Mai Hófehérke

Mai Hófehérke.

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy sötétlelkű szépségkirálynő, aki naphosszat csak a mobil telefonjának pózolt és kattintgatott, majd azokat a képeket, amik nagyon jól sikerültek önmagáról, rögtön fel is rakta az összes közösségi oldalra. Nem is lett volna ezzel olyan nagy baj, ha ez a sötét lelkű szépségkirálynő nem lett volna nagyon irigy mások szépségére. Egy borongós szürke napon a szépségkirálynő így szólt a nagyon okos telefonjához:

 - Telóm, telóm mondd meg nékem, ki a legszebb a világhálón?

 -Szép vagy, szép vagy – válaszolta a nagyon okos telefonja -, de Hófehérke szebb nálad, vagy legalább is több like-ot kapott.

 - Micsoda?! – fortyant föl a szépségkirálynő. - Én vagyok a világon a legszebb, engem választottak az emberek királynőnek!

 -Az lehet - válaszolta félve a telefon -, de az idő haladtával születnek újabb szépségek, akik még nem használnak semmilyen kenceficét vagy retusálást, úgyis szépek, hogy…

 - Elég! - kiáltotta a szépségkirálynő és az irigységtől majd szétpukkadt. - Ez így nem mehet tovább! Ezzel a kis Hófehérkével valamit kezdeni kell! De mit!?

 - Mérgező alma?  - duruzsolta halkan a telefon.

 - A mérgezett alma már kissé kiment a divatból! – válaszolt a szépségkirálynő és a szeme megakadt a telefonján. - De adtál egy remek ötletet! Elviszem neki a régi, elavult telefonomat, ami legalább már fél éves. Ő majd elintézi, amit el kell intézni. Neked meg, telefonom, csak annyit mondok, hogy nem csak a szépségkirálynők felett jár el az idő, hanem a mobil telefonok fölött is! – és a szépségkirálynő hangos kacagásba kezdett. A nagyon okos telefon csak úgy rezgett a félelemtől.

Telt múlt az idő, de még egy hónap sem telt el, amikor a törtpék feltették a kérdést:

 - Ki aludt az ágyacskámban? Ki evett a tányéromból? – de hamar rájöttek, hogy senki más, csakis ők voltak azok, mert Hófehérke elfelejtett megágyazni, Hófehérke elfelejtett mosogatni. Hófehérke tulajdonképpen nem csinált mást, csak egész álló nap a telefonját nyomkodta vagy aludt. A törpék megpróbálták jobb belátásra bírni, de őt csakis a telefonja érdekelte, semmi más. A törpék nagyon el voltak keseredve, de a gonosz szépségkirálynő nagyon elégedett volt, mert nem volt már vetélytársa. Hófehérke a mosakodást, fésülködést is hanyagolta, így lassan már a törpéknek sem tetszett, pedig azok a kezdetekben rajongtak érte.

Történt egy szép napon, hogy Szőke Herceg hófehér terepjáróján épp egy vadászatról hajtott haza, amikor a törpék háza előtt megpillantotta Hófehérkét, aki egy padon ült és szokásához híven a telefonját nyomkodta. Szőke Herceg megállt az autójával és megpróbált szóba elegyedni Hófehérkével, de amaz csak kelletlenül egy-két szóban válaszolt, miközben a telefonjából fel sem nézett.

A törpék, aki épp otthon voltak és látták a jelenetet, elmondák Szőke Hercegnek, hogy Hófehérke régebben egyáltalán nem ilyen volt, de az utóbbi időben már rá sem lehet ismerni. Hófehérke már nem foglalkozik velük, gyakorlatilag meghalt a számukra. Mindez azért van, mert a kis üveg doboz, amit egésznap a kezében tartott és amit ő okos telefonnak hív, mintha megbabonázta volna őt és magába zárta, mint egy üvegkoporsó.

A Szőke Herceg úgy döntött, hogy beviszi Hófehérkét a városba egy szakemberhez, ezért beültette őt az anyós ülésre. A törpék már nem is tiltakoztak, úgy gondolták ennél rosszabb már úgy sem jöhet.

A Szőke Herceg gázt adott, de ekkor az egyik bokor mögül kiugrott egy őzike, akit régebben Hófehérke etetett, de már nem foglalkozott vele sem.

Az autó hatalmasat fékezett, amitől Hófehérke kezéből kirepült a telefonja, neki a szélvédőnek és mindkettő ripityára tört. Hófehérke, mintha mély álomból ébredt volna, körülnézett és amint meglátta Szőke Herceget rögtön meg is csókolta. Én a tied, te az enyém és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Aki nem hiszi, hajtson utánuk!