A sárkány és a hercegnő

A sárkány és a hercegnő.

Kicsi lány ideje lefeküdni! - szól kedves hangon a kis Jázminnak az édesanyja. Jázmin pedig azonnal kuporodik is az ágyba. Az édesanyja fogja a kis lánya kedvenc mese könyvét és leül az ágya szélére. Jázmin tágra nyílt szemekkel figyeli és mielőtt az anyukája kinyitná megfogja a kezét: - Anya, mesélnél ma inkább könyv nélkül? Mesélj hercegnőkről, mesélj varázslatról, ahogy a jó legyőzi a rosszat! - kérlelte édesanyját, aki mosolyog, oda hajol megcsókolja a homlokát és azt mondja rendben, mesélek egy meseszép hercegnőről, de neked is segítened kell ám! Ketten kellünk ehhez a meséhez:  
-- Hol volt hol nem volt, Óperencián túl, de még sem olyan messze, élt egy kis hercegnő, elég pici termete volt, de annál inkább szép, hosszú fekete haja egész a derekáig ért, szépségének nem volt párja az egész világon. A szülei is nagyon büszkék voltak a gyönyörű lányukra, a királyságban minden hercegnő csak vele akart barátkozni... 
Anya, anya! - szólt közbe a kis Jázmin, legyen a neve Izabella és legyen nagyon népszerű, legyenek hatalmas plakátok róla az egész királyságban! - rendben szépségem, legyen így. Aztán folytatta az anyuka. A hercegnő annyira népszerű volt, hogy az egész királyság tele volt a fotóival, lehetett vásárolni képeslapokat, mindenféle kis ajándéktárgyakat, amiken ott mosolygott a hercegnő arcképe. A kis hercegnő annyira hozzászokott, hogy ő a legszebb, hogy szépségversenyt sem rendeztek már évek óta, mert csak ő nyerhette meg azt, sem pedig más versenyeket, mert mindig a hercegnőé volt az első hely. Egyik reggel amint a kis hercegnő kinézett az ablakon egy kis széken állva, látta a hatalmas zászlókat, amin a fényképe volt, sírva ugrott le és szaladt az édesapjához, hogy azonnal szedesse le és égesse el az összes zászlót, mert van rajta egy hatalmas folt! A király ment is azonnal, ekkor látta, hogy egy kicsike vonal van a lánya arca mellett, mosolyogva, tele szeretettel néz a kis hercegnőre, hogy az csak egy kis hiba, nem is az arcán van, főleg nem hatalmas folt, egy kis hiba történhetett ott a műhelyben ahol készült, ez mással is megesik. A hercegnő azonban dühöngött, toporzékolt, hogy azonnal el kell fogni és tömlöcbe vetni! Hogy meri tönkre tenni fenséges hercegnője arcképét, mi lesz, ha észreveszik kicsúfolják vagy ami rosszabb kinevetik! Talán ezt akarja? - kérdi kuncogva az édesapját, aki kedvesen megsimogatta lánya éj fekete haját. Izabella, duzzogva rakta karba a kezét, hogy nagyon haragszik, látni sem akarja addig az apukáját, amíg nincs tömlöcben a tettes! A király arcáról eltűnt a mosoly, hisz azt gondolta az ő kis hercegnője őt szereti a legjobban, hisz minden kívánságát azonnal teljesítette, kivéve ezt az egyet. A kis hercegnő ott is hagyta és parancsba adta a szolgáinak, azonnal szedjék le az összes zászlót és égessék el! A király szomorúan sétált a palotában, amikor figyelmes lett a jövés-menésre, közelebb lépett ekkor látta a sok zászlót a földön heverni, épp készült az egyik szolgáló meggyújtani, odalépett, megkérdezte mit csinálnak? Ki adott erre engedélyt? A szolga azt válaszolta a hercegnő volt, egy zászlót sem akar látni a királyságban, vagy mindenkit megbüntet és lefejeztet! A király azonban nem engedte, hanem kérte rakják be a palota pincéjébe, ő pedig mindkét kezét hátra téve sétált, gondolta megkeresi a lányát és rendre utasítja, hisz ők nem erre nevelték! A király és a királynő becsületes, kedves uralkodók, mindenki szereti és tiszteli őket az egész királyságban, amíg ők uralkodnak, nincs is sem szegénység, sem bűnözés a városukban, a kis hercegnőnek pedig az egész világot a lába elé tették. Nagyon sokat vártak ugyanis az érkezésére, már le is mondtak arról, hogy örökösük legyen, egyik éjszaka azonban a király sétált a kertben és a csillagokat figyelte, imádkozott egy gyermekért, legyen akár csúnya akár szép, csak az övék legyen, mert látja amint napról-napra szomorúbb emiatt a királyné, egy hullócsillagot látott gyorsan kívánt is. Láss csodát pár hónap múlva a királyné egy gyönyörű hercegnőnek adott életet. Mindent megadtak neki a világon, próbáltak mindent megtenni azért, hogy becsületes uralkodója legyen majd az országuknak. A király gondolataiba mélyedve ment és találta meg kis lányát épp a barátnőivel teáztak, azt mesélte közben a kis Izabella, hogy ő mennyi mindent megtehet, nincs párja a világon, senki sem szállhat szembe vele, még a szülei sem! Merthát ő az egyetlen gyermeke a szüleinek. A király életében először nagyon mérges lett lányára, azonnal szólította a szolgáit és bezáratta a szobájába, hogy amíg rá nem jön a hibájára nem jöhet ki! A kis hercegnő sírt, dühöngött, mivel ezekre sem enyhült meg a király, gondolta Izabella jöhet a bocsánat kérés. A király azonban látta rajta nem őszinte, ezért kulcsra zárta a szoba ajtaját és otthagyta, szomorúan ballagott le a lépcsőn. A vacsorát is csak fel küldette a szolgákkal, ez volt az első egész húsz év alatt, hogy ne egyenek együtt, a királyné próbálta ugyan megenyhíteni a király szívét, sikertelenül azonban. A király megfogta a zokogó királyné kezét és elmondta, muszáj meg tanítani a lányuknak, hogy nem a külső szépség és a hatalom a fontos, hanem ami a szívben van, így lehet bölcs uralkodó, hisz idősek már mindketten, előbb-utóbb át kell adniuk a kormányzást és a koronát egyetlen lányuknak! A hercegnő azonban nem bánta meg amiért rosszul beszélt az édesapjával, őt hibáztatta és azt, aki a nyomdában elrontotta a képét, a vacsorát, amit vittek neki egyszerűen kidobta az ablakon. A király napról-napra egyre szomorúbb lett, a hercegnő pedig egyre gonoszabb, még jobban imádva saját magát. A szobája is tele volt tükörrel, hogy állandóan csodálhassa szépségét. A király tehetetlen volt, egyik éjszaka kettesben sétált a királynővel a kertben, felnézve az égre azon gondolkodott mi tegyen? Nem soká békés királyságát át kell adnia, amire a lánya nincs felkészülve túl sötét lett a szíve, nem hagyhatja egyetlen kincsét azonban a gonosz fogságában. Kora reggel hívatta szolgáit és küldötteket küldetett a világ minden tájára, hogy egy csupaszív, jó lelkű, kedves herceget keres egyetlen lányának, aki az egész királyságát megkapja majd lánya keze mellé, egy feltételnek kell megfelelni csupán (mutatja a kezével Jázmin édesanyja) mesélje el milyen jól bánik az alattvalóival. Jöttek is sorra a hercegek, királyok Óperencián innen és túl, mindenki dicsekedett, hencegett mennyire jó ember, volt, aki még, hogy bizonyítsa, tanúkat is vitt magával. A kis hercegnő azonban mindenkit elzavart és rondának vagy csúfnak nevezte őket. Egyik délután jött egy elég csúnya férfi, hatalmas bottal a kezében és egy hosszú fekete köpeny volt rajta, ami tele volt csillag mintával és a kapucni miatt alig látszott az arca, ledermedt a levegő is, ahol elhaladt. A királynak meghajolva bemutatkozott, a nevét azonban nem árulta el, csak annyit mondott, ő felel azért, hogy akik gőgösek (pillant azonnal a hercegnőre) megbüntesse és leckét adjon nekik, hogy ahol megjelenik becsületesség járjon nyomában: 
-- NEVEM NINCS, NEM IS KELL!  
HISZ A VILÁGON MINDENKI ISMER, 
AMERRE JÁROK, 
MINDENKIVEL JÓT CSINÁLOK, 
KIRÁLYOM ELÉ JÁRULOK, 
VAN-E BÁRMI, MIBEN SEGíTENI TUDOK? 

2 rész 
A király eközben szomorúan nézett a lányára, azt mondja hallkan minden vágya az, hogy lánya szíve szeretettel teljen! Azt gondolta senki sem hallotta, de tévedett! A férfi hallotta, megemelte a botját és egy nagyot koppantott a márvány padlóra, majd ismét meghajolt és elköszönt szó nélkül. A király nem is értette, kérte gyorsan szolgáit vigyék vissza, hisz nem is kérte még meg a lánya kezét. A hercegnő idegesen pattant fel, hogy egy ilyen csúf férfihoz adná, hisz ő a világon a legszebb lány és egy igazi hercegnő! Még ha olyan csúnya lenne, mint ő, akkor sem menne hozzá feleségül! - kiabálta a szüleinek és elszaladt a szobájába, egész este elő sem bújt. Az éjszaka sehogy sem tudott aludni a kis hercegnő, csak a csillagmintás köpenyt látta maga előtt és a férfi hangját hallotta a fülébe csengeni, hajnalban sikerült csak elaludnia. Késő is volt már mire felébredt és szokásához híven első dolga volt megcsodálni a szépségét az összes tükörben, mikor belenézett azonban, elájult, mikor ismét magához tért lassan állt fel és óvatosan nézett a tükörbe. Valami vicc lehet? Vagy még álmodik?- gondolja, mikor tapogatja az arcát, sikítani akar, de egy hang sem jött ki a torkán. A szolgálók a reggelit vitték mikor hangos csörömpölést hallottak berohanva látják, hogy egy nagyon csúnya ember töri sorra az összes tükröt, kiabálva szaladtak az őrökhöz, hogy betörő- betörő, valaki betört a hercegnő szobájába!!! Nagyon megijedt a kis hercegnő hisz most ő lett a csúf rondaság, a betörő, olyan, amilyet még senki sem látott, mivel szólni nem tudott, hogy ő a hercegnő, gyorsan feldobva a szolgálókat, kiszökött a palotából, elbújt egy bokor mögött, elővett egy kis tükröt a zsebéből, amit mindig magánál hordott, magát nézegetve zokogott.
