Kíra cica kalandjai

https://gabicsabi.hu
Kíra cica a legszebb perzsa cica, hosszú hófehér szőrével mindenkit ámulatba ejt. Egy gyönyörű hatalmas házban él a gazdáival a város mellett, hogy csendben és nyugalomban tudják tanítgatni. Már kiskorától tanítják, nevelgetik, hogy minél okosabb legyen ...

Kép forrása: pixabay

Kíra cica a legszebb perzsa cica, hosszú hófehér szőrével mindenkit ámulatba ejt. Egy gyönyörű hatalmas házban él a gazdáival a város mellett, hogy csendben és nyugalomban tudják tanítgatni. Már kiskorától tanítják, nevelgetik, hogy minél okosabb legyen és egyre több dolgot, tanuljon meg.  A létező összes szépségversenyt sorra nyeri. Minél nagyobb lett annál okosabb és sikeresebb, természetesen egyre büszkébb is volt magára. Gazdái nagyon elkényeztették szinte semmi dolga nem volt, teljesen kiszolgálták. Rengetegen ismerték, fotói mindenütt megjelentek és sok tévés fellépése is volt. Ahogy egyre híresebb lett egyre több hiedelem is terjedt vele kapcsolatban, az egyik legjobb az volt, hogy ha megsimogatják Kíra cica szőrét az szerencsét hoz az illetőnek. Jöttek is sorba az emberek a világ minden tájáról, kicsik-nagyok egyaránt, hisz mindenki vágyik valamire és mindenkinek van kívánsága. Kíra cica gazdái jómódúak voltak, de legtöbb vagyonukat Kírának köszönhették, össze is ültek az ügynökükkel, hogy fordítsák javukra a szerencse hozó cica simogatást. Az ügynök kitalálta, hogy kérjenek egy jelképes összeget minden simításért, amit majd ajándékozzon oda Kíra különböző menhelyeknek.Csak rövid ideig maradnak úgyis mert folyton utaznak. Kíra cica így még jobban el lett kényeztetve, mindenki minden kívánságát leste, volt saját fodrásza, saját gondozója, aki eteti, külön mindenre volt egy tanára aki tanítgatta és az étele? - Na azt csak és kizárólag egyedien neki összeállított, külföldről rendelt egészséges táp volt. Az alom arany diszítéssel volt kirakva, a nyakában pedig egy gyémánt nyakörv lógott, a vízét óránként cserélték, kizárólag kristálytiszta vízet ivott. A saját kozmetikusa egész nap fésülgette, minden egyes szőrszálnak tökéletesnek kellett lennie, imádta a rózsaszínű masnikat, állandóan azt hordott. A legjobb és legszebb élete volt Kíra cicának, sétálni is csak akkor kellett, ha épp tornázott vagy gyakorlatokat tanult, amúgy mindenhová kézben hordták egy díszes párnán. Egyik reggel mielőtt indultak volna a következő versenyére, pár perces pihenőjét tartotta és reggelizett, egy hatalmas ablaknál szeretett enni, hogy a napfény cirógassa a hófehéren fénylő szőrét, két galamb röpült oda hozzá, csipegetni akartak ők is a reggeliből:
  --- Adnál nekünk is egy falatkát? - kéri az egyik galamb, a másik már odament, hogy eszik, amikor Kíra elhúzta a tányérját, majd elég fennhéjázó, lenéző stílusban közölte:
--- Galambocskák, rossz helyen vagytok, hess-hess, túl drága étel ez két ilyen kisgalambnak, egy falat többe kerül, mint a kettőtök egész évi kajája, majd a mancsával odanyúlt és csapott egyet körmeit kieresztve, a galambok ijedtükben elrepültek, de az egyik galamb tett egy kört előtte és visszaszólt neki:
--- Lehet mi csak szegény kis galambok vagyunk, de sok barátunk van mindenütt, de te kis szobacica? Majd elrepültek, Kíra forgolódott-forgolódott a tányér körül majd legyintve folytatta a reggelit, aztán a napi rutin következett fésülés, tanulás, fotózkodás, simogatás, mit tudnak ezek a kis buta galambok, mennyi ember van körbe rajtam, minek nekem más buta állat barát gondolja. Ha verseny van folyamatos a nyüzsgés jövés-menés Kíra körül, akkor nagyon elfoglalt. Másnap reggel mikor reggelizett a két kis galamb újra oda szállt hozzá, de Kíra megint elhajtotta, az egyik galamb ugyanazt mondta, mint azelőtt nap, ez így ment több napon át, Kíra cica egyre többször nézett ki az ablakon mikor tanult, milyen jól szórakoznak a kis galambok - gondolja mindig. Egyik reggel újra reggelizni készült a kis cica, folyton ki-ki pillantott az ablakon játszva közben a tányérjával, hogy hol vannak már ezek a kis buta galambok, nem mintha érdekelne teszi hozzá, de a kis galambok nem jöttek sem aznap sem másnap. Kíra cica állandóan figyelte őket mintha várná, mintha hiányoznának is neki. Mivel közelgett egy nagy verseny, így összepakolták kedvenc dolgait és útra keltek a városba. A kis buszban egy egész ülés sor volt az övé, hogy kényelmesen pihenhessen a kis párnáján. Mikor megérkeztek a szállodába már sokan várták őt, újságíróktól, rajongókig mindenki. Kíra cica igazán büszke volt magára, egy-egy lenéző pillantást vetett a versenytársaira, majd jó magasra emelte a fejét, a díszes párnáján ülve, sokan simogatták míg beértek a terembe. A versenyt természetesen Kíra nyerte és a legszebb cicának járó első helyezést is bezsebelték. A fotózást és gratulációkat követően Kírát felvitték egy lakosztályba, ahol már várta az ennivalója és játékai mind, egy segédet is kapott, aki vigyázott rá. A gazdái elmentek egy partyra amit nekik rendeztek. Kíra cica miután evett felugrott az ablakba és figyelte a nagy nyüzsgést, az ijesztő hangokat és rohanást, majd megrázta a farkát, forogva a karmait élezve vett észre néhány galambot és eszébe jutott a két idegesítő galamb, vajon hol lehetnek gondolja, majd lefeküdt és elaludt. Rázkódásra és hangos beszédre ébred, próbál nyújtózni, de mikor kinyitja a szemét, ijedten veszi észre, hogy mozdulni sem tud és minden sötét, kapálózott, minden erejét összeszedve próbál kiszabadulni, de sehogy nem sikerült, észrevett egy lyukat és megpróbált kinézni rajta, mikor beszédre lett figyelmes, azt tárgyalták éppen , egyik hang a másiknak mondva mi van, ha sok volt az altató és fel sem ébred, dehogyis válaszolta egy másik hang nézd csak, hogy kapálózik és próbál kiszabadulni, mutat rá a zsákra, majd rá ordít: --- Nyughass te kis vakarcs!!! Szegény kis Kíra cica félt és halálra volt rémülve, mint egy rossz álom, körülnézve a kis lyukon látta, hogy egy koszos furgonban van, még a saját szemének sem hisz, előtte két ember ült, mellette is egy rossz kinézetű, aki épp dohányzott. Kíra néz rá ijedt szemekkel:
 -- Ez még azt sem tudja mennyire ártalmas a dohányzás, bebarnulhat tőle a fehér színem és árt az egészségemnek mondja, de az ember csak nyávogást hall, odafordul hozzá és nevetve ráfujja a füstöt, amitől Kíra cica prüszkölt, és a bajuszát mozgatva jelezte, hogy ez rossz, majd közölte, hogy ő egy díjnyertes cica és azonnal engedjék el, csak hát most is csak nyávogást hallottak, ami idegesítette őket és rákiabált az ember, hogy hallgasson vagy kitömeti őt, a kis cica megrémülve bújt vissza a zsákba, várva mikor szabadítják ki a gazdái végre. A kocsi hirtelen lefékezett, amitől a kis Kíra zsákostól leesett megütve magát, majd az egyik ember felemelte megrázva a zsákot visszarakta, lassabban vezess kiált előre. Mikor kiszálltak a zsákot belerakták egy hátizsákba, nehogy valaki észrevegye, belépve a szobába mikor kivették Kírát már alig kapott levegőt, kellett pár perc is a szemének, hogy megszokja a hirtelen fényt, majd berakták egy koszos ketrecbe, ahova raktak be csap vízet, meg egy maradékos ételes dobozt, hogy egyen. Kíra forog, néz körbe, mindenütt gyorskajás dobozok, újságok szanaszét. Kíra odahajol a víz fölé, ami kicsit sötét és koszos is volt, majd meglátta az arcképét, koszos, borzos volt. Én csak kristálytiszta vizet iszom és nem is ilyen moslékot eszem, hanem csak nekem készített ételt, tolja odébb a mancsával. Az egyik ember rácsap a ketrecre egy bottal, hogy hallgasson, Kíra megijed, bekuporodik a sarokba, mert ezek még képesek megölni, körbenézve mindenütt kitömött állatok voltak, ijesztőbbnél-ijesztőbbek. Az emberek azon osztoztak mennyit kérjenek érte, még össze is verekedtek, neki esve a ketrecnek, amitől a Kíra cica farka megsérült. A másik állat rabló egy kukás zsákkal jött ki egy másik szobából, kiabálva, hogy miért nem etették rendesen a papagájt most elpusztult, hogy fogok így pénzt kisajtolni a gazdájából - mondja, majd odadobja, hogy vigyék innen, ő meg megpróbál pénzt kicsikarni a gazdájából - mondta. Kíra rettegett, hogy ő is így fog járni, most mit csináljon, hol lehetnek a gazdái, néz ki szomorúan az ablakon. Már teljesen besötétedett mikor felállt és sétálgatott a ketrecben azon gondolkodva, hogy tudna megszökni. A három férfi tévézett, Kíra pedig jön - megy, amikor észrevette, hogy nyitva maradt a ketrec. Meg kell szöknöm vagy búcsút mondhatok a drága és becses életemnek, aztán haza megyek mi az nekem - gondolja. A rablók ételt rendeltek, közben Kíra ki is használta az alkalmat, mikor épp fizetni akartak és a futárral voltak elfoglalva meg a kajával, gyorsan ki ugrott a ketrecből, a futár és rabló lába alatt kiszaladt, hiába nyúlt utána a rabló nem tudta megfogni. A kis cica minden erejéből rohant ahogy csak bírt nyomában a rablókkal, mikor kiért az utcára rengeteg ember volt arra, szalad köztük kerülgetve, hol a lábuknak csapódva, ki az út testre, ahol viszont a sok kocsi folyamatosan dudált fékcsikorogva, szalad a kiscica majd egy hatalmas és mély dudaszóra néz fel, teljesen lefagytak a lábai, mozdulni sem tudott, összekuporodott, fájós farkát a szeme elé téve, becsukta a szemét, most meghalok, vége az életemnek gondolta. Pár perc múlva felemelte a fejét, körül nézett,hogy mi történt és látta elhaladni a kamiont, mivel ő kicsi volt sértetlenül megúszta, szomorú szemekkel nézte a hatalmas kerekeit. Aztán megakadt a szeme a rablókon, akik a zebránál várták, hogy zöld legyen a lámpa. Kíra vett egy nagy levegőt, minden erejét összeszedte és futásnak eredt, nem törődve semmivel rohant a kocsik között. Sokáig rohant, amikor hátranézve már nem látta a rablókat lassított, egy sikátornál megállt pihenni, oldalra húzódott a tömegtől egész a falhoz. Most mihez kezdjen hogy jut haza, kitől kérjen segítséget. A nagy tömeg észre sem vette szegény kis cicát, aki ott üldögélt a sikátor szélén megbújva, amikor hangokat hallott a sikátor felől, valaki segítségért kiabált, óvatosan odament és egy nagy kuka mellől figyelte mi történik. Néhány patkány fogott közre egy kis galambot, de igen ismerős volt hangja, gondolja Kíra, ekkor jut eszébe a kisgalamb, aki mindennap osztozott vele, majd egy víztócsában meglátja az árnyékát, biztos fel sem ismer így, hisz még én sem ismerem fel magam, nem is akart beleavatkozni, majd sérüljön meg, hisz az ő értéke felbecsülhetetlen - gondolja, hátat fordított és lassan elindult, amikor a kis galamb utána kiabált:
--- HÉÉÉ! Te szobacica! Segíts kérlek, segíts! Kíra meglepetten figyel hátra, hogy felismerte őt, de csak annyit mondott repüljön el, ez nem az ő dolga, de szegény kis galambnak megsérült a szárnya, így csak csapkodni tudott, Kíra sóhajtott egyet és megállt, majd csendben visszament, a patkányok épp rá akartak támadni a kis galambra amikor, Kíra kutya hangot adott ki, abban a percben eliszkoltak a patkányok. A kis galamb a szárnya alá dugta a fejét és várta, hogy a kutya megegye, vár-vár, majd lassan kinyitja a szemét, csodálkozva látja egy koszos macska áll előtte, méghozzá a szobacica. Én vagyok mondja neki lehajtott fejjel Kíra, a szobacica. Értem én folytatja a kisgalamb, de hol a kutya.
--- Nincs semmilyen kutya én voltam, sok állathangot tudok utánozni.
--- Waooo megleptél szobacica. Mit keresel itt? - kérdi a kis galamb. 
---Menjünk innen mert mindjárt még visszajönnek ezek a patkányok. Próbált volna felrepülni a kis galamb, de sehogy sem tudott, így csak sétált a macska mellett, mikor kiértek a járdához. A kisgalamb mondta várjanak hajnalig, akkor kevesebb ember lesz, mert így csak eltapossák őket, bekuporodtak a fal alá és kérte a kisgalamb mesélje el, hogy kerül egy olyan szobacica, aki még híres is koszosan az útcára, vagy kidobták talán, mert sok ilyet láttak már, majd lehajtja a fejét, vagyis látok mondja szomorúan. Tényleg! Hol a pimasz barátod, mindig együtt láttalak titeket- kérdi Kíra cica.
--- Ajjj ne is kérdezd, jött néhány fiatal, miközben csúzlival játszottak, csak az volt a baj mi voltunk a célpont, a barátom odaveszett, nekem szerencsém volt, csak a szárnyam sérült meg- meséli a kisgalamb, meg emelve a szárnyát.
--- Biztos? Az emberek ilyen gonoszok, velem mindig jól bántak, kivéve, kivéve azt a három rablót, tudod kis galamb, mivel híres és gazdag vagyok sokat érek, ezért akartak pénzt kérni értem a gazdáimtól, de sikerült megszöknöm, már csak az a kérdés, hogy jussak haza-néz körbe szomorúan a kis Kíra cica.
---Ne aggódj szobacica megmentettél, majd én vigyázok rád, és segítek hazajutni, csak gyógyuljon meg a szárnyam, emeli fel fájós szárnyát ismét, mert így soha nem érünk oda-fejezi be a kis galamb. Kíra ránéz, nem is érti mindig gonosz volt hozzá, most meg ő akar segíteni, egy gyönge, sérült, kisgalamb, nekem egy igazi hírességnek, aki nagyon okos ráadásnak. Közölte, nem kell, nincs rá szüksége, hisz elég csak odamennie bárkihez, az emberek szeretik és ismerik azonnal hazaviszik, de köszöni a kedvességét. Mellettük lévő terasznál ült néhány ember, beszélgettek, eszegettek. Kíra megrázta magát, majd felszisszent a fájós farkánál, odasétált  büszkén, elegánsan, hozzá dörgölőzött az egyik vendég lábához, várta, hogy lehajoljon és felvegye, hisz szerencsét hoz, ha megsimítják. A vendég azonban eltolta a lábával, és rá is kiabált, hogy --Sicc innen, te kóbor macska, sicc!!!
Meglepődve kullogott vissza a kis galambhoz: --- Nem is értem - mondja- Mi történik itt?
 --- Jajjj szobacica, én mondtam neked, itt mások az emberek, mint akihez te szoktál és már meg ne haragudj, de nem is úgy festel mint egy gazdag macska, jelenleg az emberek szemében te is csak egy kóbor macska vagy a sok közül. Kíra odafordul hozzá de ..., de én vagyok KÍra, a legszebb macska a világon, nem valami kóbor macska.
--- Jó-jó, rendben van ne aggódj én segítek neked, hazaviszlek, mondja a kis galamb, majd csendben vártak, míg nem kezdett hajnalodni. Akkor elindultak, a kis galamb szép lassan lépkedett, utána meg sétált Kíra, alig mentek egy kicsit, de már el is fáradt. Kíra ránézett, megcsóválta a fejét, ejjj te kis galambocska, pattanj fel a hátamra, mondta neki és jól kapaszkodj a nyakörvembe, különben leesel és amilyen kicsi vagy még jobban összetörsz. A kis galamb ugrott egyet és már fent is volt a hátán, majd Kíra elindult szaladva, majd hátrapillantva a kisgalambra lassabban ment. Most itt merre, állt meg egy kereszteződésnél.
-- Egyenesen előre! Emelte fel egészséges szárnyait, menjünk egy barátom éttermébe reggelizni! Kíra gondolta végre, már éhen hal, hisz mindig óraműen pontosan étkezett, gondolta, biztos egy elegáns és szép étterembe mennek. Hamar elmúlt az öröme, mikor meglátta, hogy egy kuka mellett van néhány doboz. A tulaj jó haver- mondja a kisgalamb, mindig hoz nekünk néhány zsömlét, úgy is lett, mikor pedig látta a cicát, visszament és neki is hozott maradékot, letette és meg simogatta a kis Kírát, majd bement. Milyen koszos vagyok és így is megsimított- mondja Kíra. A kis galamb csipegeti a zsömle morzsát és odaszól közben, mondtam én ő jó haver. Kíra látva a maradékot az étvágya is elment, még elkapok itt valamit - mondja.
