiket épített nektek Tamás. Vele már mi is megismerkedtünk, nekünk is hozott eleséget. De jó is lenne, ha egyszer félelem nélkül szaladgálhatnának a gyerekeim ezeken az építményeken!

Matild anyó finomságokkal pakolta tele Piri tarisznyáját, majd megígérte, hogy manótársaival együtt kitalálják, hogyan teljesülhetne a pirókegerek kívánsága.

A másnap délutáni csipkelekváros piskóta fogyasztása közben aztán megszületett a megoldás. A négy fiatalabb manó vállalta, hogy mindegyikük egy-egy egérkére fog vigyázni, amíg kipróbálják a manófalvi játszóteret. Maguk közt csak így nevezték a hidak, létrák, lépcsők, csúszdák sokaságát. A manóanyóra maradt az egércsalád megvendégelése. El is kezdte a készülődést a holnapi lakomához. Barátai begyűjtötték a környéken növő finom bogyókat, szamócát meg egy kis papsajtot a pogácsához.

A manók Benőt bízták meg, hogy meghívja Pirók Pirit és családját a délutáni programra. Piri és a hármas ikrek – Palkó, Pisti és Polli – nagyon megörültek a meghívásnak.

A délután csodásan telt, ahogy a manók eltervezték. Benő vigyázott Pirire, három társa pedig az apróságokra. Minden építményt kipróbálhattak az eleven kisegerek, boldogan futkároztak, fogócskáztak, tudták, hogy most biztonságban vannak. A legkíváncsibb, az apró Polli még a házikókba is bekukucskált. Látta, hogy milyen szép otthonuk van a mókusoknak, madárkáknak.

Az önfeledt játék után aztán jóízűen fogyasztották el Matild anyó finomságait, legjobban a papsajtos pogácsának örültek, amit kamillateával öblítettek le.

A magasabban lévő egyik házikóból Mókus Marci és Mókuli mosolyogva figyelte a jóétvágyú, csíkos hátú egérkéket.

Gyöngyösvári Mara, amatőr meseíró

PRÉMIUM Gyöngyösvári Mara Prémium tag

Varga Mária Gyöngyi nyugdíjas tanítónő vagyok. Tíz éve kezdtem mesés történeteket írni, melyek az alsó tagozatosoknak szólnak. Magánkiadásban adtam ki három gyermekkönyvemet, melyek főszereplői: Balambér nyuszi, Vöric cica és a körhintába fogott pónik. Ezeket a gyermekregényeket Gyöngyösvári Mara álnéven írtam, kereskedelmi forgalomban már nem kaphatók. Legújabb meseregényem főhőse Pogi, a szökött tacskókölyök....


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások