A rendíthetetlen nyulacska

A rendíthetetlen nyulacska.

Egyszer egy csodás tavaszi napon ugribugri, locsifecsi nyulacska elindult sétálni. Ment mendegélt, míg szembe nem találkozott egy medvével, aki hatalmas farönköt cipelt a vállán. Nagyon megsajnálta az öreg medvét, gondolta segít neki, de a medve kinevette:
– Te akarsz nekem segíteni, te kis iciri-piciri nyulacska. Nem vagy elég erős ehhez. 
Ugribugri nyulacska nagyon elszomorodott és tovább kullogott. Egy bokor tövében meglátott egy aprócska hangyát, aki egy morzsát vitt a hátán. Alig bírta a nagy terhet. Megesett rajta a nyulacska szíve, segíteni szeretett volna neki, mire a hangya rákiáltott:
– Jaj, meg ne próbáld, nem vagy elég ügyes, nem tudod megfogni az én morzsácskámat, csak beleragadna a bundádba!
Ugribugri nyulacska nagyon nekikeseredett annak, hogy a hangya sem kért a segítségéből. Szomorúan folytatta útját. Ahogy ment, mendegélt meglátott egy baglyot, aki éppen egy hatalmas könyvből olvasott, de nem látta rendesen a betűket, nehezen haladt. Ugribugri nyulacska boldogan odaszaladt, hogy segítsen Bagoly apónak.
–  Kedves Bagoly apó, szívesen felolvasok neked a könyvből, ha szeretnéd! – mondta.
– Mit képzelsz, te oktondi nyúl. Nem vagy elég okos ahhoz, hogy az én tudományos enciklopédiámból olvasni tudjál.
Szegény nyuszi behúzta fülét, farkát és eloldalgott. Lógó orral baktatott a domboldalon. Úgy érezte, nem elég erős, nem elég ügyes és még buta is. Nagyon elkeseredett. A sírás kerülgette. Magányosnak és haszontalannak érezte magát. Ahogy szomorúan bandukolt a réten, egyszer szembetalálkozott egy aranyló hajú, sírdogáló kislánnyal. Nagyon szeretett volna segíteni neki, ezért megkérdezte, mi baja?
– Egy nagy fekete kutya elállta az utam, nem tudok hazamenni.
– Majd én segítek – mondta ugribugri.
– Nem vagy te ahhoz elég bátor – vágta rá a kislány.
– De igen! – dobbantott egy nagyot a nyúl – elég ügyes, elég okos és elég bátor vagyok, nézd!
Azzal hatalmas ugrásokkal megindult a nagy bozontos kutya felé. A fenevad nem tudta mire vélni a karjaival kalimpáló, ugrándozó nyulat. Nagyon megijedt. Félelmében úgy elszaladt, hogy a lába sem érte a földet. Meg sem állt a szomszéd falu határáig.
A kislány abbahagyta a sírást, a rendíthetetlen nyulacskát roppant büszkeség járta át.
– Végre segíthettem valakinek – gondolta, s vígan ugrabugrált tovább a virágos réten.
Itt a vége, fuss el véle!