-- Te tudod - mondja neki a kis galamb, de ekkor elkezd morogni Kíra pocakja. Habár ígyis-úgyis meghalok, ha egy galamb vezet- mondja és elkezd lapatyolni, mikor befejezték újra útnak indultak, mivel már újra sok ember jött - ment a kisgalamb a fal alatt vezette Kírát, elég sokáig mentek, mikor felfigyeltek egy kis tömegre, akik körbe állva néztek valamit, a kisgalamb kíváncsi volt mi az, így lepattant Kíra hátáról, az emberek lábai között odabújt, Kíra sóhajtott, de nem tehetett mást utána ment. Hát mit látnak, egy három lábú cica szórakoztatja az embereket, mindenféle trükköket csinálva, de nagyon szomorú szemekkel.
 -- Te, ez meg mi a csuda? - kérdi a kis galamb Kírától.
 -- Ez egy macska nem látod buta galamb!
Macska? Egy, kettő, három! Három lábú macska? Nem négy lábatok van?
 Majd Kíra rászólt, hogy hallgasson, nehogy meghallja az a macska. Amíg a három lábú cica gazdája körbejárt összeszedni a pénzt a mutatványért, a kis cica oldalra sántikált és megpihent egy darab kartonpapíron.
-- TEEE! - szólt a kisgalamb- Miféle szerzet vagy? Miért van csak három lábad? Miért vagy ilyen szomorú? A cica ránéz, de válaszolni nem tudott mert a gazdája már húzta is a láncát, szerepelni kellett ugyanis. Miután befejezte, a gazdája a nyakánál megfogta a szőrét és úgy rakta bele egy dobozba, egy közeli parkban pedig leült pénzt számolni, őt meg letette a földre a dobozban. Aztán elment venni magának valamit, őt meg oda kötötte a padhoz.  A kis galamb leugrott Kíráról és odasietett, hogy bánik ez veled?  Hisz te keresed a pénzt, majd jól meg csipkedem ha visszajön. Kíra nyugtatja a harci kisgalambot, mosolyogva az orra alatt, majd megszólal a három lábú cica is. Muszáj dolgoznom, mert, ha nem dolgozok nem kapok ételt, ki másnak kellene egy csúnya szörny.
 -- Ajjj te kis galamb, csak a problémát hozod a fejemre - mondja Kíra - rendben én egy gazdag és híres macska vagyok, a gazdáim biztos befogadnak.
-- Igen, igen- vág közbe a kis galamb, én meg megvédelek majd. A három lábú cica elkezd nevetni, te vagy gazdag mondja neki, meglátszik valóban. A kis galamb felugrik a padra lenéz rá, tényleg az, ő a híres Kíra, a világ legszebb szobacicája teszi hozzá, csak elrabolták és most viszem haza, húzza ki magát a kis galamb. Kíra meghajtja a fejét csóválva. Gyere velünk! Kiált fel a kisgalamb.
 -- Hát nem is tudom, ami igaz az igaz, nem nevettetek rajtam és nem is csúfoltatok, meg hát bárhol jobb, mint itt, de hogy mutat rá a láncára.
--- Ne aggódj, mondja a kisgalamb, itt van a csodás Kíra, ő kitalál valamit ugye, fordul hozzá.
Minek mégegy kolonc a nyakamba? Majd hirtelen kiereszti a karmait és egy mozdulattal el is vágta a kötelet, a kis galamb gyorsan ráugrik Kíra hátára és uzsgyi rohannak is, de a háromlábú cica gazdája is észrevette és a nyomukba eredt. A három lábú cica lánca beakadt egy korlátba és megáll, Kíra amint észrevette hirtelen megfordult, hogy még a kis galamb is lepottyant róla. Azonnal visszarohan, hiába kéri őket menjenek hagyják ott, ne törődjenek vele, de Kíra nem hagyja ott, próbálja a karmaival levenni a nyakörvét, de az ember is mindjárt odaér. A kis galamb is néz körbe, hogy tudna segíteni nekik, majd meglát néhány galambot, gondolja segítségül hívja őket, rengeteg galamb volt a parkban, szegény kis galamb felszállt a korlátra és hívta őket. A rengeteg galamb sorra repült az embernek, aki mozdulni sem tudott hiába hajtotta őket. Kíra nagy nehezen kicsatolta a nyakörvet, nem nézve, hogy a körme is beletört. Majd Kíra megállt a korlátnál, a kis galamb megköszöni a többieknek és rápattan Kíra hátára, majd futásnak erednek ahogy csak bírnak, ahogy csak bír rohanni a kis három lábú cica. Jó sokáig futottak mikor a három lábú cica annyira elfáradt, hogy már lépni sem tudott. Egy parknál, egy fa alatt megpihentek, a fa árnyékában. A kis galamb már nagyon éhes volt és mondta megyen szerez valami élelmet hármójuknak.
--- Várj! mondja neki a háromlábú cica, a morzsával nem nagyon fogunk jóllakni, eddig ti segítettetek, most én jövök! Megállt egy pad előtt, aminél az emberek szendvicset ettek, néhány trükköt bemutatott, oda is dobáltak neki szalámitól, kezdve virsliig mindent. A kis galamb pedig csak hordta, húzta-vonta a fa alá Kíra elé, aki a sajgó mancsát nyalogatta, ami fájt, hogy letört a körme, de nem mutatta, neki ültek és jóllaktak csak Kíra nem evett. Mi az szobacica, miért nem eszel? Hosszú az út hazáig.
Egy három lábú cica, meg egy kis galamb is tud élelmet szerezni csak én nem, egy díjnyertes, gazdag cica semmit, sajnálkozik. A három lábú cica oda visz egy kis eledelt elé, megmentettél nem sajnálva magad, láttam a mancsod megsérült. Engem is szólt közbe a kisgalamb falatozás közben.
-- Látod értékes vagy, főleg nekünk- mondja a három lábú macska. Kíra neki kezdett falatozni, nem is huzogta az orrát, még pihengettek kicsit, a fa alatt. A kis galamb kérdezte a három lábú cicát, hogy mi a neve?  Rony-legalábbis így hívott a gazdám-mondja, és neked mi a neved kérdi a kisgalambot.