--- Kíváncsi vagy mi történik a kis hercegnővel tovább? Gyorsan aludj szépen és holnap este folytatjuk, mondja Jázmin anyukája, betakarta szépen és megcsókolta a homlokát, sehogysem akart azonban aludni, nagyon sajnálta a kis hercegnőt, kérte meséljen még egy kicsit csak egy kicsit, az édesanyja visszaszól és azt mondja rendben, de csak pár percig még, aztán folytatta: 
  A király rohant a kis hercegnője szobájába fejvesztve, ahol már csak az összetört tükröket találta, a hercegnő pedig eltűnt, az egész palotát tűvé tették sikertelenül. A kis hercegnő ezalatt megvárta amíg nem jönnek- mennek olyan sokan az úton és elindult. A palotába hiába megy vissza gondolta, ha nem tud egy szót sem szólni, mert nemcsak csúnya lett, de néma is, lassan sétált az út szélén a város felé, útközben mikor látta valaki kinevették, mindennel megdobálták, csúfságnak és rondának nevezték. Az egyik arra járó lovas kocsiból kidobtak egy köpenyt, ami pont a fején landolt, ijedten vette le és dobta le a földre, amint valami fény csillogott rajta, odalépve óvatosan egy kis faággal megpiszkálta, egy fekete köpeny volt csillogó csillagokkal tele. Felvette gyorsan megszagolta, egy ismerős érzés fogta el, ekkor a fülébe csengett, amit a férfi mondott a királyi nagy teremben, a nagy bottal kezében. Biztos volt benne, hogy ő volt, ő volt, aki csúf szörnyeteggé varázsolta! Meg kell találnia- gondolta, vissza kell változtatnia még mielőtt lefejezteti! A városba érve mindenütt látta az arcképével tele utcákat, a piacot, amint megpillantja a tükörképét egy üvegen, sírva szalad felborít mindent és összetör amit csak tudott, az árusok alig tudták lefogni, nagyon kiabáltak rá, de szegény hercegnő egy szót sem szólhatott hiába próbált. Az emberek lökdösik, taszigálják, hogy a város főterén kikötözzék és megkövezzék, mert ez jár mindenkinek, aki a hercegnőt bármilyen formában megsérti, ezt a szabályt pedig ő maga hozta. Amint lökdösik meglátja az út szélén a hercegnő barátait, akik hangosan nevetnek, nagyon boldogok voltak amiért eltűnt a kényes kis hercegnő és valaki összetörte a dolgait, egyikük sem bírta elviselni, nagyon utálták, csak amiatt barátkoztak vele mert hercegnő és az apja a király. A kis hercegnő hallva ezeket arcán egy könnycsepp folyt végig, amint kikötözték és épp egy kő röpült felé, egy hatalmas korom fekete sárkány szállt le mellé, tüzet fújva, az emberek ijedten szaladtak el, ő pedig megfordult ránézett a megkötözött, rémült ám nagyon csúnya lányra, felkapta hirtelen a hatalmas éles karmaival és elröpült vele. A kis hercegnő erősen kapaszkodott a hatalmas sárkány karmaiba, nehogy leessen sikítva végig:--- Ha leejtesz meghalok! Ha meghalok megöllek!- kiabál rá végig, majd ekkor tudatosul benne, hogy ismét tud beszélni és megtört az átok. A sárkány egy barlangba vitte, ott tette le, hiába akart ismét beszélni a kis hercegnő, már nem tudott. Mi történhetett? Ismét néma vagyok? A fene egye meg! - gondolja topogva, miközben észreveszi a sárkányt és gyorsan elbújik egy szikla mögé.... 
  ---Most pedig uzsgyi az ágyba, ha alszol holnap megtudod mi lett a kis hercegnővel!- mondja Jázminnak az anyukája és gyorsan ki is megy nehogy ismét kuncogjon neki a kis türelmetlen lánya. Jázmin azonban nem tudott elaludni egyhamar, azon járt az agya mi lesz a kis hercegnővel és miért volt olyan buta, hogy megbántsa a szüleit. 
 Jázmin egész nap a hercegnőre gondolt, alig várta, hogy az anyukája folytassa a mesét, vacsora után nem is akart játszani fogta anyukája kezét és vitte is a szobájába bekuporodott a kis ágyába és kérte mesélje tovább mi történt a hercegnővel?Emlékszel hol is hagytuk abba, mert elfelejtettem:--- JAJJJ, na de anyaaa, ott, hogy elvitte a hercegnőt a nagy sárkány a barlangjába!- mondta Jázmin nagy komolysággal. Az anyukája bólogat, igen-igen már emlékszem,majd folytatta: 
-- A sárkány forgott elhelyezkedett, azonnal el is aludt, gondolta Izabella itt a lehetőség, hogy megszökjön, különben az a gonosz vadállat még megeszi vacsorára! Amint lenézett a magas hegyről nyelt egyet, felkötötte selymesen csillogó haját, majd óvatosan elkezdett lemászni a hegyről, néhány sas kiszemelte és megtámadta, elkezdték csipkedni, segítségért kiabált, viszont egy hang sem jött ki a torkán, egy kézzel kapaszkodott, a másikkal pedig hessegette a sasokat, mikor megcsúszott a keze és zuhanni kezdett, becsukta a szemét, egyszer csak kinyitja, hangosan sikítva valami puhán landol, a sárkány volt az, megmentette ismét, visszarepült vele a hegyre és csak a barlangban tette le a hercegnőt. Izabella hiába próbált azonban ismét beszélni megint nem tudott, amint mutogat és hadonászik a sárkány füstöt fújt rá mérgesen, majd ismét elhelyezkedett és elaludt. Izabella hercegnő sóhajtott szomorúan ült le a sárkány mellé: 
-- Biztosan tudom, hogy egy ilyen nagy és ronda sárkány vacsorája leszek- gondolta. A ronda sárkány nem is olyan ronda hozzá képest, nézi magát egy hatalmas tálcában, ami a földön hevert, kis idő múlva fázott is, egyre sötétebb is lett a barlangban, óvatosan odabújva a sárkány szárnyai alá elaludt. A sárkány reggel ébredt fel, látva a csúnya lányt maga mellett aludni, csak megemelte a szárnyait, amitől a hercegnő leesett, mikor meglátta a sárkányt felpattant és ismét elbújt. A sárkány mérgesen ugrott utána és állt meg előtte:
