A Só (Kínai népmese)

A Só (Kínai népmese).

Volt egyszer egy kínai kerekedő és volt annak négy fia. (Három a magyar igazság, négy a kínai, ahogyan a zászlójukban a nagy csillag mellett négy kis csillag van…) A kereskedő már öreg volt, szerette volna a fiaira hagyni mind a négy üzletét. Hanem ahogyan nincs négy egyforma rizsszem, úgy a négy boltja sem volt egyforma.

Egy nap így szólt a kereskedő a fiaihoz: annak adja a legjövedelmezőbb boltját, aki őt a legjobban szereti. Azt mondja erre a legidősebb fia:

 — Úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a pénzt.

Bólogatott az öreg:

 — Jól beszélsz fiam. Az emberek nagyon szeretik a pénzt. Van olyan, aki még az ágyba is magával viszi. Na, nem úgy, hanem úgy! Vánkosába gyömöszöli és azon alszik. Csak így tud nyugodtan és jóízűen aludni. Na, de te, második fiam a korban, te mit mondasz erre?

 — Én úgy szeretlek édesapám, mint a vásárlók az olcsó árut.

 — Nagy igazság! – válaszolja az öreg kereskedő. – Nagy igazság! Nekem is így lett négy boltom. Na, de te, harmadik fiam a korban, te, hogy szeretsz engem? Felelj!

 — Hát, én úgy szeretlek téged édesapám, mint a férfiak az autójukat — feleli amaz.

 —Igaz, nagyon igaz. — bólogatott megint az öreg — Ha lányom lenne, akkor azt mondanám neki: Nézd meg a férfit, hogy hogyan bánik az autójával, mert ugyanúgy fog bánni teveled is! Na, és te, legkisebb fiam, te mit mondasz nekem?

 — Én csak annyit mondok édesapám, hogy úgy szeretlek, mint kutya a gazdáját.

 — Micsoda?! — hördült fel az öreg kereskedő. — Mint a kutya? Hát mi vagyok én?! Az én kutyám is csak azért szeret, mert enni kap tőlem. Ha meglát egy nősténykutyát, már nem is hallgat rám többet. Takarodj a házamból, nem is akarlak látni többet!

Mit tehetett mást a legkisebb fiú, szégyenkezve engedelmeskedett. Szerencsétlennek nem volt hová mennie, ezért egy erdőben húzta meg magát és onnantól kezdve csak bambusz- rügyeken és bogarakon élt.

Telt múlt az idő, de hiába a gazdagság, az öreg kereskedő egy nappal sem lett fiatalabb. Aztán egy napon beköszöntött hozzá a betegség és olyan gyenge lett, hogy még a szemét sem volt ereje kinyitni. Hívta is rögvest az orvost, de hiába adott neki temérdek pénzt, és hiába szurkálta tűkkel, amitől lassan olyan lett, mint egy sündisznó, semmi sem segített rajta. Az öreg csak feküdt az ágyában és nagyokat nyögött. Amikor úgy érezte, hogy ez már a vég, emígyen szólt a szolgájához:

 — Mondd csak, hűséges szolgám: Hol van az én legidősebb fiam ilyenkor?

A szolga egy kicsit tétovázott, de az öreg ráparancsolt, hogy csakis az igazat mondja.

 — Hát pénzt keres uram! Kell a pénz nyaralásra, a gyereknek új telefonra, a feleségének új ruhára. Aztán tönkrement a mosógépük, a tévéjük is már négyéves múlt és bizony a kölcsönöket is törleszteni kell…

 — Elég! — mondta az öreg. - Hát a második fiam a sorban, hol van ilyenkor? Csak az igazat!

 — Nagy árleszállítás van egy nagykereskedésnél — válaszolta a szolga – és hát…

Az öreg erre már csak legyintett:

 — A harmadik fiam?

 — Elvitte a kocsiját lemostatni, mert egy madár megtisztelte a szélvédőjét.

 — Akkor ki van még itt rajtad kívül? — kérdezte az öreg csalódottan.

 — Csak a kutyája uram, Só! Az nem tágít innen. (Az öreg kínai kutyáját úgy hívták, hogy Só.)

Elszégyellte magát az öreg és rögvest megparancsolta, hogy keressék meg a legkisebb fiát, ha kell, a föld alól is. Amikor újra találkozott egymással apa és legkisebb fia, az öreg kereskedő elnézést kér a fiától, majd sírva megölelték meg egymást. És láss csodát! Az öreg kerekedő hamarosan meggyógyult, amire a bölcs orvos csak annyit mondott, hogy a kínai gyógyászatban is megvan írva, hogy a legnagyobb gyógyító ereje a világon a megbocsátásnak és a szeretetnek van.

És boldogan éltek, ha meg nem haltak.

                                                                                     Vége