 -- Rick- szólt oda Kíra felsem emelve a fejét.
Rick! Miért pont Rick- kérdi Rony.
Kíra válaszol és azt mondja mert folyton rikácsol, neveti el magát. A kisgalamb rárepül a hátára és a fülébe rikácsol--Tetszik, nagyon tetszik, majd lerepül róla mert Kíra csapni akart a mancsával. Kora délután volt már mire útnak indultak. Amúgy honnan tudod hol lakik, fordult oda Rony és merre kell menni, kérdi a kis galambot, miközben lassan sétáltak a járda szélén. A galamboknak a legjobb a memóriája - mondja a kisgalamb: 
-- Nem büszkélkedek, de számos felmenőm postagalamb volt - legyezi elégedetten magát a szárnyával, hátradőlve Kíra hátán, nekünk jó a memóriánk, nem úgy, mint a szobacicáknak, ugye?- folytatta a kis galamb. Kíra megállt és megrázta magát, alig érkezett megkapaszkodni, hogy le ne essen, majd hátra szólt Kíra.
--Ne feledd, a szobacica cipel téged!
 -- Jólvanna, ne legyél ilyen, te vagy a legjobb, öleli át a nyakát a kis galamb.
Mivel este volt már, így megpihentek egy kuka mellé dobott kartonpapíron. Soha nem aludtam ilyen kényelmetlen valamin, hova rakjam a fejem, tör is - drámázott Kíra. Rony és a kis galamb Rick már el is helyezkedtek. Rony felajánlotta, hogy tegye rá a fejét puhább lesz, de Kíra legyintett a mancsával nem kell. Kora reggel mikor Rony felébredt és nyújtózni akart meglepődve látja, hogy Kíra teljesen odabújt ráhajtva a fejét, Rony hirtelen felpattan, Kíra feje meg lecsúszik a földre beütve a kartonba. Auuu - kiált fel. Mire a kis galamb is felugrik, hogy mi van mi történt. Kíra forog-forog erősíti a körmeit, közben Rony odaszól, kénylemesen aludtál? Semmi esetre sem, válaszolta Kíra, majd elfordul, milyen kényelmetlen szőrű macska vagy te, nyavalyog nyújtózás közben. Egyedül a kisgalamb fitt és üde:
--- Gyertek kiscicák - mondja, menjünk tovább. Rony menet közben megáll inni egy tócsa vizéből, ami fölé hajol reflexszerűen Kíra is és meglátta a saját tükörképét, nem iszik csak nézi magát, szomorúan, amit a többiek is észrevettek, a kis galamb gyorsan odarepült és felzavarta a vizet
-- Mindig te leszel a legszebb cica a világon, mondja a kis galamb és felcsapta rá a vizet a szárnyával.
- Várj csak! Mondja Kíra, egyre szemtelenebb vagy te kis galamb, körbe-körbe szaladgálva a tócsa és Rony körül, aki életében először nevetett ilyen jóízűen, majd a kis galamb hirtelen felugrott Kíra hátára és pihentek egy kicsit. Aztán újra neki indultak, lassan nézelődve a rohanó emberek között, akik mégcsak észre sem vették a három kisállatot. Amint egy étterem előtt mennek Rony érezte az illatokat és a korgó hasa nem engedte tovább menni, hiába kérlelte őket a kisgalamb. Hisz ez már a város közepe, itt a legveszélyesebb, itt még ő sem ismeri az embereket. A kis galamb csak kérleli őket tovább, hogy egy pár utcával odébb van egy jó barátja ott ehetnek finomakat, tolja-nyomja a két cicát, de nem mozdulnak. Az étterem egyik dolgozója kinéz, mikor észrevette őket vitt nekik tejet két kistálkában. Látod mondja Kíra biztos felismertek. A kis galamb azért aggódva figyeli őket és a dolgozót, aki telefonált folyamatosan miközben kifelé nézett rájuk. Igaza is lett, még be sem fejezték az evést máris egy férfi jelent meg mögöttük azonnal elfogva a háromlábú cicát, a kis galamb elkezdte kiabálni, hogy ez a sintér és meneküljenek, Kíra csak az asztal alá tudott elbújni, amit körbe kerítettek, hogy őt is elfogják. Szegény kis galamb ijedten röpködött ide-oda, hogy segítsen, de a sintér oldalra tolta a lábával, nézett körül amikor észrevett az út túloldalán egy elég csúnya kinézetű kutyát, aki egy rongy darabon pihengetett, oda röpködik hozzá
--Hé, te, te kutya, segíts kérlek a barátaimnak--
A kutya felemeli a fejét:
--- HMMM nyami, inkább te segíts nekem, légy a vacsorám!- mondja mély hangon, és már ugrott is utána.
- Vacsora miii! Fiatal vagyok még, hogy vacsorára fogyasszanak el! - mondja a kis galamb miközben felrepül egy faágra. A kutya körözi ugatja, ugrál a fára, de sehogy sem éri el, így feladja:
-  Öreg vagyok én már ehhez, még a vacsorám se tudom megszerezni - morogja.
- Figyelj te kutya, néz le a kis galamb, ha segítesz nekem, cserébe annyi vacsorát szerzek, hogy meg sem bírod majd enni és nem ilyen kisgalamb húst, amitől még éhesebb leszel.
Pedig nincs is jobb a galamb húsnál, főleg frissen tálalva - mondja a kutya, majd megfordul és elindul, hogy otthagyja. A kis galamb kiabál utána segíts, kérlek a sintér elviszi a barátaim.