 -- Megmentettelek, kétszer is, mégis félsz tőlem? Nem foglak bántani, ha nem adsz rá okot!- mondja ijesztően mély hangon, majd elröpül. A hercegnő pedig lekuporodva sírt, amint a boldog életére gondol és a szépségére, ami már csak a múlt. Nagy hanggal érkezik meg kis idő múlva a sárkány, a karmait kieresztve kipotyog egy csomó gyümölcs, amit Izabellának vitt, csak ledobta elé és visszament a szokásos helyére, forogva topog és fekszik le. Izabella nem mozdult csak csendben figyelte, amikor a sárkány üvöltött egy nagyot, a hercegnő azonnal neki látott és evett éhes volt már nagyon, mivel megköszönni nem tudta, fogott egy almát, félve remegve odavitte és remegő kézzel nyújtotta az ijesztő sárkánynak, aki ránézve a másik oldalra fordult, odébb tolva a szárnyával a hercegnőt, aki letette az almát és visszament a sarokba. Telt múlt az idő és igen csúnya vihar kerekedett, dörgött, villámlott, nagyon ijesztő volt, a hercegnő összekuporodva figyelte a nagy villámokat, vacogva kuporodott még jobban össze, összerezzenve minden dörrenésnél. Látta ezt a sárkány is, nem messze tőle volt néhány faág, tüzet fújt rá és hátat fordított a hercegnőnek meg a tűznek, a szárnyait a fejére téve, a hercegnő nem mer közelebb menni, mikor a sárkány odaszól: 
-- Te! Ha nem jössz közelebb kialszik a tűz, ha megfagysz, nem tudlak felmelegíteni, mert ilyen csúfságokra nem pazarlom az értékes tűzem!  A hercegnő felugrik és oda megy fenyegetően kezd el beszélni, hang azonban nem jött ki a torkán, topogva ül le a tűz mellé- gondolatban tovább szidva, hogy mit képzel ez a szörny, hisz ő a legszebb hercegnő az egész világon, ő ember a sárkány pedig csak egy szörny! A tűz mellett ülve a fejét a térdére hajtva elaludt, a sárkány csak ekkor fordult meg és nézte amint a kis csúfság alszik, hirtelen elkezdett el dőlni, gyorsan széttárta szárnyait hagyta, hogy arra dőljön, majd óvatosan lefektette, közelebb húzódva hozzá, mikor a hercegnő hirtelen átölelte a szárnyait, úgy aludt tovább, a sárkány pedig ráhajtotta a szárnyait betakarva őt, a tüzet is folyamatosan fújta ki ne aludjon, hajnalban aludt csak el mikor elmúlt a vihar, egész közel a hercegnő arcához. Izabella hercegnő mikor felébred, kicsit megrémül amint meglátta a hatalmas sárkány fejét a magáé mellett, aztán látva milyen békésen alszik megsimította a szárnyait, hogy:--- Azt hiszed nem tudom, milyen csúf vagyok és ronda? Ha viszont meg töröm az átkot meglátod milyen szép is vagyok, akkor majd megbánod amiért csúnyának neveztél!- mondta neki, ekkor tette a kezét a szájára, hogy ismét tud beszélni, gyorsan felpattant és lassan elindult ismét a hegyről, már majdnem leért, amikor megcsúszott a vizes sziklán és gurult-gurult egész a hegy aljáig, ahol egy bokor fogta meg, felállt dörzsölve a kezét meg a lábát, majd boldogan indult el, mivel tudott beszélni gondolta elmeséli az apjának, hogy elátkozta az a gonosz varázsló. A palotáig meg sem állt, ismét mindenki félt tőle és elkerülték vagy utána kiabáltak, hogy csúnya szörny, nem érdekelte azonban, gondolta majd megbünteti őket az édesapja, boldogan lépett az őrök elé, akik mikor megpillantották, elfogták és azonnal tömlöcbe vetették, hiába akarta elmondani mi történt megszólalni megint nem tudott. A tömlöcben egy idős bácsi is volt, aki mikor meglátta, hogy bedobták nehezen ugyan de próbált segíteni Izabellának, felsegítette és betakarta a remegő hercegnőt a pokrócával, kérdezte kedves hangon miért van ott? Mit követett el? A hercegnő azonban mutatta, hogy nem tud beszélni, az öreg ember odaadta a zsömléje felét is, mert biztos éhes szegény, a hercegnő nagyon meglepődik, hisz mindenki fél és elmenekül tőle, ez az öreg pedig meg sem ijedt, mutatja a kezével az öreg embernek, hogy milyen csúnya, az öreg bácsi azonnal megérti mit akar mondani, majd kéri egyen csak, ő pedig lassan, nehezen leül az ágy szélére és az ablakon kifelé nézve, elkezdi mondani, hogy ő már nem fél senkitől. Élt a palotában egy világ szép hercegnő, párja nem volt sehol, de hiába volt kívül tiszta, ha belül nem volt szíve, mérgesen ugrott fel erre a hercegnő szólni azonban semmit sem tudott, ott abban  a pillanatban pedig ő a csúf szörny egy idegen, leült vissza, az öregember pedig tovább mesélt, remegő kezében fogva a kis zsömle darabkát:
-- Tudod kis barátom, van nekem egy beteg kisunokám, nagyon beteg, haldoklik, az volt az utolsó kérése hozzám, hogy hadd segítsen nekem a műhelyben mert én vagyok, a nyomdás, zászlót kellett épp készíteni a hercegnőnek több százat, a kisunokám nagy rajongója habár sohasem látta, de a szobája tele volt mindennel, amin rajta a szép hercegnő arcképe. Megengedtem hát, hisz egyetlen kincsem nekem, azt kérte rakjunk a zászlóra mindegyikre külön egy vonalat, ha pedig felhúzzák a zászlót és elkezdi fújni a szél, akkor egy nyíl lesz ami hozzá vezeti majd a hercegnőt, nem akartam, de nekem ő van csak. Azt mondta a hercegnő biztos elmegy hozzá, ha elmondom neki mik a vonalak a zászlón, törölte meg az öreg a folyamatosan potyogó könnyeit. Nem tetszett azonban a hercegnőnek, nem is tudta elmondani mit jelent a nyíl, mert eltűnt, a király pedig őt hibáztatta és bezáratta, a kis unokám az egyetlenem, akim van a világon pedig egyedül haldoklik, vagy már el is ment az angyalokhoz, de nem haragszom, mert a király is lányát védte, ahogy én a kisunokám, a megbocsátás pedig a boldogághoz vezető út. Ha nem látom többé a kis unokám a földön majd egyszer úgy is találkozunk, akkor pedig sosem engedem el a kezét. A hercegnő hallva ezeket, zokogva térdelt le, összetört a gonosz szíve és már semmit sem akart csak levenni a bácsika terheit, megcsókolta bűnbánóan a kezeit, az öreg ember gyorsan felállította, hogy nem az ő hibája. A hercegnő azonban tudta, minden az ő önteltségének a következménye. Amikor lement a nap sem engedte el az öreg ember kezét, egyik pillanatban azonban nagy zajjal dőlt ki a börtön fala, s rontott be a sárkány, mérgesen morgott Izabellára, hogy hányszor kell még megmentenie? Hirtelen feldobta a hátára, ekkor megszólalt a hercegnő nyújtva a kezét az öregembernek, hogy menjen velük ő is, megmentik, az öreg arcán még ekkor sem volt jele ijedtségnek, csak megköszönte és kérte siessenek, neki nem szabad megszöknie hisz ott az unokája. A sárkány pedig felröpült tüzet fújva az őrökre egész a csillagokig, a hercegnő pedig szorosan kapaszkodott a nyakába, közben kérlelte  forduljon vissza, beszélnie kell az apjá...vagyis a királlyal! A sárkány mélyhangon mondja mit akar egy ilyen csúfság a királytól? Hisz mindenütt kerestetik, ha megtalálják még ő sem lesz képes megvédeni! A király azt hiszi elrabolta a hercegnőt mondja neki és még magasabbra röpült vele. Izabella azt mondja, de hisz ő az, de nem mondta tovább, csak igazat adott a sárkánynak és szomorúan nézett vissza az egyre távolodó otthonára. Kérte a sárkányt segítsen neki keresni egy Varászlót, aki miatt úgy néz ki. A sárkány odaérve a hegyhez, leszállt a barlang szélén, a kis hercegnő pedig leesett róla gurulva egész a sárkány helyéig, mert nem kapaszkodott a csacsogás miatt. A sárkány oda ment a hatalmas fogait mutatva fújt egyet, amitől a hercegnő odébb gurult, mivel megint nem tudott beszélni, két kézzel mutogatott, hogy egyszer jól megveri. A sárkány nevet, forog, közben azt mondja szereti a csendet, ha nem ért egyet csak szóljon! A hercegnő ránéz dobbant egyet a lábával és egy maradék gyümölcsöt hozzávág a sárkányhoz nevet rá és elszalad, ismét tüzet gyújtott neki a sárkány, de nem akart mellé ülni a kis hercegnő, nem félt már a sárkánytól ezért hozzábújt és a szárnyai alatt feküdt le, a sárkány felemelte a fejét csak nézte:
--- Te csúfság nem félsz, hogy megeszlek a nagy fogammal?-ijeszt rá, de a hercegnő jobban hozzábújik, hogy dehogy fél, ha bántani akarná nem menti meg folyton, mikor hallotta a hangját, nagyon örült, be sem állt a szája elmesélt mindent hogy lett a világszépéből egy ronda csúfság. A sárkány unta hallgatni megemelte kicsit a szárnyait és odébb tolta majd nevetve a másik oldalra fordult és a fejére hajtva a szárnyait aludt, a hercegnő, felállt letörölte a ruháját és vissza bújt hozzá lefeküdt mellé háttal neki:  
3 rész
--Tudod te sárkány, milyen az, amikor nem tudsz beszélni? amikor saját magad sem tudod megvédeni? -Ezért kell meg törnöm az átkot. A sárkány megkérdezi azért keresi a varázslót? - Erre azonban nem válaszol úgy tesz mintha aludna, kis idő múlva a sárkány érzi, hogy vacog a kis hercegnő óvatosan hozzáfordult és átöleli a szárnyával: - nagyon szép hangod van, akinek ilyen bájos a hangja nem lehetett annyira rossz! Reggel a hercegnő ébredt először, kellemes volt a sárkány védő szárnyai alatt aludni, hozzábújt még jobban, erre ébredt a sárkány is amint nyújtózott a szárnyait széttárva ismét odébb tolta a hercegnőt. Kirepülve a barlangból a levegőben egyhelyben szállva kérte siessen a csúfság, a hercegnő lenézett és integet, nem mer ugyanis lemászni. Nagy szárnycsapásokkal mondja a sárkány, a múltkor pedig sikerült, másszon úgy, mint akkor! Kicsit távolabb röpült, de azért figyelte. Ide-oda járkál a hercegnő nem tudja honnan indult. A sárkány megelégelte, visszaröpült és kérte szálljon fel rá, mert habár ő örökké él, de a kis csúfságok nem! A hercegnő rácsap, majd a sárkány odanyújtja a szárnyát, óvatosan a hátára teszi, kéri kapaszkodjon majd elindulnak ketten magasan a levegőben. A hercegnő nem tudja merre kellene menniük, a sárkány azonban jól ismeri a varázslót és azt is tudja hol él. Messze-messze van egy erdő, tele varázslókkal és rablókkal, ott lesz az ő varázslója is. Repülnek éjjel-nappal, közben mesél a hercegnő elmondja, hogy őt Izabella hercegnőnek hívják, kérdezte a sárkány nevét is, mire ő fújt egy nagy füstöt, amibe beleröpülve a hercegnő elkezdett köhögni: Jól van, értem én nem kell mérgesnek lenned, ha nincs neved adok én! legyen a neved mondjuk: -- Bob, vagy nem is