Az éhségtől is jobban utálom a sintért - áll meg a kutya és rohant a galamb után, már épp elkapták Kírát is, amikor odaértek, a kutya rávetette magát a sintérre, mindenki hátrébb lépett, ő pedig elengedte ijedtében a cicákat, hisz a hatalmas fogaitól senki sem mert moccanni sem. Aztán futásnak eredtek, futott a háromlábú cica is amennyire csak tudott. A kutya hátra nézve látja, hogy int neki a kis galamb, hogy messze vannak a barátai, felugrik rá, futottak utána. A kutya kiabál hátrafelé, a vacsorámat kell cipelnem, bátor egy kis galamb vagy te ugye tudod. A sintér már a nyomukban volt ,mert hát lassan szaladt a három lábú cica, amikor a kisgalamb átröppent Kírára, megkapaszkodva a nyakörvébe és a kutya egy mozdulattal elkapta Ronyt és feldobta a hátára, jól kapaszkodj kiáltott oda és neki indultak a futásnak, így már jól lehagyták a sintért, Kíra nem is a sintér elől futott, hanem inkább a kutya elől, akinek a nagy fogait látta, majd mikor nem bírt egy lépést sem tenni esett őssze, a kutya is megállt, hátrapillantva , eddig tartott a fuvar és két lábra állva lecsúsztatta a macskát a hátáról.
Olyan gyorsak vagytok- mondja a kis galamb - tisztára szárny izomlázat kaptam, miközben mindkét cica le sem tudja venni a szemét a kutyáról, aki sajgó mancsaival vakarózik.
Ne féljetek, mondja a kis galamb, jó barát ő is, neki köszönhetitek, hogy nem vitt el a sintér. A kutya felugrik hirtelen, hol van, hol, jól megharapom - mondja, körbe forogva. Sehol, nyugtatja meg a kis galamb, csak ez egy szobacica és még nem hallott a sintérről. Na, addig jó míg nem ismered - teszi hozzá a kutya - az egy olyan ember, aki mindig összeszedi az állatokat és azok sose térnek vissza. 
-- Hé, te! Fordul oda a kis galambhoz, gyere csak ide tartozol egy vacsorával, ugrik oda a kutya.
 -- Jó, jó gyertek, nem messze lakik egy jó barátom, ott annyit ehetsz amennyit bírsz - mondja a kis galamb.
Barát mi? - szólt a kutya, de mi van, ha ő galamb húst akar inkább. A kis galamb nevetve mondja, tudod, én tőlem éhesebb leszel,egy ilyen kis állat meg se kottyan neked. Igaz, válaszolja a kutya, de a cica hús is finom, azzal már jóllaknék nem?-- néz nyálcsorgatva a két cicára. Kíra jól felborzolja a szőrét, na gyere én meg jól össze karmollak. Ne féljetek tőle - mondja a kis galamb, amelyik kutya ugat az nem harap, ha bántani akart volna, nem segít és még viszi a hátán Ronyt is. Ki az a Rony ugrik elé a kutya, a kisgalamb pedig szépen bemutat mindenkit, Ronyt a három lábú cicát, Kírát a világ legszebb cicáját, és jó magát ő Rick, a legerősebb galamb a világon. Mind elkezd nevetni a legerősebb miii, a kisgalamb felhúzza az orrát és összefonja a szárnyait, felszisszenve. Egy kutyától segítséget kérni két macskának, és fájós szárnyakkal repülni, tényleg bátor és erős vagy mondja neki Rony.
-- Ja, ja, jól fel is kurgattam egy fára, de csak azt hajtogatta, hogy segítsek a barátainak. A neved
nem is Rick, hanem buta galamb -- vág közbe Kíra. soha többé nem szabad kockáztatni, az életed, megértetted?
 A kis galamb azt mondja neki, nem másért tette, hanem a barátaiért. Kíra mérgesen válaszol neki: --- Lehetsz akármilyen erős és bátor akkor is csak egy kis buta galamb vagy.
Rony megtolja a kis galambot, inti menjen oda hozzá, mert aggódik érte, a kis galamb oda somfordál és könnyes szemmel mondja, hogy sajnálja, majd átöleli csöppnyi szárnyaival.
-- Sajnálom, hogy aggódsz miattam, te vagy a legjobb barátom, majd a háromlábú cica is odabújik, megölelni, a kisgalamb int a kutyának is. A kutya odaugrik és hatalmas, szorítós öleléssel megöleli mind hármójukat. Kíra felnéz, a hatalmas fogára: 
-- Ugye nem akarsz minket örömödbe megkóstolni?
-- Nem, nem, mondja tovább ropogtatva a cicákat és a kis galambot, ez egy tévhit, hogy a kutya
macskát eszik-- Persze vág közbe Kíra, mint ahogy az is, hogy a macska egeret eszik.
-- Te egeret eszel?-- Kérdi a kutya.
-- Fújjjj, dehogyis! Soha! Nem vagyok bolond, én vegetáriánus vagyok, mondja miközben a mancsát nyalja.
Vege... miii, mi aza a vege..? kérdi a kutya a kis galambot. Az az, amikor nem eszel húst, élőt sem. Kimondta, hogy megeszem, csak játszani szoktam velük -- mondja a kutya. A két macska egymásra néz, és nyelnek egy nagyot.
-- Ne ijedjetek meg, ti haverok vagytok, nem bántalak, amúgy is túl öreg vagyok, hogy bármit is elkapjak. Míg lassan mentek sokat beszélgettek, szóba hozta a kutya, hogy lett három lába a cicának, ő pedig elmesélte mindig is ennyi volt, így született, sokáig sétáltak, mikor a galamb hirtelen leugrott Kíra hátáról és megállt egy hatalmas üvegajtónál.
 - Itt vagyunk - mondja - ez a barátom háza. Kíra nézi-nézi, egy orvos a barátod?
 - Igen, de ne féljetek, ő állatokat gyógyít és etet is, arany szíve van a barátomnak, már jó párszor gyógyított engem is, nem az én hibámból sérültem meg -- teszi hozzá a kis galamb.
- Természetesen, ki gondolná?- mondja mosolyogva Kíra.
A kis galamb megkopogtatta az ablakot és mikor észrevette az orvos kiment, a kis galamb pedig elé ugrott és mutatta a szárnyát.
Megsérültél? - Kérdi az orvos, gyere be megvizsgállak. A kis galamb kiugrott a tenyeréből és odament a többiekhez, az orvos egyből megértette.