inkább Rob, (a sárkány nem tetszése kép fel meg le repked) Látom nem tetszik, legyen Artúr, Monton? Ferdinánd? A neved a mai naptól, Sárki lesz, mert az a sárkány rövidítése! A sárkány megelégeli és azt mondja dühösen a neve--- Shay Armanitász! A hercegnő gondolkodik kimondja hangosan, szerinte ez nem valami sárkányos név, ezért marad a Sárki! Tovább röpülve a sárkány beleegyezett ebbe is csak hallgasson el kicsit a csacsogó hercegnő, mikor éjszaka röpültek és a hercegnő aludt lassabban repült vele vigyázva rá le ne pottyanjon, ha pedig esett leszállt és a szárnyaival védte az esőtől. Egyik nap már közel jártak az erdőhöz amikor a sárkány egy tó partjánál leszállt mert szomjas volt, a hercegnő nem akart inni, ezért a sárkány a szárnyával kezdte el a vizet rá csapkodni, mivel nem ért hozzá a hercegnő ezért nem tudott beszélni, csak kergette körbe-körbe, mert meg akarta fogni, hogy megszidja, de ezt a sárkány nem engedte, mikor emberek rohantak oda, fejszékkel, villákkal és mindenféle kerti szerszámmal, kiabálva, hogy meg kell ölniük a sárkányt és a csúnya nőt! A sárkány gyorsan feldobta a hercegnőt a hátára és szállt fel vele a magasba, a hercegnő nagyon megijedt, kérdezte a sárkányt:--- Sárki szerinted is tényleg ennyire csúnya vagyok? Halált érdemlek? A sárkány azt felelte, hogy egyáltalán nem csúnya, nem a külső számít, hanem a belső, ami szerinte gyönyörű. A hercegnő átöleli a Sárkit jó szorosan és azt mondja neki szerinte ő is nagyon szép, a legszebb sárkány a világon. Amint repültek mindenütt meseszép hegyeket láttak, Izabella hercegnő csodálattal mutatta Sárkinak milyen szép hegyek! Egy falu széléről nem messze tőlük kiabálást és sírást hallottak, egy gyerek csúszott bele egy szakadékba, már alig tudott kapaszkodni, hogy nehogy lezuhanjon, a falubeliek pedig tehetetlenül álltak és zokogtak, mert hiába engedtek le kötelet a gyermek nem tudott belekapaszkodni. 
--- Itt a vége jó éjszakát!!!- Szólt ekkor hangosan Jázmin anyukája, amitől a kislány meg rettent. ---Anyaaa, megijedtem, hogy lezuhant a kis gyerek! Ideje aludni mondta neki kedves hangon. --De, de, csak öt percet még, hogy aludna el úgy, hogy nem tudja mi lett a kis gyerekkel? - kérdezte kérlelve. Te lány mindig ezt csinálod! Rendben legyen, a gyerek lezuhant és egy tóba esett, most már aludj! De anyaaa, ez igy nem jó, a gyerek nem zuhanhat le! Azt már bizony nem engedi! - Mondja Jázmin karba tett kézzel. 
Csak vicceltem édes kincsem, akkor folytatom tovább, lássuk csak mi történik a gyerekkel? 
--- A sárkány nagy széllel röpült el mellettük és azonnal a gyerek segítségére sietett, a hercegnő közben odakiáltott, hogy ne féljenek tőlük senkit sem bántanak, odarepülve a kisgyerek mellé, aki nagyon zokogott, Izabella kérte nyújtsa oda a kezét, de annyira remegett, hogy nem merte. Izabella kedvesen mondta neki, legyen bátor ne féljen, milyen irigyek lesznek rá a barátai amikor megtudják, hogy egy igazi sárkány vitte a hátán, épp nyújtotta volna a kezét amikor megcsúszott és zuhanni kezdett, a sárkány utána repült és elkapta, a karmaival óvatosan vitte vissza és tette le távolabb a kicsit, látva mindezt a falubeliek, nem féltek többé a sárkánytól, megmentőnek nevezték. A hercegnő simogatva őt, mondja látod milyen jó szíved van! A legjobb dolog, hogy veled találkoztam. Az útjuk során mindenütt segítettek, így az emberek hálásak voltak és nem féltek többé a sárkánytól sem a csúfságtól, ők is egyre közelebb kerültek egymáshoz. Az erdő széléhez érve megálltak pihenni, a hercegnő rőzsét gyűjtött a sárkány pedig tüzet gyújtott majd halat fogott, vagyis próbált mert mindig elesett, csupa vizes lett, amin nevetett a hercegnő, habár hang nem jött ki a torkán, látva ezt a sárkány megrázta magát, amitől a hercegnő is tiszta vizes lett, topogva engedte ki haját, ami leomlott egész a derekáig. A sárkány szája tátva maradt, olyan gyönyörű volt, mígnem egy hal bele nem repült a szájába, ijedten nyelte le, fuldoklott, füstöt köhögött, a hercegnő odaszaladt és simogatta a nyakánál, mivel már tudott nevetni hangosan nevetett. Sárki morogva mondja, hogy a tűzokádó sárkány és a víz nincsenek jóban! - ekkor elkezdenek nevetni mindketten. A maradék halakat odavitték a tűzhöz, a hercegnő nehezen próbálgatta elkapni, de mindig kicsúszott a kezéből, mire Sárki az erős nagy karmaival csapott egyet a halat lecsapva, miután megpucolták nyársra rakták, amit Sárki a nagy körmeivel élezett ki. A hercegnő nagyon éhes volt már és kérte Sárkit, fújjon rá egy kis tüzet hamarabb megsül majd, mint a tűzön! Sárki pedig fújt egy szerinte kicsit, de az olyan erős lett, hogy csak a bot vége maradt meg, a hercegnő nézi-nézi, ez neki a kicsi? Ijeszti meg a bottal, vagyis ami abból maradt, a többi halat inkább már a tűzön sütötték meg. A sárkány duzzogva kuporodik a földre és morog, hogy ő maga a tűz erre vízbe küldi, meg ne is legyen nagy tűz! A hercegnő mosolyog, az első halat odavitte Sárkinak aki elfordult tőle, majd ismét odatartja és legyezi felé a hal finom illatát, egy harapással be is kapta, csak a bot maradt meg. 
-- Még jó, hogy engem nem akarsz megenni! - mondja a hercegnő miközben a nyársat nézi, a másik kezével fogva Sárki szárnyát.  
-- Ne legyél benne olyan biztos! - mondja mély hangon a sárkány és megemeli a szárnyát, hogy ne érje el a hercegnő, aki mosolyog és megsimítja, a tűz mellé leülve a másik halat ő ette meg. Amint befejezte a sárkány szárnyaihoz bújva aludt, kicsit fázott ezért betakarta magát vele, a sárkány figyeli őt és azt mondja halkan.:  
---Te kis csúfság, nagyon bátor vagy ám! Ki merne egy tűzokádó sárkány karjaiban aludni? Nagyon édes vagy! 
Kora reggel amint felébredtek, bementek az erdőbe, ami félelmetes volt, nem is merte elengedni a sárkányt, még beszélni sem mert. Mentek-mentek lassan egyre beljebb, mikor hangokat hallanak, egy kis kunyhó előtt tűz volt rakva és egy nagy üstben kavargatott valamit egy fura férfi. A hercegnő azonnal megismerte a varázslót a nagy köpenye miatt, oda is akart azonnal kiabálni, mikor a sárkány elengedte emiatt egy hang sem jött ki a torkán. A varázsló pedig hangosan énekelt: 
VARÁZS BOTOM MEGRAGADOM. 
KEVEREM KAVAROM! 
EZ A LEGJOBB VARÁZSLATOM- 
BORÚLJON BE AZ ÉGBOLT, 
LÉGY SZÉP VAGY AKÁR RÚT, 
CSILLAG LEGYEN ITT A TANÚ, 
KINEK GONOSZ A SZíVE, 
NEM LESZ BOLDOGSÁGBAN RÉSZE!!! 
Megijedt a hercegnő, tudta ő tette vele azt a varázslatot, de szólni nem tudott, a sárkány pedig nem engedte magához érni, hiába kérlelte a hercegnő a kezeit összekulcsolva. A varázsló azonban meghallotta amint valami mozog a bokrokban: --- Szép hercegnő, rég várlak! Hol voltál ezidáig? Nem akarod tán az átkot megtörni? Sárkány barátod is akadt amint látom, lépjen ő is elém! 
Egymásra néz Sárki és a hercegnő, ebben a pillanatban előugrik a sárkány hatalmas karmait kieresztve ráveti magát a varázslóra, a földhöz szorítva: 
-- Egy okot mondj csupán, hogy ne fújjak rád tüzet azonnal? A varázsló a hercegnő felé mutat, hogy ha megöli akkor ő egész életében csúnya marad! A hercegnő odalép, simogatja a sárkányt kéri, legyen nyugodt, igaza van a gonosz varázslónak! A sárkány belenéz a hercegnő gyönyörű szemeibe és nehezen, de elengedi a varázslót, aki feláll megigazítja a palástját, fogja a botját, megemeli, de a hercegnő még a levegőben megfogja. A varázsló azonnal megkérdezi talán nem akar ismét szép lenni? A hercegnő könnye legördül az arcán, a sárkányra nézve közben: --- Nem! Megtanultam egy barátomtól, hogy nem csak a külső számít, hanem az is, ami idebenn van, mutat a szíve felé, még a sárkány is meglepődik ezen, ekkor hirtelen megemeli a szárnyát, amitől ismét nem tud beszélni a hercegnő, ekkor mosolyog rá hozzálépve hozzáér, meg simítva őt, hogy semmi baj, majd azt mondja a varázslónak, hogy nem a szépsége miatt kereste meg hanem mert mást szeretne kérni. A szépsége helyett azt kéri, hogy a királyságában élő nyomdás unokája meggyógyuljon! Meg tudja tenni?- kérdezi aggódva. A varázsló bólint, azért megkérdezi teljesen biztos benne? Biztos örökké csúnya akar lenni egy idegen gyerek miatt? Mert csak egyszer kívánhat, mutatva neki egy tükröt. A hercegnő sóhajt és bólint. A varázsló ismét megemeli a botját és csap vele egy nagyot a földre, nagy szél kerekedik, amitől semmit sem látnak, a sárkány a szárnyaival védi a hercegnőt, ekkor hang hallatszik a szélből: 
KÉRÉSED TELJESíTVE,  
MENJ BÉKÉVEL, 
NEM GONOSZ IMMÁR A HERCEGNŐ SZíVE 
A SÁRKÁNY KEZÉBEN A JÖVŐJE! 