Ők a barátaid? - hajol le a kis galambhoz. Ne féljetek tőlem, nem bántalak ígérem - mondja az orvos, megsimítva a két ijedt cicát, amikor a kutyát is akarta, az elkezdett morogni a fogait mutatva. A kis galamb azonnal odament és rászólt, vagyis inkább parancsolt, hogy viselkedjen. Az orvos elővett a zsebéből néhány kutya kekszet, odatartva megkínálta a kutyát, aminek nem tudott ellenállni, odasomfordált és óvatosan megette a kekszet, figyelve végig a doktort. Van még ha kérsz több is- mondja, majd felállt a vállára tette a kisgalambot, felvette a három lábú cicát, és kérte a többieket, nyugodtan jöjjenek be, az ajtót nyitva hagyta és ő bement, egy tálkában rakott ki mindenféle finomságot. Kíra és a kutya egymásra néztek, mivel szörnyen éhesek voltak ők is és Rony olyan jóízűen evett, hogy lassan, óvatosan ők is bementek, a kutya azonnal neki is esett az evésnek, majd felfalta a tányérját is. Az orvos hozott még többet neki, majd leguggolt Kíra elé, milyen szép cica vagy, simogatta. Kíra még mindig félve, rémült szemekkel nézett rá.
- Honnan tudja, hogy szép vagyok?-- kérdi meglepetten. A kis galamb hangos csámcsogás közepette szól oda: - Ő jó ember mondtam, látja, hogy valójában milyen szép vagy és folytatja az evést. Miután jól laktak, az orvos kedvesen és szelíden megvizsgált mindenkit, a kisgalambbal kezdte, akinek nem volt eltörve a szárnya csak erős ütést kapott, így csak bekötözte, aztán Ronyt is megvizsgálta, kíváncsi volt, mi történt vele, hogy lett háromlába, de rájött így született, a kutya is egészséges volt, csak már elég öreg, majd végül felvette Kírát is, miután megfürdette és megvizsgálta, mindhárman csodálkozva nézték valóban milyen gyönyörű, még az orvos is megcsodálta. Kíra tényleg szép cica, hosszú hófehér szőre csak úgy fénylett, oda tartott neki egy tükröt is az orvos, nézi magát, forog. Végre én vagyok! - kiált fel, majd leugrik és odaszalad a többiekhez, nézzétek! Látjátok! Szép vagyok ugye? Sétálgat előttük, büszkén.
- Én mondtam, hogy szép -mondja a többieknek a kis galamb, miközben a kötést csipegeti. Kíra odalép, eltolja a mancsával a szárnyát: - Ne piszkáld, hadd gyógyuljon buta galamb, mert nem fogsz tudni repülni. Mi az mit néztek annyira én vagyok Kíra, felsem ismertek.
 - Nem, ugrik oda hozzá a kutya és jól meg ölelgeti, mi piszkosan is szerettünk, nekünk akkor is szép voltál, majd a három lábú cica is csatlakozott meg a kis galamb, játszottak önfeledten. Ilyen társaságot ki látott még - kérdi az orvos és elővette a telefonját, fotózta ahogy önfeledten játszanak, két macska, egy kutya, meg egy galamb, hihetetlen. Készített nekik alvó helyet is és ő is elment aludni, mivel már rég nem aludtak meleg, puha ágyban nagyon hamar elaludtak, Kíra kivételével, ő a gazdáira gondolt, hol lehetnek, keresik-e egyáltalán, majd ő is elaludt. Reggel, mikor az orvos ment nézni őket és vitte a reggelit meglepődve látta, hogy mind egymás mellett alszanak, inkább a kutyának dőlve, reggeli közben az orvos telefonált, amit Kíra meghallott, gyorsan fogta a kis galambot, szólt a többieknek, habár nem értették mi történt, de követték és csendben kiosontak. Közben magyarázta, hogy hallotta amint a sintérrel beszélt, aki tíz percen belül odaér, kis galamb nem akarta elhinni, de Kíra tovább magyarázta neki, lehet egy galambot elengednek, de három állatot biztos nem, mint a kutya meg a macska. Most már mindenki felfigyelt rájuk, mindenki kedvesen akarta simogatni Kírát, alig tudták kikerülni és elszaladni előlük, mert már féltek, hogy felismerik, vagy jön a sintér. Kiérve a városból a kisgalamb mondta, hogy már közel vannak, de hirtelen elkezdett esni az eső nagyokat dörögve, amitől mindannyian féltek, még a kis galamb is, bemenekültek egy híd alá, de úgyis féltek, mindannyian összebújva próbálták egymást védeni, míg eláll a vihar. Amikor elállt az eső tovább indultak, mikor a kutya elkezdte lerázni magáról a vizet, ami mind a többieken landolt. Kíra olyan dühös volt, majd felrobbant, a hófehér bundája újra koszos volt, odamnet a kutyához megfordult és a két hátsó lábával jól felhányta sárral, ekkor csatlakozott hozzájuk Rony is, neki kezdtek a sárral játszani, majd a kisgalamb felnőtt módra, komolyan odaszólt: - Tisztára, mint a gyerekek, kicsikéim indulhatnánk?
Rony, Kíra és a kutya egymásra néztek és lassan körbe állták, majd óvatosan felcsapkodták őt is, vigyázva nehogy megsérüljön, amilyen picike volt, aztán tovább indultak, már estére járt, éhesek voltak, fáradtak, mikor megérkeztek és megálltak a kapu előtt.
- Végre hazaértél,mondja a kis galamb,visszatérhetsz a saját világodba, a saját életedhez. Kíra kérdezte tőlük, hogy velük mi lesz, mondták ők mennek tovább, várnak rájuk újabb kalandok együtt, majd Kíra vett egy nagy levegőt és elindult be a kapun, majd pár lépés után megállt visszanézett és utánuk kiáltott, kérte ne menjenek, maradjanak ott, maradjanak vele, mint a családja. Tényleg? - szaladt oda a kutya, a gazdáid nem hívják a sintért?