Amint elmúlt a szél, eltűnt a varázsló is, meg a kunyhó is, mintha ott sem lett volna. A sárkány morog a hercegnőre, miért pazarolta el a gonosz varázsló ajándékát, most mit fog tenni? A hercegnő megölelte a hatalmas sárkányt, azt kérdezvén tőle, talán nem szép így is? A sárkány mindkét szárnyával megöleli teljesen betakarva ezzel a hercegnőt, majd azt mondja, ő legszebb az egész világon! A hercegnő azt mondja, látod én sárkányom, nekem elég, ha velem vagy és neked szép vagyok! Amint elindulnak lassan sétálva a sárkány szárnya szélében kapaszkodva, azt beszélik hová menjenek a nagy világban, közben körül állják egy rablókból álló csapat, íjakkal, kardokkal, mivel az erdő sűrű, nem tud sem elrepülni sem pedig tüzet fújni, rádobtak a sárkányra egy hatalmas hálót, a hercegnő nem tud segíteni, mivel nincs hangja. Ilyen csúnya ember ne rontsa a világot meg kell ölnünk kiabálják a rablók. Az egyikük egy kardal megy felé, a sebesólt sárkány pedig kiszabadul és siet megmenteni a hercegnőt, sok nyíl találja el közben, hirtelen a hercegnő elé lép, a kard pedig keresztül szúrja a szívét, összeesik, nagyon örülnek a rablók, eközben a sárkány csak a hercegnőt nézi, lassan becsukja a szemeit, ekkor rengeteg falusi terem ott, akik végig követték őket, hogy vissza segítség nekik a sok jót, amit velük tettek útjuk során. A rablókat azonnal elfogták. Nagy szél támadt ismét és egy nagy dörrenés után látták, hogy eltűntek a rablók, helyettük pedig mezei kisegerek szaladgáltak. A hercegnő sírva simogatta a sárkányt, hogy megígérte nem hagyja el! Megígérte vele lesz örökké! Aztán azt mondta nagyon szereti és megcsókolta az arcát, hirtelen sűrű fehér köd lett mindenütt, semmit sem lehetett látni. Amint feloszlott a köd, a kis hercegnő kinyitotta a szemét, rémülten látta, hogy sehol nincs a sárkány, hanem egy délceg herceg feküdt a karjaiban. Ijedten tolta el magától, mikor megszólalt a herceg: Mi az csúfság, meg sem ismered a te sárkányodat? Ne félj gyönyörű csúfságom, én vagyok a te Sárkid! A hercegnő nem tudja mit is higgyen, óvatosan nyúl felé amikor látja a kezét, ekkor nézi meg mindkettőt, majd gyorsan előveszi a pici kis tükrét, remegve néz bele, hogy ismét önmaga, ismét gyönyörű. A varázsló pedig ott termett és azt mondta nekik, jó tett helyében jót várj, amint a szíved ismét jó lett az átok is megtört, a sárkányé pedig akkor tört meg mikor egy hasonlóan csúnya lány tiszta szívből csókolja meg! 
NE FELEDD SOHA, 
JÓT A SZíVEDBEN KERESS, 
HA TISZTA A SZíVED, 
BOLDOGSÁG ÉS SZERELEM, 
MIND A TIED CSERÉBE. 
EME VARÁZSLÓ ELÉRTE A CÉLJÁT. 
BÖLCS URALKODÓT KAP AZ ORSZÁG!!! 
Aztán meghajolt a hercegnő előtt és eltűnt, az emberek boldogan tapsolva táncolták körbe őket, ők pedig egymás szemében elveszve fogták egymás kezét. Az út hazafelé nagyon sokáig tartott, a királyság előtt megtorpant a hercegnő, hogy mit mondjon majd királyi atyjának, mi lesz, ha már elfelejtették őt? A herceg megfogta a kezeit és megnyugtatta, ha egy nagy sárkány nem ijesztette el, akkor ez sem! A palotában mindenki nagy örömmel fogadta és azonnal kisérték a király elé, zokogva borultak egymás nyakába, sokáig csak némán ölelve egymást. A hercegnő bemutatta a herceget, mint jövendőbelijét, akit tiszta szívéből szeret, amint elmeséltek mindent, ami velük történt a hercegnőnek eszébe jutott a zászló, kérdezte is a szolgákat mindet elégették-e, mire a király közbe szól fogva lánya kezét, hogy nem, mind megvan, intette, hogy gyorsan vigyék eléjük, a hercegnő pedig minden zászlót kitűzetett a városban is. Szaladva mentek a hercegnők köszönteni Izabellát, hogy mennyire aggódta és nagyon hiányzott nekik! Izabella azonban kikerülve intette a szolgáknak kísérjék ki őket és megkarolva hercegét, akit azóta is Sárkinak hív, elindult a zászlót követve egész a nyomdás házáig, ahol az udvaron játszott a kis unokája, volt is nagy meglepődés az egész városban, hogy a hercegnő belép egy nyomdás házába, megölelve kérte az öregembert és az unokáját költözzön be a palotába és a nyomdás műhelyét is oda vitette. Szegény öreg ember nem tudta mire vélni mindezt, egyedül csak a hercegnő és az ő hercege tudta az igazat. Pár hét múlva meg tartották az esküvőt is amire az egész várost meghívták és azokat az embereket, akiket útjuk során megismertek. Ennyi volt mese volt, talán minden igaz volt, ami biztos füle farka benne volt. A mulatság pedig még most is tart, ha vége nem lett!!! 
Látod kicsi lány, legfontosabb mindig a tiszta szeretet, sose feledd mi a mesénk tanulsága, boldogság csak az igazán aki....
-- Sosem bánt másokat és mindig szereti a szüleit!- vág Jázmin az anyukája szavába, aki nagy öleléssel kíván jó éjszakát. Aludj jól kicsi kincsem, álmod legyen meseszép, legyen benne délceg herceg.