- Akkor én is veletek megyek - mondja Kíra, majd átöleli őket, ahogy tudta a mancsaival. Kíra megállt az ajtó előtt, nem mert be menni, attól félt, hogy már elfelejtették, vagy lehet nem is keresték. A kis galamb látta a félelmet Kíra szemében, felugrott egy székre, majd az asztalra és elkezdett kopogni a kis csőrével, akkor a kutya elkezdett hangosan ugatni, Rony pedig nyávogni. A gazda hamar kijött a nagy ricsajra, mikor kilépett az ajtón mindenki gyorsan leszaladt a lépcső aljára, csak Kíra maradt, moccani sem tudott, szomorú szemekkel nézett fel a gazdijára ( lehet fel sem ismer ilyen koszosan, gondolta magában). A gazdi azonnal lehajolt felvette, jól meg ölelgette. - Végre! Végre itt vagy, te is és a barátaid is, nézett le a lépcső aljára, majd kérte menjenek be, olyan hideg van, majd bekiállt, a többiek is mind kijöttek a házból, sorra simogatják Kírát, lassan közeledve pedig Ronyt is felvették, majd hívták menjenek be nyugodtan, nem kell félni, hisz ők mind Kíra barátai - mondja a gazdi. Az egész ház tele volt szórólapokkal, a gazda odaadja a feleségének Kírát és ő újra kimegy, vissza a kis galambhoz, aki kinn maradt az asztalon, kitartja a tenyerét, a kisgalamb néz rá, majd lassan felmászik rá és a gazdi óvatosan simogatva a feje búbját bevitte és lerakta az asztalra, majd tapsolt és hozták is a finomabbnál finomabb ételeket, simogatják sorra, tisztítgatják, fürdetik, kivéve a kik a kutyát fürdették, ők tiszta vizesek, habosak voltak, mindenki csak nevetett, mikor kész voltak leültették enni őket. Kíra odament a gazdájához és hozzá dörgölőzött, még mindig szomorú szemekkel nézve, a gazdi felvette és simogatta, majd mutatta a szórólapokat, hogy mindenütt keresték őt, nagyon megijedtek mikor elfogták az állat rablókat és ő nem volt ott. Akkor kezdtek el plakátokak kirakni, Rony és a kutya is leült eléjük hallgatni őket, a kis galamb pedig az asztal szélén ült. Aztán egy nap fehívták, hogy megtaláltak és jól vagy, örömmel rohantuk azonnal oda, de mire odaértünk újra elvesztettünk, elszöktetek kis rosszcsontok - teszi hozzá- majd elővette a telefonját és mutatja, hogy ezt a fényképet küldte, aki megtalált, azon pedig az volt amint mindannyian, önfeledten játszanak, mutatta körbe a fotót, majd elmesélte az állatorvos, hogy egy kisgalamb vezette őket oda hozzá( majd a gazdi megsimította a kisgalamb fejét).Szerencsések vagyunk, hogy lettek barátaid és épségben hazahoztak hozzánk, ha nem bánjátok és szeretnétek itt maradhattok, ez lesz az otthonotok - folytatta a gazdi, majd a kis galamb közbe szólt: - Az én eszemnek köszönhető és a szuper memóriámnak, hallottátok!
- Persze, persze, te kis buta galamb, -mondja Kíra, majd ránéz és megköszöni, köszöni, hogy ilyen hatalmas szíve van, a kis galamb zavarba jött és lehajtotta a fejét. A gazdi látta milyen fáradtak mindannyian, így fogták őket és felvitték a szobáikba, ami tele volt jobbnál jobb és drágább dolgokkal, majd elindult Kírával is az ő szobájába, amikor ő kiugrik az öléből és visszaszalad a többiekhez, majd leül. Értem, mondja a gazdi, szólt az embereknek, mindent hordjanak át Kíra szobájába, együtt maradnak a barátok. Kíra szobája még szebb és nagyobb volt. A kutya nem is hitte el:-  Hihetetlen, öreg koromra ezt megérni, hogy van otthonom és gazdám, majd szaladgál ide-oda, majdnem elsodorva a kis galambot.
- Várj csak te kutya, ha megyógyulok, majd jól összecsipkedlek-szól utána a kis galamb. A fáradtság és a sok minden után azonnal elaludtak, másnap reggel még mindenki aludt, csak a kis galamb ült az ablakban és nézett kifelé. Kíra is felébred, felugrik hozzá és dorombol, a karmait edzi nyújtózva: -  Ne aggódj, mondja neki, ha meggyógyulsz újra repülhetsz, szabad vagy, bármikor jöhetsz-mehetsz, a barátod pedig biztos boldog lenne, hogy milyen ügyes vagy és van családod. Eközben a kutya szép csendben odalopózott, majd hirtelen felugrott: -  Végre a reggelim- kiáltja el magát, friss galambhús nyammmi, a kis galamb felugrik és elkezd vele fogócskázni, majd ő kurgatja, hogy megcsipkedi. Rony és Kíra csak nevették, ahogy ugrándozik a kutya után és észre sem vette, hogy leesett a kötés és újra repül, meggyógyult a szárnya:
- Végre! Látjátok! Repülök, újra,kiabálja boldogan, majd odarepült a kutyához és megölelte a pici szárnyaival, a kutya meg pityergő hangon mondta, öreg ő már a síráshoz, de most nagyon boldog, aztán odament Kíra is és a három lábú Rony cica is, megölelték egymást szorosan, sokáig. Kíra nevet adott a kutyának is akit Forginak hívott, mert öreg léttére folyton forgott és fogócskázott. Így lett a kóbor állatkáknak igazi szerető családja és Kíra cicának igazi barátai, akikre mindig számíthat. A háromlábú cica, a kis okos galamb és a kutya, meg Kíra megtanulták, nincs fontosabb a világon mint a barátság és a család.

Bahus Katalin, meseíró

Ezt a mesét írta: Bahus Katalin meseíró

Nagyon szeretek gyerek meséket és verseket írni, szeretek olyan rövid kis történeteket írni ami tanulságos, de izgalmas és leköti a kicsik figyelmét. Fogadjátok szeretettel őket.